A Fény Árny gyermeke-Bakugou ff.|ÁTÍRÁS ALATT|

Sportfesztivál

Leérve Shuzenjihez a suli orvosunk egy ragtapaszt nyomott a fejemre, majd a járó botjával jól meg ütötte Katsukit.

-Ügye vissza felé is viszel a hátadon?- tettem fel a kérdést Katsukinak.

-Nem fogom cipelni a nagy valagad!- rázott le hamar. A nap is könnyen eltelt és már indultunk is volna ki mikor is Kirishima az ajtót kinyitva rendesen felsikitott. Egy egész tömeg állt ott és mind hozzánk lestek be.

-Mit akartok az A osztálytól?- vette kézbe Iida az irányítás.

-MI A FENE MIT AKARTOK?!- ijedtem meg attól, hogy mindenki minket fürkészett.

-Az ellenség után kémkednek,hülye fruskám- mondta miközben elindult a tömeg felé Katsuki.

-mi a te fruskád?-kérdeztem halkan vissza, de senki nem foglalkozott velem.

-Ezek a többi osztály, gondolom megnéznek minket- közölte Tokoyami.

-Kíváncsiak ránk, hisz mi vagyunk a leghíresebbek az iskolában úgymond-magyarázta meg Kyoka.

-Azaz mi vagyunk a legnagyobb ellenfél számukra- tette hozzá Denki.

-Végülis mi vagyunk azok akik túl élték a gonosztevők támadását, biztos megakarnak nézni maguknak a Sportfesztiválra.- csoszogott az ajtó felé Bakugou.- Félre az útból selejtek!- utasította őket arrébb, mi kíváncsian néztük.

-A HÍRES 'A' osztály, elég beképzeltnek tűntök.- furakodott át a tömegen egy lila hajú fiú. - Én nem vagyok hős tagozatos, és nem is kémkedni vagyok itt, azért jöttem hogy el mondjam, ha nem is vagyok a hős akkor is legyőzlek titeket!- Bakugou oda se figyelve a rájuk akik  fejvesztve azt magyarázták hogy legyőznek minket elindult a tömegen keresztül kifelé.Nem zavarta, hogy kB öt fiú kiabált neki, hogy mekkora egy pöffeszkedő nyomorék.

-Hé Bakugou hova mész, most miattad utál minket mindenki!- aggodalmaskodott Kirishima.

-Nem számít!- erre mindenki meglepődött, hogy milyen fél vállon veszi- Amíg a csúcs felé tartasz, semmi nem számít!- fejezte be a bölcs mondatát Katsuki, majd fellökve pár embert, ki ment az osztályból. Azt hiszem eza nagyképű flegma viselkedése miatt, most mindenki utál minket. De kivételesen sokakat meghatott a mondatja sőt az 'A' osztályos srácok el voltak ájulva tőle. Tokoyami felvette a táskám és elindult vele kifelé.

-Sasaki_chan indulás! Sok edzés vár még ránk!- utasított, majd megvárta még utol érem. Elsek felmentünk hozzám, ő is meglepődve nézte a szentélyt, mint Kirishima-kun és nagy nehezen felbaktatott a lépcsőn velem, majd megvárta míg összecsomagolok és megbeszélem apuval, hogy egy ideig edzeni fogunk a Sportfesztivalra. Így is volt Tokoyami segített fejleszteni az erőm és úgy használni akár csak ő, cskorlatilag megtanította, hogy miképp használjam pajzsként az árnyékot, illetve én is segítettem neki edzeni, fénnyel támadtam őt, így tudta edzeni Sötét árnyat is aki nehezen birta a fényt. Hamar elteltek a napok amiket edzéssel, kevés evéssel és Tokoyami padloján alva töltöttem. El is érkezett a Sport fesztivál napja, izgatottan mentünk a Sportcsarnok elé ahol már ott volt majdnem mindenki és ahogy láttam megint a 'B' , 'C' osztállyal veszekedtek az osztálytársaim. A holló barátommal közömbösen bámultuk azt hogy az osztályunk halálos fenyegetéseket kaptak. Majd nagy szerencsénkre a kijelzőn Mic jelent meg és be vezényelt minket az öltözőbe, ott mindenki fel vette a tesnevelés ruháját, majd egymást biztattuk a legtöbben.

-Hé Midoriya!- szólalt meg Todoroki, akitől elég fura volt, hogy ilyen közvetlenül viselkedik. Midoriya kissé megszeppenve fürkészte őt. -Én erősebb, jobb vagyok nálad ez tény, de All Might mégis téged nézett ki valamiért magának, nem értem miért, de megigérhetem, hogy nem maradok alul!- mondta ezt egyre hangosabban és, csak úgy szikrazott a levegő körülöttük.