40

186 7 0
                                    

- Szia! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! Még a találkán? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam. - Kint leszek. - suttogtam apának es Calnak, akik csak bólintottak, mire elindultam a kávezó kijáratához.
- Milyen? - kérdezte, es hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Az szuper, de Louis kezd ideges lenni és azt mondta hogy most inkább hívjalak én, de ha nem vagytok fél óra múlva itthon akkir felhívja Calumot és abból semmi jó nem származhat. - nevetett.
- Jó, indulink. Üzenem Louisnak hogy kb. negyed óra mulva otthon vagyunk. - kuncogtam én is.
- Ó, még valami. Fáj még a csípőd? - kérdezfe aggódva.
- Már nem annyira mint reggel, de ha hazaértem bekened megint?
- Persze. Csak érjetek haza. - mondta nyugtatóan csendesen.
- Sietünk. - mosolyodtam el. - Szeretlek.
- Én is téged. - mondta, majd megszakítottunk a vonalat. Visszamenve csak felkaptam a táskám majd szóltam Calumnak.
- Gyere menjünk, mert a párod idegeskedik. - nevettem el magam. Mire Calum csak gondterhelten felsóhajtott, majd mind a ketten felálltak.
- Louis? - kérdezte apa, nagy mosollyal az arcán. Anyám egy homofób alkat volt, de úgylátszik apám nagyon elfogadó.
- Igen, és most kapni fogok a fejemre. Azóta sokkal jobban aggódik. - az utolsó mondatot kicsit komorabban mondta. Tudtam hogy a fogvatartásunkra gondol
- Louis alapból egy aggódó típus. - mondta apám.
- Tudom. És meg is értem, ín is ennyire aggódnék. - sóhajtott.
- Na én itt erre megyek. Makd még találkozunk. - ölelt meg mind a kettőnket - Sziasztok! - intett...
Folyt. Köv.

A fehér farka ♡Harry Styles♡     ∆Befejezett∆Where stories live. Discover now