A Fény Árny gyermeke-Bakugou ff.|ÁTÍRÁS ALATT|

Könnyű Győzelem

-Todoroki fedezz! Én kicsit játszok vele!- kértem meg a társam miközben figyelmen kívül hagytam Iida magyarázását, hogy ez nem a mi dolgunk úgy hogy menjünk innen. Én neki iramodtam és mellettem Todoroki jege feszült meg a levegőben ami a védelmemet szolgált nekem.A sötét sikátorokban nagy fény csíkkal rántottam elő az ostorom és oda csaptam neki egyet miközben a levegőben át ugrottam a hős gyilkos felett. Ő azonnal a pengéjét készült belém döfni, de szerencsére Todoroki egy vékony jég falat hozott létre előttem és láttam hogy megtámadta őt azonnal a tűzzel. Ahogy levettem a szemem Todorokiról láttam, hogy a hősgyilkos elbujt a tüzes támadás elől MELLÉM A JÉG FAL MÖGÉ! Ami azt jelentette, hogy csak egy lehellet választott el tőle. Így én kis sikitással és az árnyék pajzsom felvonásával kezdtem el távolodni tőle, de ő nem hagyott menni és ahogy én hátra felé tettem a lepteket Todoroki felé ő is jött velem, mintha húztam volna magam után. Ahogy Todoroki látta, hogy kissé szorult helyzetben vagyok el indult felém, de csávó egy kést dobott felé aminek a pengéje Todoroki arcát vágta meg. Én a hátra felé tett léptekbe belegabajodva hátra estem, és a hősgyilkos főlem hajolva előkapott egy kést és be levágott egyet a kucslcsontomon húzódó bőr rétegbe. Megvárta míg a késen elkezd folyni a vérem és azt a szájához vette. Már majdnem megnyalta azt mikor is Midoriya felkellt és lerúgta rólam őt. Midoriya írtozatosan ügyesen harcolt vele, és úgy mozgott akár Katsuki, illetve a One for Allt is úgy használta, hogy közben nem tört el egy csontja sem. Érdek feszítő volt. Bár inkább azzal foglalkoztam, hogy biztonságba menjen Todoroki mellé.

-Jól vagy? Csúnya aza a seb- simította végig a mellkasom a jeges kezével amitől kissé enyhült a szúró fájdalom. Épp válaszoltam volna mikor Iida még mindig mozdulatlanul feküdve kiabált velünk, hogy menjünk innen. Todoroki csak le kiabalálta, hogy ha ezt akarja akkor kelljefen fel, mert annékül nem megyünk innen. Idő közben Midoriya kifáradva ugrott vissza mellénk. És kért meg minket, hogy fedezzük őt mi így is tettünk. A pszichopata állat csávót jéggel, tűzzel, és egy két ostor csapassal támaduk mikozben Midoriya behúzott neki egyet amitől felrepült, Iida ez alatt felkellt és megkérte Todoroki hogy kicsi hőt adjon neki, de Todoroki nem tudat még irányítani, hogy mekkora tüzet csináljon így segítettem neki és néztük ahogy Iida oda rohan Midoriya mellé és a levegőben lévő csávónak együtt húznak be egyet. A nagy erő kifejtéstől mindketten a földre estek és már álltak volna fel hogy folytassák a harcot, de az ellenfél elájult. Így mind megkönnyebbülve fujtuk ki a levegőt.

-Megkéne kötözni, Miya segítenél az ostoroddal?- kért meg Todoroki. Mi megkötöztük az illetőt és harmadik személy is tudott már mozogni így a hátára vette Midoriyát. A sikártolból ki érve jött szembe velünk aza profi csapat akit Endeavor küldött. Ők kiakadva néztek, hogy mi gyerekek fogtuk el a híres hősgyilkost.Hamar átvették az irányítást.

-Ez biztos nem fog elszakadni!? - nézett rá a fénylő ostoronra amivel körbe volt tekerve a gyilkos és az ostor egyik vége az én ruhámhoz volt erősítve.

