Changlix Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● Január 2: Suli, kávé, kettesben

- A fotó esszé a félév végén ér véget. - mondja Kim professzor sátrat formázva ujjival, miközben a helységben odavissza sétálgat. - Valószínűleg ezt már említettem. - folytatja, majd elgondolkodva összeráncolja szemöldökét. - Nem emlékszem. Mindegy, nem számít. Nos, ha nem tévedek a félév végéig kevesebb, mint két hét van hátra.

Felix a székén ül a teremben. Már majdnem vége van az órának. A professzor hangja túlságosan hangos, visszhangzik a helységben; szinte zavaró. Belül felnyög és próbál érdeklődést mutatni tanára felé. 

- Ez pedig azt jelenti, hogy ki kell választanotok a fényképeket, amik bekerülnek majd. Ezeket fotópapírra kell nyomtatnotok - persze megértem, ha valaki nem tudja ezt kivitelezni - . Az esszé készültekor figyeljetek az elrendezésre! - mutatóujját feltéve szigorúan végignéz az osztályon, majd az órájára pillant és felsóhajt. - Az órának vége; elmehettek. Ja és csináljátok meg jól a feladatot az Isten szerelmére!

Amint az utolsó szó elhagyja a száját, a teremben nagy nyüzsgés támad és mindenki pakolni kezd a táskájába. Felix is ugyanígy tesz, aztán a diákok tömegét követve, a folyosón lépked. Valaki megérinti az egyik vállát, így hátrafordul megnézni ki az és mit akar tőle. A kicsi Jeongin széles mosollyal áll ezúttal vele szemben, mögötte pedig Hyunjin és Seungmin nézik párosukat. 

- Jössz velünk kávézni? - kérdi Seungmin Felix-et Jeongin mellé lépve. - Elmegyünk oda, ahova még az év elején vittelek titeket.

Hezitál, amit Jeongin látva alsó ajkába harap és kiskutya szemekkel pislog rá. - Kérlek, hyung!

- Oké, oké, legyen; benne vagyok. Menjünk. - hunyja le szorosan szemeit Felix. Válaszára Jeongin győzelemittasan felkiált, aztán megragadja pulóverének ujját és maga után húzza.

Az ausztrál összerezzen a kint uralkodó hidegtől és azon nyomban belebújik kabátjába, sapkáját pedig alaposan a fülére húzza. 

Az üzletbe érve azonnal megcsapja őket a meleg és a kávé jellegzetes illata. Odakint alig vannak emberek, aminek két oka lehet. Először is: január második napja van, így az újévet pihenik ki az emberek, másodszor pedig: olyan vérfagyasztóan hideg az idő, hogy épeszű lélek nem teszi ki a lábát a lakásból csak, ha nagyon muszáj. 

- Srácok! Ti rendeljetek, én addig leülök egy asztalhoz. - ajánlja Felix, miközben leveszi kabátját, amit a karjára fektet. A három fiú így is tesz, Felix pedig megfordul és körbenéz a megfelelő helyet keresve.

Az egyik asztalnál négy fiú ül, akik egy nem hallott viccen nevetnek. Kissé megilletődve lép oda hozzájuk.

- Oh! Hé, Felix! - köszönti az egyik, mire a másik három muskétás mind felé fordulnak. 

Zavartan elmosolyodik. - Helló, Chan hyung!

Chan viszonozza mosolyát, amire Felix bólint, aztán sarkon fordulva indulni készül a szabad asztalok egyikéhez, amikor egy hang megállítja: - Hé! 

Megfordul és minden erejével próbál Changbin-re nézve nem elpirulni. 

- Miért nem hozol még három széket?

- Igen, csatlakozhatnátok hozzánk. - veszi át a szót Jisung.

Felix értetlenül összeráncolja homlokát. - Miért csak hármat? Négyen vagyunk.

- Mert, Changbinnie hyung bizonyára szívesen megosztja veled a székét. - vigyorog Jisung.

- Aish, tesó! - morogja Changbin, miközben az asztal alatt megrúgja Jisung-ot. Felix elnyomja nevetését.