Changlix Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● 25. fejezet: Drámai nap

Másnap

9:03

Minden tag aludt még. A dorm békés és csöndes; az egyetlen zaj a hideg szél fújása volt.

Az ajtón túlról emberek zaját lehetett hallani. Kezek ütötték szüntelenül a dorm fémajtaját.

- Meleg szemetek! Nyissátok ki az ajtót!

- Stray Kids, nyissátok ki az ajtót!

Felix meglepve ébredt fel, hiszen általában ő az egyik utolsó tag, aki felkel.

Felült az ágyban és körülnézett. Ekkor hallotta meg a dörömbölést és a kiabálást. Szemöldökét összevonva kiment a barátaival közös szobájából.

Ahogy lesétált a lépcsőn és az ajtóhoz ment, újabb kiabálást hallott kintről.

- NYISSÁTOK KI AZ AJTÓT!

- MENJETEK EL KOREÁBÓL, MELEG SZEMETEK!

Felix lassan ellépett az ajtótól. - Mi? - motyogta meglepetten, majd az emeletre rohant, hogy felébressze barátait. Miután a két fiú álmosan pislogva meredt rá, pánikba esve hadarni kezdett: - Valakik az ajtón dörömbölnek! Zaklatnak minket! Tudják, hol lakunk! 

Jeongin szemei kiszélesedtek. - Miről beszélsz? 

A maknae lement ellenőrizni Felix állítását, majd azonnal rohant és ébresztette a többieket. 

A tagok az ajtó előtt néztek tanácstalanul egymásra.

- Mi a szar ez? Mi történt az adatvédelemmel?! - kiáltott fel dühösen Chan.

Minho-nak lett először elege a kialakult helyzetből. - Ha nem mennek el, nem habozunk hívni a rendőrséget! - szólt az ajtót szinte rájuk törő személyekre, miközben a rémült Jisung-ot szorosan magához ölelte.

- Mikor fogják befejezni ezt? - nyöszörögte Jisung, majd arcát az idősebb nyakába fúrta.

- Ebből elég! Hívom a rendőrséget. - vesztette el a türelmét Woojin és tárcsázta a rendőrségi forródrótot.

- Rendőr kapitányság; miben segíthetünk?

- Nos uram, megzavarták a magánéletünket és a dorm ajtaját ránk akarják törni.

- Megtudhatnám, kivel beszélek?

- Kim Woojin vagyok a Stray Kids-ből.

- Honnan telefonál?

- A dormból.

Miután Woojin megadta a címüket, a rendőr biztosította, hogy néhány percen belül megérkezik hozzájuk az erősítés.

A legidősebb befejezte a hívást és tolmácsolta a többieknek a rendőr szavait.

- Remélem, minél hamarabb itt lesznek. - szólalt meg Changbin, aki ökölbe szorított kezekkel meredt az ajtóra.

A dörömbölés és a kiabálás nem állt meg, azonban szerencsére hamarosan megérkeztek a rendőrök, akik eloszlatták a kint lévő csoportot.

- Köszönöm Istenem, hogy ilyen rövid idő alatt ideértek! - tette össze kezeit hálásan Chan.

A többi tag is megkönnyebbülten felsóhajtott és érezték, hogy a szívükről hatalmas kő esett le.

---

13:28

Felix vásárolni akart, így szólt Chan-nak és Changbin-nek.

- Hyung! Elmegyek veszek néhány dolgot.