Intoxication - Felix

09

Az orr beveréses délután óta 2 hét is eltelt egy szempillantás alatt. A helyzet annyival látszott javulónak, hogy Felix legalább már otthon el tudta kezdeni a tanulást. Az iskolába járást még nem erőltetik rá, mert nem egyszer történt az, hogy azután esett vissza az állapota. 
Anyukája elvitte a kezelő orvosához ahol ellenőrizték, hogy megfelelő a gyógyszer mennyiség amit szed. Sajnálatos, hogy ilyen fiatalon rendszeresen gyógyszert kell szedjen, de megígérte, hogy nem hanyagolja el mert fontos neki, hogy ép elmével maradjon mellettem. Én csak annyit tudok tenni érte, hogy támogatom és vele vagyok a mélyebb pillanatokban.

-o-

Péntek este van, ma lenne egy verseny amin egy igazán nagy összeg van feltéve nyereménynek, de nem megyek. Lemondtam. Az az este jut róla eszembe akárhányszor lecsukom a szemem. Ugyan azon a helyszínen lenne, abban a mocskos kikötőben. Utálom azt a helyet.
Changbin is lemondta, azt mondta, hogy nélkülem nem megy el. Neki így már nem izgalmas a verseny és ez engem megdöbbentett. Az összeveszésünk után másnap egy kávézóban találkoztunk és egy jó néhány órát átbeszélgettünk. Bizonytalan időre elástuk a csatabárdot. Tudtuk ha ezt most folytatjuk akkor Felixre hatással lesz, nem akartuk még jobban megnehezíteni a dolgát. Nem azt mondom, hogy legjobb barátok lettünk, de most már jobban átlátjuk a másik érzéseit és próbálunk normálisan viselkedni.

Az ágyban kényelmesen elhelyezkedve a telefonom után nyúlva tárcsáztam a szeplőst, hátha még ébren van. Szinte alig csörgött kettőt már fel is vette.
-Szia Csillagom...
-Felébresztettelek? Álmosnak tűnik a hangod.
-Majdnem...tévéztem.
-Holnapra van programod? Szeretnélek valakinek bemutatni...de ahhoz egy kicsit össze kell szedd magad.
-Tudod, hogy nincs programom...sok ember közé kell menni?
-Csak egy pár ember lesz ott. Szerintem jó hatással lenne rád akinek be akarlak mutatni, de az titok, hogy ki ő. Ha úgy döntesz, hogy jössz akkor meglátod.
-Hihetetlen vagy, mindig úgy csavarod a szálakat, hogy kénytelen legyek nem magamba roskadni.-halványan felnevetett, hangja tényleg nagyon álmos volt-Rendben, veled megyek. De csak akkor ha átjössz segíteni elkészülni.
-Rendben! Mindenképp segítek, nem fogod megbánni a holnapi napot. Olyan 10 körül ott vagyok nálad. Aludj jól! Jó éjszakát Felix drágám...
-Jóéjszakát...-elköszönésünk után leraktam a telefont az éjjeli szekrényemre, a mosolyt le se lehetett vakarni az arcomról. A holnapi napról álmodozva süllyedtem bele a tényleges álomvilágba magam is.

-o-

10:12 perckor leparkoltam a Lee család háza előtt. Már nem volt újdonság, szinte úgy éreztem magam mintha hazajönnék, de ez csakis Felix miatt volt így. A családja nagyon cuki, szeretem őket, mégis felé húz a szívem őrült sebességgel.
Belépve a házba anyukája fogadott aki épp a konyhát mosta fel, kedvesen köszönve invitált beljebb. Megérdeklődte, hogy mi járatban vagyok náluk és miután elmondtam neki, hogy Felixet terveztem kimozdítani a házból a legnagyobb meglepetésemre a nyakamba borult. Meglepődöttségemben alig tudtam normálisan visszaölelni.
-El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok neked.-eltolva magától a szemembe nézett-Köszönöm.-ölelt újból magához.

Még egy pár mondatot beszélgettünk a konyhánál miután elindultam a szeplős szobája felé, hogy megnézzem elkészült-e már.
Két apró kopogás után belépve egy igazán tanácstalan és alulöltözött Felixel találtam szembe magam. Csípője köré tekert törölközővel állt a kitárt ajtójú szekrény előtt és próbált ruhát választani. A hirtelen jött csodás látványra erősebben belemarkoltam a kilincsbe és csak nyelni tudtam egy hatalmasat, és csak azután tudtam megszólalni annyira, hogy köszönjek.
Felém fordulva a legragyogóbb mosolyát mutatta, levett teljesen a lábamról, kezem után nyúlva kedvesen magához húzott és karjai közé vont, fejét nyakhajlatokba fúrta. Átölelve meztelen felsőtestét arcomat elöntötte a forróság és a kellemes, friss férfias illata lengett körül. Behunyva a szemem mellkasára döntöttem a fejem és hallgattam szívének ritmusos dobbanásait. Teljesen elvarázsol a jelenlétével. Nem akarom soha elengedni.