-Biztos, de így kell maradnia hozzákapcsolva a ruhámhoz mert csak igy jut energiához, ellenkező esetben tényleg csak egy fény csík lesz ami nem fogadja őt lefogni!- mondtam miközben rám bízták azt, hogy akkor fogjam jó erősen az ostorom. Időközben Endeavor is oda ért hozzánk aki meglepődötten látta, hogy mit alkottunk. Már épp bele kezdett volna a mondandójába mikor is az egyik ilyen madár akiket nem rég még ő intézett el elrepült felettünk és fel kapta Midoriyát. Mindenki lefagyva nézte ezt mikor is az ostorom erősen elkezdett fickándozni. Erre a neszre oda figyelve láttam ahogy a hős gyilkos kinyitotta a szemét és fel pattanva rohamosan elindult utánuk. Ezzel az volt a baj hogy az ostor vége meg mindig a ruhához volt erősítve így amint megindult engem azzal a lendülettel rántott maga után. Én pár méter földön vonszolás után jöttem rá, hogy nem fogom tudni vissza tartani így a szerkezetet ami a kezemen volt és ahhoz volt kapcsolva az ostorom teljes erővel elkezdtem lefeszegetni mikor sikeredett én nagy csattanással értem földet mikor a hős gyilkos megszabadult az ostrom kötése alól, fel ugrott a madárra ami elrabolta Midoriyát és leszúrta, majd utoljára még mondott pár szót és egyszer csak ledermedt. Mi mind azt hittük, hogy mi leszünk a következők akiket ugyan így leszur, de ahogy láttuk valamiért egyszerűen csak meghalt. Ott állt köztem és a másik földön heverő diák Midoriya közt egy méterre, holtan. Erre mindenki megremegett és össze esett. Csendbe volt mindenki és nem mert senki se megmozdulni, mire Endeavor volt az első aki megtett egy lépést felénk. Lassan közelítve meg minket oda jött, majd felemelt engem aki előbb csúszott a földön jó pár métert, és Midoriyát akinek megvolt sérülve a keze és lába is. Nem telt bele sok időbe megérkeztek a nyomozók, és pár profi hős azaz, Apa és Hikari nénikém is. Apa hozta Koudát és Hagakurét, Hikari csak Denkit hozta magával és Aoyamát és 'B's fiút ott hagyta, hogy segítsenek az embereknek. Aznap este mindenki sürgölődve próbálta felderíteni ezt az ügyet. Mi csak meghökkenve ültünk be abba az mentőautóba ami minket elvitt a kórházba és ezzel maga mögött hagyta a sötét sikátort amiben a barátaink lefagyva álltak ott és végezték a gyakornoki idejüket a családom mellett. Mind a négyen egy szobába kerültünk én kaptam két kötest a karjaimra mert kissé lenyúzodott a bőr illetve egy ragtapaszt a mellkasomra. Iida és Midoriya ugyan ilyen ellátást kapott, Todoroki csak egy ragtapaszt az arcára. A sérüléseink ellenére senki se nyavalygott, mindenki csendben feküdt el aludni. Másnap is csak halálos csendben néztünk farkas szemet egymással mind a négyen, hisz nem tudtuk, hogy egy ilyen helyzetben mit lehetne mondani. Hirtelen kinyilt az ajtó amin Iida és Midoriya tanára lépett be mögöttük pedig Kenji apu egyik régi barátja akinek a legfőbb ismertető jegye az az, hogy ő egy kutya. Belépve elmondta nekünk, hogy szabályt szegtünk mivel nem volt engedve, hogy használjuk az erőnket ezért büntetésben fogunk részesulni, mire is Todoroki ellenkezve kiabálva indult el a rendőrt kapitány fele. Én nem akadtam ki hiszen Kenji egy ártatlan lélek aki nem lenne képes megbüntetni minket, de Todoroki ezt nem tudta és mérgesen tiltakozott az ellen hogy büntetést kapjunk. Kenji lenyugtatta és el magyarázta neki, hogy nem kapunk büntetést ha a sajtónak azt hazudjuk hogy mi ott se voltunk és Endeavor győzte le a hősgyilkost. Mi ebbe bele egyeztünk, de kissé frusztrált, hogy nem kapunk semmi elismerést, de a rendőrök mind maghajoltak előttünk elismerés képpen amitol mind zavarba jöttünk és meg is elégedtünk ennyivel. Egy napig pihentünk benn majd másnap mindenki vissza ment a gyakorlati helyére, mi is így tettünk elmentünk Endeavorhoz aki nem volt az irodájában így haza mentünk Todorokihoz, ott elmonduk neki, hogy már nagyjából tudja használni az erejét a fia így már nincs sok szükség rám, arra számítottam hogy haza küld, de azt mondta hogy betartja az ígéretét és megtanítja kicsit formálni az árnyékom, így az utolsó két napban lenyegével ezzel foglalkoztunk majd már az utolsó napon nevetve csináltam árny figurákat a markomban. Fáradtan indult mindenkinek a hete az iskolába a gyakorlat után. Nehezen hallgattam újra és újra mindenkitől azt, hogy a hősgyilkos milyen durva meg milyen menő, hogy az egyik híradó leadta azt ahogy engem vonszol maga után és épp Midoriya felé halad. Persze már mindenki tudta, hogy mi is ott voltunk hála Denkinek és a hiradónak. Mindenki úgy beszélt erről mintha valami élvezetes dolog lett volna. Senki se törődött velünk akiknek egy taruma maradt, főleg Iidának akinek a báttyát végleg megsebezete a hős gyilkos.

-Veletek mégis mi a fasz történt?!És miért a híradóbol kell megtudom, hogy majdnem megdöglöttél?!-áll meg egy pillanatra az asztalom mellett.

-Rád kellett volna írnom Bakugou?- néztem rá értetlenül.

-MONDJUK! Hagyjuk is nem érdekel!- elindult a helyéhez.