Travel with Me ✈️ | s. m

Meglepetés

Athén repterén vártam már a csatlakozásom. Marha nehéz volt ébren maradni, nem valami jó barátom az időeltolódás. Sóhajtva álltam fel, amikor elkezdett feljebb forogni a tábla az indulásokkal.

- Nemár- ordítottam fel, ugyanis a kinelzőn három órás késés volt látható.

Csak én lehetek ilyen szerencsés.

Mindegy. Ha már felálltam bementem a velem szemben lévő Strabucksba és vettem egy jó kis kávét, aztán kimentem a reptér teraszára, hogy elszívjak egy szál cigit. Remélem ez a kombó segít ébren maradni.

- Éreztem, hogy itt talállak- hallottam meg magam mögül Shawn hangját.

Mi a francot keres ez itt?

Megfordultam kérdőn nézve rá.

- Tudni akarom, hogy mit csinálsz te itt?

- Jöttem boldogítani téged.- lépett mellém mosolyogva.- miért jó neked ez a szar?

- Nem szar- fújtam rá a füstöt és kinyújtottam a nyelvem.- válaszolnál a kérdésemre. És komolyan légyszíves.

- Van még másfél hetem ami szabad, úgy döntöttem kihasználom. Megkérdeztem a főnököd, hogy pontosan hova mész és átküldött mindent. Foglaltam jegyet egy gépre amire még volt hely idáig és eljöttem. És mivel késik a géped nekem is jutott még rá hely- magyarázta vigyorogva.

- Te nem vagy normális.- mondtam és szívtam egy utolsót a szálamból majd elnyomtam.

Shawn végig a hülyeségeivel "szórakoztatott" amíg vártunk és a repülőn is helyett cserélt egy nővel, hogy tovább boldogítson.

- Hallod neked mennyi cuccod van?- röhögtem fel amikor már a 6. bőröndöt rakta a kiskocsira.
- Andrew csak 4et volt hajlandó visszavinni Torontóba, ezeket muszáj volt hoznom- morogta.

- És én még azt gondoltam hogy én hozok felseleges dolgokat. - nevettem tovább- Na én mentem már aludnékom van nagyon. Gondolom majd...- kezdtem elköszönni de közbeszólt.

- De most miért? Menjünk már együtt. Úgyis ugyanott lakunk.

- Mivan???- döbbentem le- kajakra mindent elküldött neked a Calvin? Ezért még megverem..- morogtam.

- Ahaa, mindent- kacsintott- közel leszünk egymáshoz. Nagyon.- mosolygott perverzen.

- Istenem, akkor siess. - sóhajtottam megadva magam.- tényleg mindjárt elalszok.

- Jó, jó, jó mehetünk.-indult utánam a bevásárló kocsi szerűséggel.

Gyorsan találtunk is egy taxit, mivel Santorini reptere kb olyan mint egy buszpályaudvar.. sőt..

- És hová lesz az út fiatalok?- kérdezte a tök aranyos sofőrünk tőlem görögül.

- Oiaba, a Canvas Suitesba legyen szíves- válaszoltam mosolyogva.

- Máris ott vagyunk- pillantott hátra a tükörben.- nászút?- a kérdés hallattán kirobbant belőlem a nevetés és alig bírtam abbahagyni.

- Oo, nem, dehogy is. Mi nem vagyunk egy pár, csak véletlenül futottunk itt össze- mondtam miután nagy nehezen abbahagytam a röhögést.