Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~46.~~

6-4-re hagyott nyerni. Levetődtem a padra és kifújtam a levegőt. Kirishima mellém ült miután visszatette a labdát.

- Ideje visszamenni.- lihegte, mire biccentettem. Felhúzott a padról és átkarolt.

-Amúgy... -szólaltam meg fél úton, mire rám nézett.- Köszönöm..- motyogtam félre nézve. A zsebében kezdett kotorászni.

- Még egyszer, nem értettem.

- Mondom köszönöm- fordultam felé, kezében ott volt a telefonja... hangot rögzített.- Kirishima...

- Igen?- tette gyorsan zsebre, majd mindenfelé kezdett nézni.

- Két másodpercet kapsz törölni!- szűkítettem össze a szemem. Elnevette magát, mire elharaptam a nyelvem és kardokat kezdtem ráküldeni, de meg se karcolták, mert használta a képességét.

Sóhajtottam, majd tovább mentünk. Visszaértünk a suli területére, majd visszamentünk a kollégiumhoz. A koli előtt gyülekeztek a többiek.

- Itt vannak!- vett észre minket Deku. Mindenki felénk kezdett sietni. Iida mily meglepő mindenkit leelőzött.

- Sakuko-kun, mit képzeltél? Ez teljességgel elfogadhatatlan, mindenkit megijesztettél és aggódást keltettél! Kirishima-kun azt beszéltük meg, hogy ha megtaláljuk egyből visszahozzuk!- hadonászott.

- Bocsi!- tette a tarkójára a kezét.

- SAKU-CHAAAN!- ugrott rám Mina, Hagakure és Kaminari, magával rántva barátnőjét, akinek a kezét fogta.

- Soha többet ne csinálj ilyet!- nézett rám Mina.

- Bocsi, bocsi!- kapkodtam levegőért.- Leszállni rólam, mert megfulladok!- lekecmeregtek rólam, felálltam, mire Shouto kezdett megfolytani.- Sho-chan!- fulladoztam veregetve a hátát.

- Ha még egy ilyet csinálsz kinyírlak.- mondta halkan a fülembe, mire kikerekedtek a szemeim, ő meg jobban megszorított. Felnyögtem.

- Rendben, nem csinálok több ilyet, csak eressz!- nagy nehezen elengedett. Katsuki fejbe vágott, Kyouka is megölelt, majd a lányok sorban. Drága Tsuyu-chan el is sírta magát.

- Miért csináltad Saku-chan? Kero.- kérdezte rám nézve.

- Csak sok volt az utóbbi idő, és hirtelen felindulásból csináltam!- hazudtam szem rebbenés nélkül. Beráncigáltak a nappaliban és közölték, hogy ezért a tettemért (levél,kiszökés)büntetés jár. És ekkor a fiúk lefogtak, és megjelent Mina és Hagakure egy-egy smink felszereléssel.- Nem... NEMNEMNEM!!! ERESSZETEK!-vergődtem.

- Argh, valaki fogja le a fejét.- szólalt meg Mina, mire valaki megfogta az arcom is. Felpillantottam. Kirishima... áruló. Nem menekültem meg, egész este sminkben kellett lennem, de legalább ízléses volt, nem bohóc kategória. Utána még beszélgettünk.

- És mit csináltatok Kirishimával, amíg nem voltatok itt?- vigyorgott Mina.

- Ittunk egy shake-t, majd kosaraztunk.- forgattam a szemem.- Levertem 6-4-re!

- Ügyes vagy, Saku-chan!- vigyorgott Ochako.

- Béna vagy, Hegyhajú. -morogta Katsuki.

- Bevallom, Sakuko ügyesebb volt.- nevetett kínosan. Persze, persze, tudjuk, hagytál.

Még órákig beszélgettünk, mikor jött az éjfél és Iida azon nyomban ágyba parancsolt minket. Elment mindenki fürödni, majd mindenki elment a szobájába. 

Bezártam az ajtót, majd egyből megjelentek a démonjaim.

- Nem... -szorítottam az összes szemeim. Megjelentek az emlékek, és... valami koppant az ablakomon. Odanéztem. Egy kavics volt az ablak párkányomon. Odasétáltam, és kinyitottam az ablakot. Kiri ott ült a szobám melletti fa egyik ágán.

- Bemehetek?- intett. Annyira ledöbbentem, hogy csak arrébb léptem neki. Bejött és körbenézett.

- Mit csinálsz itt?- kérdeztem, mire egy zsepit nyújtott felém a szemére mutatva.

- Mondtam, hogy már nem vagy egyedül.- kikaptam a kezéből és megtöröltem a szemem.

- És mit tervezel? Itt leszel reggelig? -forgattam meg a szemem. Átkarolt.

- Akár.- kikerekedett szemekkel ránéztem, mire elnevette magát.- Addig leszek itt, amíg el nem alszol. Addig se jönnek elő az emlékeid. Na milyen terv?- tette csípőre a kezét.

- A leghülyébb, amit valaha hallottam.- mintha megdöbbent volna a válaszomon. Elnevettem magam és megöleltem.- Köszönöm, Kiri.- átkarolt ő is.

- Semmiség, Sakuko.- simította meg a hajam.- Na menj aludni, mert úgy kéne visszajutnom a saját szobámba, hogy ne vegyenek észre.- elröhögtem magam, majd ágyba bújtam. Kiri leült az ágyam mellé, és csendben várt.

- Nem fogsz unatkozni?- kérdeztem a vörös hajkoronát figyelve.

- Ne aggódj, elleszek.- mondta, mire elhúztam a szám. Majd eszembe jutott valami.

- Kiri... ugyebár azt mondtad... akkor..

- Hogy hogy van barátnőm, ha téged szeretlek?- kérdezte, mire elpirulva magamra kaptam a takarót.- Ne aggódj, szakítottam vele pár napja. Az előtt meg, talán tagadni próbáltam. -mondta kínosan felnevetve.- Nem valami férfias..

- Kiri utoljára mondom el- ásítottam.- Te mindenhogy férfias vagy.- hunytam le a szemem.

***************************************************************************************

Sok részt hozooook :3

Ha tetszett csillagozz és írj kommentet!

XoXo.

W23.