Changlix Fantazmagóriák (Fordítások) [BEFEJEZETT]

● 26. fejezet: ,,Nem bírom tovább..."

11:28

Felix mindenhol megsebezte magát. A mellkasán, a karjain, a combjain. 

Fájt neki.

Fájdalmat érzett.

De boldog volt.

A fájdalmat mosolyogva viselte el.

Ezt addig folytatta, amíg a vágások elviselhetetlenné váltak. Meg kell gyógyítania magát, mert olyan dolgon gondolkodott, ami összetörné mindenki szívét.

Csöndesen sírt a közös fürdőszobájuk közepén, miközben eltüntetett minden nyomot, majd hosszú ujjú felsőt és nadrágot vett fel, hogy elrejtse sebeit.

Kisétált a helységből, ragyogó mosolyt erőltetett magára és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. 

---

14:02

A tagok éppen ebédeltek. Miért esznek ilyen későn? Mert, Hyunjin játszani szeretett volna és nem vették észre az idő múlását.

Evés közben Felix elgondolkodott. Beszélgetni akart a vezetőjükkel, Bang Chan-nal. Ő volt a legmegfelelőbb személy az ilyen típusú helyzetekben. Woojin is alkalmas, de Felix úgy gondolta, talán túl elfoglalt a fiatalabb tagokkal.

Kivel beszéljek? A vezetőnkkel vagy a legidősebb taggal? 

Changbin észrevett rajta valamit. - Hé, Lixie! Jól érzed magad?

- Természetesen, hyung. Jól vagyok. - bólintott Felix mosolyogva. Hátradőlt székén. Érezte a keserű ízt a szájában. Már tudta kivel kell beszélnie.

Changbin fejét a fiatalabb jobb vállára hajtotta. Felix teste kissé megfeszült. Szemeit lesütötte, amit látott az idősebb.

- Lixie, biztosan jól vagy?

- I-Igen, hyung. Jól érzem magam. Tényleg. - győzködte Changbin-t, aki egy szavát sem hitte el. Megragadta állát és fejét maga felé fordította.

- Changbin, mi a fenét csinálsz? - vonta össze értetlenül szemöldökét Minho.

- Megakarom csókolni ezt aranyos Angyalt. - felelt Changbin rá sem nézve Minho-ra, majd megcsókolta szerelmét. - Szeretlek!

Felix suttogva viszonozta szavát. - Én is szeretlek, hyung!

De nem hiszem, hogy ez sokáig tart majd, hyung.

---

17:48

Felix a vezetőjük szobája ajtaján kopogott. Egy rendezetlen hajú Chan üdvözölte őt. 

- Felix? Mit csinálsz itt? - vonta fel kérdőn szemöldökét Chan.

Felix lenézett. - Beszélnem kell veled...valamiről.

- Miről?

- Nos, um...személyes dologról van szó, ami valószínűleg összetöri mindenki szívét. - felelt Felix, szinte alig hallhatóan.

- O-Oh. Rendben. Akkor beszéljünk az erkélyen? - suttogta Chan.

- Igen, hyung.

Chan és Felix az erkélyre mentek, aminek ajtaját bezárták, ezzel gondoskodva arról, hogy senki sem hallja meg a beszélgetésüket. Ez különösen Felix számára volt fontos.

- Hyung, ez nagyon fontos. Ne mondd el soha a tagoknak, különösen a Changbin hyung-nak! Összefog törni. Megígérnéd nekem? - kérte Felix.

Chan összezavarodott, de bólintott. - Mi a helyzet? Mi ilyen komoly?

- Hyung...elakarom hagyni a bandát.

---

Az erkélyről visszatértek a szobába, ahol senki más nem tartózkodott rajtuk kívül.

Kilencen voltak.

Felix elmegy.

Nyolcan maradnak. Így már a nevük Stray Kid, igaz? Mivel minden tag egy betűt képvisel.

Chan leült az ágyára. Felix követte őt és átölelte. - Sajnálom, h-hyung! - zokogta.

- N-Nem a te hibád, hogy elakarsz hagyni minket, rendben? - törölte le arcáról könnyeit Chan.

- É-Én csak nem tudom ezt tovább csinálni. A-Az a s-sok gyűlölet, a-amit kaptam, sok n-nekem. Már nem t-tudom elviselni. A-Annyira rossz.

- Sajnálom, Felix! A csapat vezetőjeként az én hibám az egész.

- N-Nem! Nem hibáztathatod magad! Én magam vagyok a hiba a bandában.

- Felix...nem vagy hiba...

---

18:18

A tagok boldogan beszélgetnek evés közben, kivéve az ausztrálokat, akik szótlanul túrták az ételt a tányérjukon.

A tagok ezt észrevették. Changbin megint megcsókolta a fiatalabbat, míg Woojin megveregette Chan hátát.

- Felix, komolyan aggódom érted. Mi a baj? - vette kezei közé a fiú arcát Changbin.

Felix levette az idősebb kezeit arcáról és a barátaival közös szobájába húzta őt, majd a saját ágyába tolta, csípőjére ült, végül megcsókolta. Changbin szemei kiszélesedtek meglepetésében. A fiatalabb olyan hevesen csókolta meg, hogy nem hagyott neki esélyt arra, levegőt vegyen. 

A kezdeti döbbenet után szemeit becsukva veszett el a csókban, miközben szerelme arcát újra kezei közé vette. 

A csók után Felix fejét az idősebb mellkasára fektette, mialatt kivörösödött arccal zihált. 
- H-Hyung, emlékszel? Mindig szeretni foglak, o-oké? - suttogta, majd felült és levette az ingét. A teste volt vágásokkal és horzsolásokkal, amelyeket önmagának okozott.

Changbin szemei nagyra nőttek. - Mikor csináltad? Ezek még frissek és újak!

- M-Ma, h-hyung. - felelt Felix, mintha semmiség lenne az egész.

Changbin szorosan magához ölelte őt és lefektette az ágyra. - Angyal; kérlek ne tedd ezt újra, mert esküszöm megőrülök! Én itt vagyok neked és segítek, hogy jobban érezd magad. - Felix vállába fúrva arcát csendes sírásba kezdett.