Új életem Buzás Bencével

44. rész ❤

Hirtelen egy nagy csapódás történt....
Az autónk egy másik autóval ütközött.  Borzasztóan összetört.
~Bence szemszöge~

Hazafele a koncertről baleset történt, egy figyelmetlen autós nagy sebességgel a mi autónkba csapódott.
Annyira emlékszem, hogy a lányok sikítottak. Kómás állatotban ébredtem fel, minden tiszta üveg darab és vér. Apám mellettem betört fejjel feküdt eszméletlen állapotban, Szofi és Fanni hátul véresen és eszmetlenül.
Istenem, de szörnyű ezt látni, akiket szeretsz, itt fekszenek és az sem biztos hogy túlélik. Mi lesz ha meghal apám?  Vagy ha életem szerelme? Azt én nem élem túl. Vagy Fanni? Szörnyű lenne, de abba Szofi hallna bele.
Ahogy sikerült kicsit összeszednem magam, és feldolgozni a történteket hívtam a mentősöket.
Én meg sem tudok moccanni, beszorultam. Tehetetlen vagyok. Ha most segíteni tudnák, lehet hogy életet is tudnák menteni.
Szólitgatni kezdtem a lányokat de semmi, nem válaszolnak.
-Szofi, szerelmem, mondj valamit!-orditottam hátra, de nem is hallja.
-Kérlek szólaljatok meg!-néztem megint a lányokra. Semmi. Legördült egy könnycsepp is az arcomon. Vajon milyen súlyos sérülések lehet? Jobban lesznek?

Megérkeztek a mentősök. Kiszedték a lányokat, majd hordágyon a mentőhöz vitték őket. Visszajöttek értem és apukámért.
Őket más mentővel vitték, így még azt sem tudom, milyen állapotban vannak.
Apámnak stabilizálták az állapotát. Vannak sérüléseim nekem is, de nem súlyosak.
A korházba bevittek egy szobába, ahol    ellátták sebeimet. A szeretteimet nem tudom hová vitték.
Nehezen, de felhivtam Szofi és Fanni szüleit, illetve anyukámat.
Mindegyik sírásba tört ki. De hát mit is reagálhatott erre?: Szia, balestünk volt, korházban vagyunk, a többiekről nem tudok semmit, de nem túl jól vannak!
Az említett személyek elindúltak hozzánk.

Kint a folyorsón vártuk az orvost, hogy mi van a lányokkal. Mindenki sírt , hogy hogyan történhetett ilyesmi.
-És ha nem élik tul?-kérdezte sírva Enikő, Szofi anyja.
-Erős lány, nem lesz semmi gond.-próbaltam nyugtatni, bár még én sem voltam teljesen biztos mondatomba.
Közben kijött a lányok orvosa.
Egyszerre letámadtuk:
-Doktor úr, mondja hogy vannak a lányok?-szólalt meg Enikő.
Az orvos a kezében szorongatott egy táskát.
-Nos, az egyik elég stabil állapotban, de a másik lány.-akadt el hangja.
-A másik?-szóltam oda én is.
-Kié ez a táska?-mutatta fel a rózsaszín táskát.
-Ez a barátnőmé, Szofiájé.-néztem rá a táskára.
-Sajnálom, de a barátnője nem élte túl a balesetet. Részvétem.-mondta együttérző hangon az orvos.

Itt lenne a folytatás. Izgalmas fordulathoz érkeztünk.❤
Mit gondoltok a történtekről? Szofiról?😓