A Fény Árny gyermeke-Bakugou ff.|ÁTÍRÁS ALATT|

Sz#r Lezárás

A két társa elég idegesnek tűnt és kétségbe esetnek hisz a madárral akarták megöletni All Mightot, de úgy döntöttek, hogy nem adják fel, hisz ők is látták All Mighton azt, hogy nem bírja már sokáig. Ezert mikor All Might magabiztosan és nagyszájúan hívta őket harcra ők nem haboztak elindulni. Ezzel az volt a baj, hogy All Might ereje már nem tartott sokáig és lassan vissza változik a girnyó alakjába, amibe könnyen legyőznék. Midoriya is pontosan tudta ezt ezért mielőtt még a másik kettő gonosz oda érhetett volna ő oda ugrott és az erejét használva megpróbálta megvédeni All Mightot, egy szempillantás alatt eltörtek ismét a csontjai, és egy pillanatra el is tudta terelni a gonoszok figyelmét. Talán a legjobb pillanat volt, hisz ha ő nincs akkor tényleg megölik a Békeszimbólumát, de ezt megakadályozta mivel ameddig vele foglalkoztak a gonoszok addig megérkeztek a profi hősök. Hamar mindent kézbe vettek és a gonsztevőket is kiiktatták. Bár azt a kettőt aki velünk volt azt nem sikerült teljes mértékben, mert igaz, hogy Snipe több helyen is meglőtte a főnöküket, de a füstös csávónak megint sikerült elterepoltálnia magukat. Bár így is nagyon sok gonoszat sikerült elkapnunk. A hősök azonnal All Mighthez mentek, hisz ők is tudták azt, hogy már nem bírja sokáig. Vége van enne szörnyű véres háborúnak. Hamar én is oda szaladtam és Midoriya fölé hajoltam akinek az összes végtagja törött volt. Nagyon magába volt zuhanva, mert úgy érezte, hogy nem tett eleget, de All Might megvigasztalta, ezen által rájöttem arra, hogy inkább én voltam az aki semmit se tett. És majdnem hogy csak elkezdtem ezen sírni mikor is láttam ahogy All vissza változik, ezzel nem is lett volna probléma, de Kirishima épp futott felénk ezért egy sötét árnyat vontam magunk köré, majd Kiri elég értetlenül nézett ram.

-Hát All Might nincs jó passzban ezért most nem kéne zavarni és persze már a rendőrök is nyomoznának itt, szóval mennünk kéne, hogy ne akadályozzák a munkájuk!- ragadtam karon a barátom és elindúltam vele kifelé, mentősöket, rendőröket kerülgettük addig ameddig ki nem értünk. Engem már majdnem hogy csak felemesztett aza gondolat, hogy nem értem ma se semmit. Az ajtóban Bakugou várt minket, így hárman baktattunk csendbe kifelé az udvarra. Én mély levegőket véve a számon folytottam el a sírást egy ideig,majd megláttam a nyomozó kapitányt aki ki jött a helyszínre. A kék szemei könnyekben voltak és a fehér haját markolgatta, míg meg nem látott engem. Én azonnal oda futottam, hozzá hisz ő az apukám. Sírva borultam a vállára és dadovga mondtam el neki, hogy nem tudtam segíteni, hogy nem vagyok hősnek való. Erre ő nyakon vágott, majd azt mondta, hogy nem azért edzettem, hogy az első éles helyzet után feladjam, szóval álljak fel és menjek a kocsiba!

-Hmm köszi apa, de inkább busszal megyek, még vissza szeretnék menni az iskolába.- ő beleegyezett, mert amúgy is várt rá a nyomozás, majd hagyta, hogy utol érjem a barátaim és busszal menjek haza.Csendbe szálltam fel Kirishima után a buszra és ültem re a helyemre. Minden más osztály társam is csendbe, megtörve ült. Csak a sok szipogastól zengett a busz. Párszor oldalra tekintettem Bakugoura , majd rá jöttem, hogy neki rosszabb lehet, mert mind ez a szülinapján történt. Most nem volt tanár a buszon csak az egyik rendőr így csendbe elkezdtem matatni a táskámba, majd megéreztem a hideg dobozos üveget. Kivettem hármat és az egyiket azonnal Bakugou orra alá dugtam.

-B...Bol..dog szülinapot!- dadogtam neki hallkan mialatt nyújtottam neki a dobozos whiskyt.Ő elvette egy halvány mosoly kíséretében,majd halk sziszennéssel felbontotta és jó nagyokat kortyolgatott bele. Oda nyújtottam egyet Kirishimának is, végül én is eliszogattam egyet míg az iskolaig nem értünk. Lehet a whisky hatása, de Kirishimával már "röhögve" szálltunk le a buszról és a saját bajunkon rágodtunk kínosan.

-Ehh akkora egy barom vagyok ha nem mentem volna neki, akkor 13as most jól lenne, és Midoriya is és All Might is és Ahhj....- siránkozott Kiri.