Certainty of Fate /Book1/ {hun.}

Viszlát Thor (...?) [Part 2]

A bártól nézve háttal ült Tony és Rhodes ezredes, a jobb oldalon Steve és Thor, a baloldalt Bruce és Barton. Hill Barton és Tony közé ült, én Nat-tel a bárral szemben lévő fotelre telepedtem le. Pont szembe Stark-ékkal szupi, de egész sokáig beszélgettünk Nat-tel, szóval nem volt annyira gáz. Majd Nat és Bruce elegyedtek beszélgetésbe. Nem sokáig ültem szótlanul, ugyanis kinek ne tűnt volna fel egy ismerős társaságban valaki ismeretlenül ismerős?

-Bocsáss meg, de olyan ismerősnek tűnsz. Találkoztunk már? – tette fel a kérdést Thor. Óh, de mennyire, ha te azt tudnád...

-Előfordulhat. New York előtt megfordultam a repülő anyahajón. – mondtam körbe nézve a társaságon, amelyik felém fordult.

-A kis ügynök, aki a papírokat hozta Fury-nak, igaz? – kérdezte Tony, amire megfagyott az ereimben a vér. Emlékszik rám?

-Igen, habár akkor még nem voltam ügynök.

-Nekem dolgozik; most, hogy Fury nincs. – Hill-re pillantottak majd újra rám.

-És mit kell tudni magáról? – kérdezte Steve.

-Nem túl sok minden van. Édesanyám a S.H.I.E.L.D.-nek dolgozott, most a Stark Industries-nak azt hiszem, oda lett átcsoportosítva. Apum pedig a Bank of America Tower-ben dolgozik, de pontosan nem tudom, hogy mi a munkája, nem nagyon beszél róla. Én pedig jelenleg egyetemista vagyok, marketing kommunikációt tanulok. És tegezzetek, kérlek. – mondtam egy félénk mosoly kíséretében.

-Persze, bocsánat. – mondta Steve és csak egy pillanatra, de találkozott a tekintetünk.

-Az igen, tanulás mellett Hill-nek dolgozik. Hogy nem találkoztunk még? Főleg, hogy Hill nekem dolgozik. Mármint a Stark Industries-nál. - Tony egyenesen rám nézett kérdőn, és fürkészőn. – Persze a hajót kivéve.

Összenéztünk Hill-lel, és még előtte sikerült válaszolnom:

-Inkább irodai jellegű munkám van. Papírozás, levelezés, e-mail-ezés satöbbi. Ezek nagy részét tudom otthonról végezni, meg suliban két óra között, ha szükséges laptopon vagy telefonon.

-Értem. – ezzel gyakorlatilag lezárult a rólam folyó beszélgetés.

Thor elkezdett viccelődni Steve-el, Tony-ék pedig beszélgettek. Én visszamentem tölteni még egy pohár bort magamnak, mikor visszaértem Hill és Barton a földön ült a kanapé előtt; Barton, Thor és a pöröly kapcsolatát tárgyalta.

-Ez csak trükk. – mondja Barton két dobverővel játszva.

-Nem dehogy; sokkal több annál.

-Ki megszerzi a pörölyt méltó rá, hogy megkapja Thor erejét. – feleli mély, kifigurázó hangon Clint Thor-nak. – Ez csak egy trükk.

-Óh, tessék próbáld csak meg. – mutat az asztalra helyezett pöröly felé Thor.

-Gyerünk. – bíztatja Tony.

-Tényleg? – néz körbe mosolyogva Clint.

-Igen.

-Oké. – feleli és már áll is fel a földről. Ez vicces lesz.😄

-Ezt már most élvezem. – szúrja közbe Rhodes ezredes.

-Clint, húzós heted volt megértjük, ha nem tudsz teljesíteni. – folytatja Tony.

-Tudod, hogy már többször is láttam. – mondja Clint Thor-ra nézve, nyomatékos hangsúllyal.

Ezután csak élveztük a műsort. Sorban próbálták meg a fiúk felemelni Thor pörölyét. Clint nyitott, utána Tony, majd a sikertelen próba után Rhodes ezredessel együtt próbálta meg, de úgy sem ment. Bruce megpróbált poénos lenni eljátszva, hogy Hulk-ká változik, de nem volt osztatlan a sikere. Utoljára Steve próbálkozott, de neki sem jött össze.

