Új életem Buzás Bencével

13. rész ❤

~Tóth Szofia szemszöge~

Már kb. egy órája csak járkálok, amikor is egy ismerős környezetre lettem figyelmes.
Itt estünk el a tegnap Bencével illetve, itt történt meg a harag kezdése.
Leültem a legközelebbi a padra, és gondolkoztam.
Ránéztem az eltorzult virágágyásra, és eszembe jutott a tegnap ott még milyen boldog voltam. Majd ránéztem a járdára, itt még egyik pillanatban boldog, a másikban szomorú. Dehát ilyen az élet, egyszer fent egyszer lent. Én úgy érzem most a legaljám vagyok.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki mellén ül. Bence volt az. Hogy miért kell még nehezebbé tegye a dolgokat?
Percekig ültünk egymás mellett, de egyikünk sem szólalt meg.
Mikoris Bence megtörte a csendet:
-Tudtam hogy itt leszel.-nézett rám, közbe haját igazítva.
-Aha.-löktem ki a számon ezt a semmit mondó szót.
-Azt is tudom miért pont ide jöttél.-fokozta az eddiginél is nagyobb feszültséget.
-Honnan tudnád? Gondolatolvasó vagy? Vagy talán a nagy egód sugta?-vágtam fejéhez egymás után a mondatokat.
-Emlékezetes volt számodra is a tegnapi nap, ezért jöttél ide.-mondta meglepően higgattan.
-Ha érdekel a véletlen műve hogy pont itt vagyok.
-Tudom hogy nem.-közelebb húzódott és lágyan súgta fülembe, amitől a testem is megrezzent.
-De!-ugrottam fel a padról és indúltam volna tovább, de Bence utánam kezdett kiáltani:Fuss el, de úgyis ott leszek mindig melletted, ha akarod ha nem.
Istenem, mit művelt velem ez a fiú? De miért nem merem bevallani az érzéseimet? Ezzel próbálom védeni őt, magamtól. De mégis mit cseszhetnék el? Talán kéne adnom egy esélyt neki.
Egyszeriből megfordultam és rohantam vissza Bencéhez. Rohantam, rohantam ahogy csak bírtam.

Itt lenne a 13. rész, hogy tetszik? ❤