Új életem Buzás Bencével

25. rész ❤

Tóth Szofia, leszel-e a baránőm?-olvastam fel hangosan a cetli tartalmát.
-Igen!-kiáltottam hangosan, majd ugrottam Bence nyakába.
-Szeretlek.-sugta lágyan a fülembe.
Énis.-viszoztam suttogva.
-Nem érdekel mások véleménye, vagy a negativ dolgok, engem csak te érdekelsz.
Nekem te jelented a világot.-sugtam még mindig a fülébe.
-Éreztem, hogy így fogod gondolni, de volt bennem egy kis féltség is, mivan ha nem.-suttogta.
Ilyenek vagyunk, két tizenéves, akik féltek egymásnak bevallani érzelmeiket, majd kisebb akadályokat leküzdve egymásra találtak.
Bencével áltunk a nagy terem közepén egymást ölelve. Nem érdekelt minket, hogy hány tanár jár arra, hány osztálytársunk bámul, vagy hányan nézik végig egymásra találásunkat.
Őt csakis én érdekeltem, engem csak is ő.

-Gyere baba, menjünk be.-húzott az osztályterem fele.
-Menjünk!-indultam el utána majd elkapva kezét, kézenfogva mentünk.
Őszintén megvallva féltem, mi lesz ha belépünk az osztályunkba, hisz mindenki észre fogja venni hogy mi van köztünk. De legyen aminek lennie kell.

Bence lenyomta a kilincset, majd még mindig kézenfogva bementünk.
Az osztálytarsaink tapsolni, és gratulálni kezdtek. Lédöddentem, hiszen nem erre számitottam. Ránéztem Patrikra, aki elmosolyodott, tehát ő volt a szervező.
Ő egy igaz barát, Bence jól választott barátot magának. De aztkell mondjam Fanni keze is benne lehet ebben a szervezkedésben, örülök hogy a barátnőm.
Hiszem, hogy vele mindig jóba leszek ő nem olyan mint Maja, ő igaz barát.

Mosolyogva ültem be a padba, Bence követte példámat.
A magyar óra jól telt, hiszen egész órán leveleztünk Bencével. Megbeszéltük az eddigieket. Aztkell mondjam jobb idő nem is lehetett volna mikor ezeket tisztázni mint a magyar óra.

Itt lenne a folytatás ❤
Remélem tetszik. Mi a véleményetek? ❤☺
Ha szeretnétek, kommentbe kérdezzetek a szereplőktől 😉👇