Új életem Buzás Bencével

48. rész ❤

Reggel viszonylag fáradtam keltem. Az éjjel nagyon furcsa álmom volt, Fannival voltam a tengernél és egyszercsak elkezdtett sodródni minél mélyebb vízbe. Nekem kiabálta hogy miattam van, és én ölöm meg. Majd elhalgatott, és eltünt.
Ez a rémálom miatt nem tudtam jól aludni. Vajon azért álmodtam ezt, mert így is gondolná?
Egy darabig még ezen agyaltam.
Majd megérkezett az orvosom. Elvégzett pár vizsgálatott, és kijelentette hogy ma már hazamehetek, de pihenésre lesz szükségem. Ennek nagyon örülök, olyan rossz ez a hely. A délelőtt folyamán anyámmal összepakoltunk, és már indulásra készen áltunk.
-Mehetünk?-mosolygott rám édesanyám. Ő is nagyon megilyedt, és most örül hogy semmi súlyos nem történt. Mesélte, hogy amikor az orvos összetévesztett Fannival, ő azthitte abba belehal.
-Ömm...nem.-makogtam kissé feszültem.
-Miért is?-kaptam fel fejét anyám.
-Fanni. Elakarok búcsúzni tőle.-sóhajtottam egy nagyot, majd legördült egy könnycsepp is arcomon.
-Megyek, megérdeklődöm mikor mehetsz.-indult ki a szobából.
Addig én az ablakhoz mentem, majd az embereket kezdtem figyelni. Mennyi rohanó nő és férfi. Mindenki megy valahova, és célja van. Nem látsz bele ebbe a sok emberbe.
Gondolatmenetemet két kar szakította meg, amely derekam köré fonódott.
Megilyedtem, ezért meg is ugrottam egy kicsit.
-Nyugi szerelmem, én vagyok.-suttogta fülembe lágyan.
-Gondolkodtam, ezért nem vettelek észre.-folytattam én is a suttogó hangon elkezdett beszélgetést.

-Mehetünk most.-lépett be anyám is a szobába.
-Bence, kérlek velem jösz? Nem szeretnék egyedül bemenni Fannihoz.-kérleltem miközben bociszemekkel néztem rá.
-Ez természetes. Erős vagy.-ölelt át.
Nem szóltam semmit, de mégis belelát az elmémbe. Látja, hogy mennyire gyenge vagyok, hogy mennyire rettegek a látványtól, amit barátnőm élettelen teste fog okozni.

Itt a folyti ❤
Nem olyan jó, de nem sikerült jobbat írni 😶
Mi a véleményetek? 😉