Elválva egymástól két kézre fogta az arcomat és egy édes csókra magához húzott, ez minden egyes üdvözlésnél többet ér. A puha ajkai megrészegítettek és csak többet akartam. Amikor megpróbált elválni tőlem olyan hévvel nyúltam utána és fontam körbe karjaim a nyaka körül, hogy meg kellett kapaszkodjon a szekrény ajtajában nehogy felboruljunk. Fél karjával derekamnál fogva minél jobban magához ölelt, míg a másikkal amivel megtartott minket az egyensúly visszanyerésig, azzal a hajamba markolt és hátra húzta a fejemet, így még jobban közelebb tudott lenni. Heves csókolózásunk következtében mégis sikerült elmozduljunk aminek hatására konkrétan beborultunk a ruhásszekrény alsó részébe. Felix felettem támaszkodva nézte ahogy két kézzel a fejem hátsó részéhez kapok és fájdalmasan összeszorítottam a szemem mivel sikerült beverjem a szekrény hátuljába esés közben. A szőke gyorsan felültettet és a fájó területet kezdte el simogatni, a hirtelen fájdalom hamarosan múlni kezdett és végre kinyitottam a szemem.
-Jól vagy Byeol?
-Most már jobb, csak először fájt nagyon. De biztos lesz egy szép nagy púp a fejemen.-aprót felnevetve oldottam az ijedt hangulatot, Felix a homlokomra puszilt és utána segített felállni a földről.

Ezután nemsokkal sikerült kiválasszunk valami jó szettet neki és elkészülve elindultunk a meglepetés felé. Viszonylag forgalmas volt az autós közlekedés, nem is csodálkoztunk, mivel egy igen szép napos idő volt, többen csak csavarogtak a városban vagy éppen kirándulni indultak. A mi utunk a város másik felébe vezette egy raktárépületes részhez. Itt is többen voltak mivel nagyon sok kereskedés és műhely helyezkedett el itt. Nekünk Christopher Bang műhelye kellet és maga a személy is.

Egy picit beljebb mentünk és egy nagyobb raktár kapuján bekanyarodva a többi autó mellett leparkoltam.
-Megérkeztünk.-fordulta felé.
-Ez egy autószerelő műhely?-pásztázta körbe szemével a helységet, és több félig szétszedett autót látott és egy pár embert aki ezeket bütykölte.
-Pontosan, és itt van valaki akinek be szeretnélek mutatni. Viszont egy kérésem van, senki előtt ne mond ki a rendes nevem.
-Rendben, nem fogom.-mosolygott rám.
-Köszönöm szépen.-hajoltam át hozzá egy gyors csókra. 

Kiszállva a kocsiból a munkások nagy része felénk nézett. Egyből tudták, hogy ki vagyok, a nagy részük már a kocsimról felismert. Nagy örömmel és hanggal fogadtak, és érdeklődtek a hogylétem felől. Felix mellé érve ujjainkat összekulcsolva húztam magam után a műhelyen keresztül a hátsó helységig. Útközben több csodálatosan feltuningolt autó volt látható, mindegyik Christopherre volt jellemző.
A feketére festett ajtóhoz érve jó hangosan bekopogtam rajta és vártunk. Egy pillanat múlva kitárult előttünk és egy hatalmas mosollyal találtuk szembe magunkat.

-Stormi! Ezer meg egy éve, hogy nem láttalak! Te jó ég!- elém érve átölelve megpörgetett a levegőben aminek hatására nem tudtam abbahagyni a nevetést.-Annyira örültem amikor felhívtál! El sem hittem, azt hittem már elfelejtettél.-tett le földre.
-Hogy tudnálak elfejteni? Téged? Soha!- vigyorogtam rá és visszaléptem Felix mellé. Ekkor tekintetét rá vezette és a következőt neki címezte.
-Te meg biztosan Felix vagy!-nyújtotta felé a kezét üdvözlésképpen-Sokat mesélt rólad a telefonban. Christopher Bang vagyok, a koreai nevem Bang Chan. Hívhatsz Chrisnek vagy Channak, ahogy tetszik. -vigyorgott rá és ahogy kezet ráztak magához húzta egy jó nagy maci ölelésre, Felix meg se bírt szólalni először.
-Ömmm szia, Lee Felix vagyok.-nyögte ki nagy nehezen egy nagyon barátságos mosoly kíséretében.

Chris úgy bánt Felixel mintha ezer éve legjobb barátok lettek volna. Átkarolva vállát kedvesen invitálta be minket személyes kis irodájába és megmutogatott minden részletet benne a szőkének.

Ahogy néztem kettőjüket érzelmek százai rohamoztak meg egyszerre, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek örömömben. Az életem két meghatározó alakja most kezdi megismerni egymást. Ennél boldogabb nem is lehetnék....
Mosolyogva néztem csacsogásukat és végül még így is két kövér könnycsepp végigfutott arcomon...
Boldog vagyok.