Új életem Buzás Bencével

45. rész ❤

-Ez nem lehet igaz, maga hazudik!-sokkolódtam le.
Odamentem az orvoshoz, majd rángatni kezdtem. Hazudik, Szofinak élnie kell.
A szülei is sírni kezdtek, és mondogatták, hogy ez csak egy vicc.
Ebbe belehalok, életem szerelme, értelme, aki miatt volt fontos élnem elment. Örökre.
Sirva járkáltam a folyorsón, fejem fogva, hogy ez nem lehet igaz.
Miért kellett megvegyem azokat a jegyeket? Miért kellett elmenjünk? Miért hajtott belénk az az autó? Miért nem tudtam segíteni rajta? Miért és miért?
Kérdések ezrei leptek el, amelyre választ sosem kapok. A legjobb az lett volna, ha aznap nem szerzem meg a jegyeket. Akkor most nem itt lennék és Szofival.
Pár perc múlva vissza mentem a síró családtagokhoz. Enikő rosszul lett lánya elvesztése miatt, ezért neki nyugtatót kellett adjanak és befektették az egyik terembe.
-Doktor úr, utóljára láthatom életem szerelmét?-néztem csalódottan az előttem álló magas emberre.
Látszik rajta, hogy ő is sajnálja a történteket.
-Ez termeszétes, pár perc múlva mehetnek. Addig szedjék össze magunkat.-ezzel megfordult, és elment.
Szedjük össze magunkat? Mégis hogyan? Szerintem, ha ő lenne hasonló helyzetben, neki sem lenne egyszerübb.
Mit kezdek ez után? Képes leszek új életet kezdeni? Újra szerelembe esni?
De most egyre vágyom, látni őt. Utóljára.
Visszajött az orvos, és intett hogy menjünk. Egyesével engedett be, így én mentem be elsőnek.
Csak áltam az ajtó előtt, remegő kezekkel és lábakkal. Szomorúsággal, csalódottsággal. Vajon hogy nézhet ki? Mintha aludna, vagy súlyosak a sérülései?
-Biztos be szeretne menni?-szóltalt meg a hátam mögül az orvos.
-Igen.-ekkor lenyomtam a kilincset.
A szobába belépve egy ágyat pillantottam meg, azon feküdt. Testén egy lepedő. A szobában nem volt semmi, csak ő.
Odaléptem az ágy széléhez.
-Szofi, életem, miért hagytál itt? Szükségem van még rád! Nem teheted ezt!-borultam sirva az ágya széléhez.
Nehezen feláltam, majd óvatosan lehúztam a lepedőt testéről.
Tágra nyilt szemekkel néztem a lányra. Nem hittem a szememnek, óriasi kő esett le szivemről, de egyben még mindig nagyon szomorú voltam. Ugyanis nem Szofi feküft ott, hanem Fanni.
De hogy lehet ez? Az orvos átvert minket. Fanni halt meg. De most hol lehet Szofi?
Sajnálom nagyon Fannit is, mivel egy nagyon kedves, megbízható, jószívű lány volt, de mégis örülök hogy a szerelmem él.

Itt lenne a folytatás.
Él Szofi ❤
Mi a véleményetek? ❤
Köszönöm ezeket a csodálatos borítokat _Mehecske_ nek ❤