Changlix Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● 5. fejezet: Iskolai élet

[JELEN] 

A jó oldalát nézve, az egész Felix-es jelenet csak kicsit aggasztóbb, mint egy másik felfedéz - Hyunjin és Jisung már barátok. Changbin nem biztos benne, hogy mikor és hogyan történt, de három okból biztosan rossz: egy, Changbin sok zavarbaejtő dolgot csinált élete során, kettő, Hyunjin majdnem minden ilyen zavarbaejtő dolognál jelen volt és három, Jisung-gal nagyon könnyű beszélgetni. 

Igazság szerint nem mintha Hyunjin szándékosan zavarba próbálná hozni Changbin-t. Igazából, kit próbál Changbin becsapni, Hyunjin valószínűleg ezt teszi. 

Jelenleg szombat dél van és Hyunjin Changbin repedt tabletjén van egy kinagyított ablakban, lelapított, oldalra fésült hajjal.

- Nincs programod vagy valami? - kérdezni Changbin, amikor Hyunjin felhívja őt. - Nem péntek este vagy ott hamburgerföldön? Miért velem beszélsz?

- Te ne dumálj nekem a társasági életről! - mondja Hyunjin. A függöny megmozdul és Changbin látja, hogy Hyunjin az ágyán ül, a szürke ágyhuzat össze van gyűrődve alatta. - És amúgy túl fáradt vagyok, hogy normális emberekkel beszéljek.

Changbin meg sem sértődik Hyunjin célzásán, hogy ő nem számít normális embernek. 

- Azt látom. - mondja. - Szarul áll a hajad.

Mielőtt Hyunjin jegyet tudna foglalni Koreába, hogy egy tollat dobjon Changbin arcába, Jisung megjelenik és lehuppan Changbin mellé, pontosabban rá. Changbin már hozzászokott, habár most meglehetősen biztos abban, hogy nem érzi a lábát.

- Hé Hyunjin! - üdvözli Jisung, majd Changbin-hoz szól. – Mit eszünk ma ebédre?

- Azt hiszem Chan hozott haza sült rizst tegnap. - mondja Changbin.

- Azt talán megettem éjszaka. - válaszol Jisung őszintén, kissé megbánó arccal.

Changbin sóhajt. - Hát akkor az egyetlen megmaradt dolgok a közös hűtőben, azok az őskori szendvicsek és valaki kőgyűjteménye...

- Uh, a kövek igazából Minho házi készítésű muffinjai, de közel volt.

Végül Changbin és Jisung a kampuszon lévő egyik olcsóbb kajáldában köt ki, magukkal vonszolva a tabletet. Tésztát vesznek és odakint esznek, habár az idő hűvös és Changbin reszket a pulcsijában. Úgy néz ki Jisung-ot egyáltalán nem érdekli a hideg, csak nyeli a tésztáját, gondolatai pedig a szemeszter végi projektje körül bolyonganak.

- Már most ki van adva a szemeszter végi projekted? - kérdezi Hyunjin.

- A professzor nagyon előre kiadja a hossza miatt. - magyaráz Jisung. - Legalább húszezer szónak kell lennie.

Hyunjin szája tátva marad. - Ezért nem járok kreatív írásra. Az...rengeteg szó.

Changbin a szemeit forgatja és az evőpálcikáival mutogat. - Ja, Jisung képes megírni egy fél regényt álmában, rendben lesz.

- Igazából a Pangea-nak kevesebb idő kellett a kialakulásra, mint nekem megírni ötezer szót. 
- javítja ki Jisung. - De ja, az ötlet egy disztópikus helyzet, ami hasonló minden más disztópikus felálláshoz... ne is törődjetek velem.

- Nem, nem. - vigyorog Hyunjin. - Mesélj róla. Nem hallottam esti mesét a nyolcadikos kemping kirándulás óta, ahol Changbin arról a gagyi szellemről...

Changbin a halántékát dörzsöli. - Bazd meg, Jin!

Hyunjin ezt figyelmen kívül hagyja és int Jisung-nak, hogy folytassa.