Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~41.~~

A tehetségkutató utáni napon kerültem Bakugout. Szívem szerint mindenkit kerültem volna, de erre nem volt lehetőségem. Őt viszont muszáj voltam. Azóta, hogy Kiri azt mondta szeretem, nehéz a közelében lennem. Így ehelyett inkább Tsuyu-channel és Ochakoval beszélgettem. Meséltem nekik a zongorázásról, a magántanulásról és ők is meséltek a középiskolára. Rávettek, hogy menjek el velük valahova suli után, aminek az lett a vége, hogy minden lány jött.

A hatalmas bevásárlóközpontban a lányok mindenhova berángattak. Voltunk a kis állatkereskedésben, ahol vagy egy órát eltöltöttünk a kis állatokat simogatva, majd berángattak egy ruhaboltba is.

- Állat pulcsik!- rohant oda Hagakure. Volt ott majom, kutya, pikachu(az ám egy állat), cápa, macska, panda, medve pulcsi. Én személy szerint nem vettem, velem szemben Kyouka vett egy pikachusat, Hagakure egy majmosat, Momo pedig egy medvéset. Ezután beültünk valahova enni. Mit ne mondjak zajosak voltunk...  Végül egy-egy tölcsér fagyival távoztunk. Leültünk egy padra a parkban és tovább beszélgettek a lányok, én csendben hallgattam. Már sötétedett, mikor visszaindultunk. Kidobtuk a koszos szalvétákat, s végig sétáltunk az üres utcákon. 

- Sziasztok, lányok!- köszönt egy férfi. Magas volt, és izmos.

- Jó napot!- mentünk volna tovább,de az utunkat állta még három férfi.

- Elnézést!- ment volna el mellettük Yaoyorozu, de visszalökték, mire a földre esett.

- Yaomomo!- guggolt le gyorsan segíteni Kyouka és Mina. A férfiak mosolyából egyértelműen levehető volt, hogy nem fognak elengedni minket. Odasétáltam Hagakuréhoz. Remegett.

- Tooru...- mondtam halkan, mire rám nézett.- Menj el... láthatatlanság a képességed. Menj el és hozz segítséget.- súgtam oda, majd elé álltam ezzel eltakarva őt. Pár pillanatig hallottam, ahogy hezitál, majd az eggyel arrébb lévő házak között lévő folyosó felé rohan, majd azok között el.

Megjelent egy apró fekete furgon. Gyorsan lefotóztam a rendszám tábláját, majd elküldtem Hagakurénak. Megkértek "kedvesen", hogy szálljunk be. Elvették a táskáinkat, a kezeinket megkötözték. Az autó kikanyarodott az útra, és kihajtott az útra. Lassan elhagytuk a várost.

Órák múlva szálltunk ki. Egy lerobbant, messze mindentől lévő raktárházba vittek minket. Bent a dobozoktól nem igazán tudtam körbenézni. Egy sarokba dobtak le minket, majd elvitték a csomagjainkat. A poros épület már szebb időket is megélhetett, viszont a legijesztőbb azok a furgonok voltak. Sötét furgonok álltak az épület közepén, pontosan annyi ahányan voltunk lányok. A férfiak visszatértek a terveiktől halkan sutyorogva. Hátrébb kúsztunk a sarokban. Mindannyian féltünk, bár igyekeztük nem mutatni. A pulzusom az egekben volt, azt hittem mindjárt elájulok, nem akartam belegondolni abba, hogy a többiek mit érezhettek.

A dobozok mögött látott fény se volt bizalomgerjesztő, ahogy a férfiak hatalmas mosolyai se.

*************************************************************************************

Ez most egy rövidebb rész volt, bocsánatot kérek.

Ha tetszett csillagozz és írj kommentet.

W23.