A Fény Árny gyermeke-Bakugou ff.|ÁTÍRÁS ALATT|

A Viták

Rajtam kívül a nagynénikém az egyetlen aki a hős életet választotta a családunkban , neki sokkal fejlettebb a képessége a harc térre nézve . Félve mentem oda hozzá, mert talán nemet mond, de egy próbát megér.

-Hikari, helló!- köszöntem neki, felnézett rám és csak intett, mert tele volt a szája.-arra gondoltam.... Én ahh.. MEG AKAROK TANULNI RENDESEN BÁNNI AZ ERŐMMEL!!!- fakadt ki belőlem, ő meglepődötten figyelt. - nem akarok csak egy íroda patkány lenni mint a többi Sasaki, és ebben a két hétben míg itthon vagyok megszeretném tanulni tárgyiasitani az erőm!- mondtam neki magabiztosan, ő egyértelműen őrült annak, hogy a nyomdokaiba lépek és szívesen megtanít azt mondta, de, hogy ha fegyver ként szeretném használni az erőm ahhoz kell valami gépezet ami segít összpontosítani, van is ilyenem csak az iskolában. Úgy hogy azt mondta ha megszerzem akkor azon nyomban neki is állhatunk a gyakorlásának.A szokásos út vonalamon mentem az iskolába, csak most izgatottan futottam le minden egyes métert. Az iskolába elég nehéz volt bejutni, mert ott volt a sajtó és elálták a kaput, gondolom a tegnapra kíváncsiak.

-Esküszöm, ha nem engednek be akkor magukon fogom bemutatni, hogy mit is tanulunk ebben az iskolában!!- förmmedtem az ott ugráló emberkékre, mit ne mondjak hamar szét széledtek és beengedtek. Egyenesen az igazgatóhoz mentem, hisz mivel nincs Aizawa ő az akitől eltudom kérni a ruhám. Elmeséltem neki, hogy mire is kell az nekem amit ő csak örömmel fogadott, hogy nem csak tétlenkedek. Amint megszereztem indultam is haza a legközelebbi metróval és a körzetünkbe érve nyúlcipőt felvéve rohantam vissza Hikarihoz. Úgy gondolta alapoknál kell kezdenem.

-Mi a Fényt használatjuk fegyver ként is. Igen, de csak egy kiválasztott fegyver ként, azaz ha most eldöntönd, hogy egy kasza lesz amit fényből megformázol és harcolsz vele akkor neked életed végéig azzal a kaszával kell harcolnod, mert több fegyvert nem tudunk megformázni, mert nem erre találták ki a képességünk.- magyarázta miközben ő megformálta a fényből a saját kis kaszáját.

-Ne úgy gondolj rá mint egy megfoghatatlan dologra, hanem mind egy fegyverre!- világosított fel, majd mondta, hogy döntésem el, hogy milyen fegyvert szeretnék erre én az ostort választottam, ő el lőtt egy pár beteg viccet, majd tanított tovább. 5 napig próbáltam megszilárdítani a Fény gömböm mire sikeredett, majd elképzeltem az ostort fényből és azzal is ugyan ezt próbáltam megcsinálni hát az 7 napig tartott mire sikeredett. Azaz már csak 2napom maradt a szünetből azt arra használtam, hogy tökéletesen tudjam használni az ostoromat. Úgy indultam el az iskolába, hogy a szünet alatt nagyon sokat fejlődtem és még volt pár ötletem, hogy hogyan fejlesszem az árny oldalam. Reggel a metrón Uraraka ugrott a nyakamba és Denki is fáradtan baktatott mögötte, mind elmesélték a szünetük és izgatottan várták, hogy végre iskolába mehessünk. A suliba érve látszódott mindenkin, hogy ugyan így érez, az osztályban pedig ismét a két héttel ezelőtti incidens volt a téma. Voltak akik bánkodtak a történtek miatt, persze olyanok is akik hálásak voltak, hogy ennyivel meg úsztuk. Mindenki a helyén ülve várta az osztályfönöki órát, bár nem tudtuk, hogy ki fogja tartani, hisz Aizawa senseiek súlyos sérülései vannak amivel nem jöhet be. Illetve ránk cáfolt, mert mikor kinyílt az ajtó ő lépett be rajta. Mindenki dühösen és aggódva kezdett el neki kiabálni, hogy mégis mi a frászt keres itt. Nem nézett ki valami jól, mind két keze kipszben volt, míg az arca egy nagy fasliba volt tekerve.

-Most ne az én egészségemmel foglalkozzatok! Van ennél fontosabb feladatunk is.- El nem tudtuk képzelni, hogy mi lehet annál fontosabb, hogy fél lábbal már a sírban jár az osztályfönökünk. -Beszélnünk kell a Sportfesztiválról- erre mindenkinek felcsillant a szeme. -A sport fesztivál olyan mint az olimpia, sőt mára már atvette a helyét ezért is nagyon fontos, hogy fel készüljetek erre. Ez dönti el, hogy milyen hős lesz belőletek és, hogy hol fogtok gyakorlaton lenni.- magyarázta nekünk Aizawa és elmondta, hogy őt nem érdekli, mert egy pár gosztevő miatt nem halasztjuk ezt el. És hogy minél hamarabb neki fogunk állni az edzésnek is. Itt lezárta az órát és vissza ballagott az orvosi szobába.Mi a szünetet végig ordibálva, ugrálva és mély tanakodással töltöttük, mindenki mindenkivel arról beszélt, hogy ez mekkora lehetőség lesz számunkra, én Denkivel és Tokoyamival beszéltem át ezt. Nem férve a bőrükbe mentek le enni az ebédlőbe a diákok. Én szokásomhoz híven az osztályban maradtam Tokoyamival, Bakugouval és Kodával. Joétvágyat kívántam Kodának és leültem Toko_kun elé egy asztallal és figyeltem őt aki a saját asztalának a tetején evett.