27

242 9 0
                                    

Mikor felkeltem pont akkor nyitottak be a helyiségbe ahol voltunk. Nem mondtak semmit, csak karon ragadtak és elrángattak. Újra átéltem azt a fájtdalmas megerőszakolást. Mikor 'végeztek', mivle ketten voltak, vissza rángattak a 'szobába' ami inkább volt egy cella. Miután belöktek a terembe én a földre estem, és sírtam. Ahogy kiment a pasas a teremből, Calum egyből odasietett hozzám.
- Sss...minden rendben lesz. Meg fognak találni. A vőlegényed már biztos kerestet. - suttogta nyugtatóan. Már meg akartam kérdezni hogy honnan tud Harryről, mikor leesett, hogy biztos a gyűrűből következtette ezt le.
- Annyira fájt. - sírtam a nyakába kapaszkodva.
- Hidd el tudom, de ki kell tartanunk, ha vissza akarunk jutni a szeretteinkhez. - mondta szomorúan. Én csak bólogattam, majd megpróbáltam lenyugodni. Ez így ment hetekig. Vagy engem vittek el, vagy Calumot. Ott voltunk egymásnak. Bíztattuk a másikat. De nem jött el senki. Mostanra már a remény is meghalt bennem. Megint eltelt 3 hét. De semmi. Legalábbis azt hittem. Ma az a pasas mergesen jött a terembe, és elvitt engem. Ma sokkal durvább volt. Megerőszakolt, megkínzott, ütött, vert, sokkolt, mindent csinált. A könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomon. Kemény 2 fájdalmas óra múlva vissza vitt, de beadott valamilyen szert, egy ínekciós tűvel. A mérhetetlen fájdalomtól órdítottam. De ő csak bedobott a terembe, es hagyott szenvedni. Egyedül. Calumot is elvitték és most őt kínozzák. Csak sírtam és sírtam. Egyedülaradtam.
Folyt. Köv.





A fehér farka ♡Harry Styles♡     ∆Befejezett∆Where stories live. Discover now