Intoxication - Felix

00

Az autók dörmögése és fékcsikorgások hangja töltötte be a raktárépületek közötti területet. Hangosan szólt a zene, rengeteg ember csapatokba verődve várta az este fénypontját: a versenyt. Az autómmal leparkolva csatlakoztam én is egy kisebb tömeghez, ahol elütöttem az időmet a rajtig. Egy kicsit ideges voltam, mivel én is részt vettem rajta, de egyszerűen imádtam. Az az érzés amikor belesüppedsz az ülésbe a sebesség miatt, és az adrenalin szétrobban a testedben. Ez a szenvedélyem, a vezetés. Kevés női sofőr található az ilyen illegális eseményeken, amit a hímneműek előszeretettel meg is jegyeznek. "Egy nőnek a konyhában a helye! Vagy alattam" Rólam leperegnek ezek a mondatok, vagyok annyira magabiztos, hogy higgyek magamban. Ilyen ez a mai este is. Tudják, hogy ki vagyok, többször részt vettem ilyenen, nem ijedek meg tőlük.

-Stormi! Nem tanutad még mindig meg, hogy neked inkább szülnöd kéne mint hogy itt legyél?- szólított meg a hátam mögött az a személy akit a legjobban utáltam mindközül. Magas, karakán, fekete hajú és igen jóképű srác. Mély rekedtes hangjára miden lány felkapja a fejét. Mondatára többen ránk kapták fejüket, mindenki tudja, hogy utáljuk egymást. Szemforgatva, lustán hátrafordulva ránéztem és elővettem a legflegmább oldalamat.

-Remélem soha nem lesz gyereked, hogy megkíméld az emberiséget mégegy olyan paraszttól mint ami te vagy, SpearB.

Az emberek egy része jól szórakozott marakodásunkon, a másik része pedig nem is figyelt rá. Mindennapos dolog, hogy két versenyző utálja egymást. De egy valamit mindig be kell valljunk magunknak: mind a ketten tudjuk a másikról, hogy jó, ezen nincs mit szépíteni. Nem egyszer volt, hogy tizedmásodpercek választották el az eredményeinket. Volt amikor ő nyert, és volt amikor én. Mindketten tudjuk, hogy azonos lécen állunk, de szóban próbálunk a másikon felülkerekedni.

Apró szócsatánkat a hangszóróból eredő férfi hang zavarta meg, figyelmeztetett, hogy minden versenyző haladjon a rajthoz, 10 perc múlva kezdődik a megmérettetés.

-Aztán bébi, nehogy ma valaki elporolja a formás fenekedet!-mondatára megfordultam, hogy a "formás fenekemmel" legyen szemben, majd a középső ujjamat a magasba emelve az autómig vonultam.

Tenyeremmel végig simítottam a gyönyörűségem motor háztetőjén, majd helyet foglaltam benne. A kulcsot elfordítottam, ahogy a motor felbúgott mosolygásra késztetett, már most éreztem a testemben a verseny előtti izgalmat, azt a csodás érzést. A rajtvonalhoz gurulva észrevettem, hogy a mellettem lévő autó, az a tustó volt. Rápillantva beintett nekem, amit én egy kacsintással és egy légpuszival viszonoztam, hogy még jobban kiidegeljem.

Az indulás előtti pillanatok olyanok, hogy a bordámat veri a szívem és a levegő is belém szorul. A vonal mögött egy igen alul öltözött lány álldogált egy zászlóval. Már minden ideg pattanásig volt feszülve, az összes autó arra várt, hogy végre felengedjük a féket és ki tudjon lőni. A lány lassan emelte a kezét , kihasználva idegességünket a levegőben tartotta, majd hirtelen leengedte. Azzal a lendülettel préselődtem az ülésbe , a mellkasom robbant az érzéstől, és tudtam, hogy csak gyorsabban és gyorsabban kell menjek. A mellettem lévő velem egy időben indult. A táv alatt kisebb előzéssekkel és lehagyásokkal haladtunk. Az adrenalin csak vitt előre, a célhoz érve, áthaladva rajta csökkentettem a sebességen, majd egy kisebb kanyar által teljesen megálltam.

SpearB szinte velem egy időben szállt ki az autójából, leizzadva apró mosollyal az arcán.

Szép volt bébi!-nézett át autója felett és felmutatta hüvelykujját. Akármennyire is utáljuk egymást, a verseny után mindig gratulálunk a másiknak. Ma sem volt másképp, viszonoztam tettét.

Egyikünk se nyert. Ugyan abban a pillanatban értünk be a célba, hajszál pontosan. Még mindig dübörgött a testemben az izgalom, így a motor háztetőmre dőlve vártam meg, hogy megnyugodjak.

Később újból csoportokba verődtek az emberek. Beszélgettek, táncoltak arra az igénytelen zenére ami az autókból szólt, vagy az autókat nézegették, drifteltek. A verseny után kevés izgalom van.

Mivel ugye döntetlen lett az állás, így csak a nyeremény fele járt nekem. Miután azt átvettem egy társasághoz verődve beszélgetni kezdtem. Az este további része pedig addig tartott "nyugalmasan" amíg a távolból meg nem hallottuk a szirénák hangját. Mindenki egyből menekülőre fogta, úgy nézett ki a hely mint egy hangyaboly, amit elöntött a víz.

Futni kezdtem az autómhoz, de útközben többen nekem is jöttek és egyszer teljesen fel is löktek, elterültem az úton. Mivel senki nem akart bajba kerülni, így ketten azonnal fel is állítottak és rohanhattam is tovább az autómhoz. Amilyen gyorsan csak tudtam elindítottam és elindultam a tömegben. Az embereket kikerülve az épületek között kezdtem el menni, hogy minél gyorsabban le tudjam vágni az utat.

Az egyik sarkon befordulva nemsokkal előttem egy fiú rohant, hátizsákkal a hátán és ami a legmeglepőbb , hogy gördeszka volt a hóna alatt. Elhaladva mellette csak rápillantottam, arcán rettegés volt látható, látszott rajta, hogy egyáltalán nem idevaló. Gondolataim hirtelen megrohamoztak, hihetetlenül megsajnáltam. Satuféket nyomva áthajoltam és kinyitottam az ajtót.

-Szállj be!- kiabáltam ki. Nem kellett két másodperc a srác már mellettem ült, magam után becsapta az ajtót. Egyből elindultunk mivel a szirénák egyre hangosabbak voltak a hátunk mögött.

Utunk bevezetett a városba, az éjszakába és később egymás szívébe is.