Changlix Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● 39. fejezet: Viszontlátás

16:16

A gyerekek első kilenc koncertje három hónap alatt fejeződött be. Most Sydneyben voltak egy szállodában, ahol néhány tag lazított és néhányan aludtak.

Changbin a szobáját Seungmin-nel osztotta meg, aki, hogy ne unatkozzon, PSP-n játszik.

- Ez a játék annyira szórakoztató! Soha nem gondoltam, hogy ilyen mókás lenne. - hangoztatta véleményét lelkesen Seungmin. - Köszönöm Jisung hyung-nak, hogy meggyőzött
róla! - mosolyodott el.

De Changbin-nak már nem volt olyan jó kedve. - Seungmin, betudnád fogni?

A fiatalabb érzelemmentes arccal meredt rá. - Hyung, csak játszok. Az Isten szerelmére, hagyj élni! - forgatta szemeit.

A szoba kellemes légköre köddé vált; helyét feszültség vette át.

Changbin felhorkant. - Élni csöndben is lehet.

Seungmin ismét csak a szemeit forgatta és visszatért a játékához. Ekkor látta, hogy a karaktere már meghalt, miközben ők beszéltek. Erre egyszerűen csak sikítva reagált.

Az idősebb megriadt a hangtól, amit követően arca mérges grimaszba torzult. Felállt és a fiú ágyához ment azzal a szándékkal, hogy megüti őt.

Az áldozat hamisan sírt, miközben felkiáltott: - HYUNG! KEGYELMEZZ!

Az idősebb rezzenéstelen arccal nézett le rá és mély lélegzetet vett. - NEM! ALUDNI PRÓBÁLOK, TE KIBASZOTT IDIÓTA! FOGD BE A SZÁD ÉS JÁTSSZ CSÖNDBEN!

Seungmin megölelte Changbin-t abban reménykedve, hogy megbocsát neki. - Sajnálom, hyuuuuuung.

Changbin ekkor olyan dolgot tett, ami tőle meglehetősen szokatlan. Átölelte a fiatalabbat és a saját ágyára húzta, ahol a lábát és a karját a fiú köré csomagolta, majd annak nyakába temette arcát. Az illat ismerős volt számára. Vanília keveredett mentával, amely Felix-re emlékeztette őt.

Vékony kezek próbálták eltolni, de sikertelenül. - H-Hyung! Mit csinálsz?!

Az idősebb a lábát és a karját szorosabbra fűzte a fiatalabb körül. - Seungminnie...egy kicsit ölelhetlek még? Csak ma este.

Seungmin felsóhajtott és suttogva válaszolt. - Hadd helyezzem legalább kényelembe magam. Nekem is aludnom kell majd.

Changbin kissé elmosolyodott, amit követően levette a fiúról a karját és a lábát és hagyta, hogy a gyerek elhelyezkedjen mellette. Amint ez megtörtént, ismét szorosan magához ölelte
őt. - Nem tudom elfelejteni Felix-et. Olyan illatod van, mint neki, ezért akarlak ölelni.

- Azt mondom, amit te Felix hyung-nak: egyszer találkoztok. - mosolyodott el Seungmin, amit az idősebb nem láthatott.

- Soha többé nem találkozunk. - motyogta az idősebb és szorosabban ölelte a fiatalabb derekát.

- Ugh, hyung! Túl szoros! Túl sz-szoros. - nyöszörögte a fiú és nem túl erősen rácsapott néhányszor az őt ölelő karra.

Changbin hamarosan elengedte - mert Seungmin nem Felix volt - és lassan elaludt. - Lix ...hiányzol ...gyere vissza... - motyogta álmában, amit hallva a fiatalabb lágy mosolyra húzta ajkait.

---

20:34

Olivia-nak túl sokáig tartott, hogy készen álljon az indulásra, így Felix és Hyunjin arra gondoltak, hátra hagyják, mert későn fognak odaérni a koncertre.

- OLIVIA, MI A FENE TART ILYEN SOKÁIG?! - kiáltotta Felix.

Hyunjin, aki a bal oldalán állt, rácsapott a fiú karjára. - Oppa! Ez a Stray Kids koncertje, ami nagyon fontos. - kiáltott fel felháborodva a lány.

Felix a szemeit forgatta. Megvette a jegyeket, mert Bang Chan szó szerint könyörgött, hogy menjen el és a lányok is ragaszkodtak ehhez.

Egy lány hangját hallották az emeletről. - Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott! Most már kész vagyok. - Olivia lesétált a lépcsőn, miközben táskáját jobb vállára helyezte.

Hyunjin odament hozzá és felháborodva elmondta neki, hogy úgy látja, Felix-nek nem olyan fontos a koncert.