Új életem Buzás Bencével

17. rész ❤

Reggel jókedvel keltem fel, egy szép tavaszi reggel, szèpen süt a nap, és úgy érzem az életemet is sikerült jóirányba forditani.
Mivel, ilyen vidám vagyok ma, ezért megcsináltam a reggeli rutinomat, felvettem egy pink pulcsit, és egy fehér térdnél szakadt nadrágot. A hajamat csak kivasaltam. Összegzésben a ruháim színei vidámságot árasztottak.
Elindultam a suliba, majd mielőtt bementem volna az osztályba, még vettem a büfébe magamnak és Bencének is egy kávét.
Leültem a helyemre, ahol Bence már várt.
-Szia Szofi!-köszönt kedvesen.
-Szia Búzás.-köszöntem irónukusan neki, miközben átnyújtottam az egyik kávét.
-De kedves valaki, köszönöm szépen.-hálálkodott, két szörcsölés között.
-Gondoltam veszek neked, nehogy bealudj mateken, amiért sokáig beszéltünk az este.-nevettem el magam.
-Érted megtenném, csak hogy tudjak beszélgetni veled.-szemeimbe nézve mondta kedvesen.
-Bence, ezt már megbeszéltük, tisztalappal kezdünk, és csak barátok vagyunk!-szóltam rá, hiszem a tegnap ezt már letisztáztuk.
-Igen, tudom. Neharagudj.-vakarta meg tarkóját.
Megbeszéltük, hogy barátok leszünk, bár titokban mindketten többet érzünk sima barátságnál.
Ő be is vallotta, de arról nem sejt semmit, hogy én is sokkal többet érzek.
Így van jól, legalább kibékültünk, azthiszem így még nem állok készen egy kapcsolatra, majd idővel Bencével  én többet szeretnék, de előtte mégjobban megszeretném ismerni.

-Búzás Bence!-kiált fel a matektanár.
-Igen, itt vagyok, én vagyok!-habogott zavartan, hiszem elgyököntött.
-Gyere, felelsz a leckéből!-parancsolt rá feldúltam.
-Hiszem nem azért vagy itt hogy aludj. Mit csináltál az északa?-érdeklődik a tanár.
-Hát...nem magára tartozik.-vakarja meg tarkóját, közben rám kacsint.

Bence feleléséből 1.-es lett, szegény Buzás.

Itt lenne a folytatás.
Remélem tetszik. Ha igen kérlek jelezd ❤