Habár mintha egy fél pillanatra meglepett félelmet láttam volna Thor arcán feltűnni. A fiúk mind Nat-re néztek.

-Natasha?

-Óh, erre a kérdésre nem akarok választ. – felelte Natasha Bruce-nak.

-Totál tisztelem Thor-t, de ez meg van bundázva. – mondja Tony miközben helyet foglalt.

-Jól seggre estél. – mondja Barton Tony-nak.

-Steve! Barton csúnya szót mondott. – hallatszott Hill-től. Hogy viccként vagy komolyan gondolta nem tudtam eldönteni, Steve válaszáig:

-Mindenkinek elmesélted?

-Érzékelő van a nyelén ugye? – kérdezi Tony Thor-tól, egyértelműen figyelmen kívül hagyva a felé intézett kérdést. - Egy leolvasó. Ki Thor ujjlenyomatát hordozza, megmozdíthat. Szabad fordításban.

-Nos, ez egy roppant mód érdekfeszítő elmélet. Az enyém az, hogy – feláll, majd felkapja a pörölyt az asztalról – nem vagytok méltók rá.

Erre mindenki, felszólal egyszerre. Egy kissé mulatságos. A bosszúállók, akik megmentették New York-ot, a felújított Stark toronyban – némelyikük kissé ittasan – viccelődnek és ugratják egymást, mint a gimnazisták. Az önfeledt jókedvet egy fülsüketítő hang szakítja félbe. Gépies hang, majd nehéz fémes léptek hallatszanak. Mikor a hang feltételezett irányába fordulok a lift előtt egy roncs páncélt tekintek meg, körülnéz majd felénk fordul.

-Nem; hogy lennétek méltók rá? – mondja egyre közelebb csoszogva – Gyilkosok vagytok. – mutat körbe.

-Stark?!

-Jarvis. – szól Stark egyszerre Steve-el.

-Sajnálom, elaludtam vagy... inkább álmodtam. – a gesztikulációja mímeli az emberét, mikor gondolkozik.

-Rendszer újra indítása. Van egy hibás páncélunk. – próbál Stark kapcsolatot létesíteni J.A.R.V.I.S.-szal.

-Volt valami szörnyűséges zaj, bele gabalyodtam a zsinórokba. – járkál, mintha össze lenne zavarodva, emberi érzelmekkel játszik, amit nem érthet. Megpróbálom felmérni a helyzetet, mindenki ott maradt, ahol volt mikor a páncél besétált. Menekülő út vagy búvóhely után kutatok, mert van egy olyan érzésem ez nem csak ennyi lesz. – Meg kellett ölnöm a másikat, pedig rendes volt.

-Megöltél valakit? – teszi fel Steve azt a kérdést, amire szerintem mind kíváncsiak voltunk a szavai alapján.

-Nem szívesen tettem. De a való világban muszáj kemény döntéseket hozni.

-Ki küldött? – kérdezi Thor és úgy tűnik ez az egyetlen, amit meghalott, vagy meg akart hallani a páncél. Hirtelen olyan hang jött a hangszórókból, mint amikor lejátszás közben visszatekernek egy kazettát.

-Pajzsot akarok emelni a világ köré. – hallatszik Tony hangja felvételről, és a reakciója alapján tudja mikor és milyen körülmények között mondta.

-Ultron. – mondja Bruce felismerő hangsúllyal.

-Élőben... vagyis nem, még nem. Ez csak egy gumó, de készen állok. Vár a küldetésem.

-Küldetésed? – kérdezi Natasha, láthatóan ő is felkészült a harcra.

-Eljön a béke. – mint végszóra páncélok > főleg sérültek < törik át a falakat és támadnak ránk. Steve feléjük rúgja az asztalt, Hill a földre veti magát a kanapé elé és lőni kezd. Tasha és Bruce a bárpult felé vetődtek a többieket nem tudom. Hill példáját követve az egyik fotel mögé vetődtem, és imádkoztam, hogy ne legyen semmi baj.

- Na, ez drámai volt. Sajnálom, tudom, hogy jót akartok, csak nem gondoltátok át. Védenétek a világot, de ellenzitek a változást. Hogy menthetnétek meg az emberiséget, ha nem hagyjátok fejlődni? Ezekkel? – felpillantva a fotel mögül látom, hogy felemel egy tropa páncélt – Ezek játékok. Csak egy út vezet a békéhez. A bosszúállók kiirtása. – mint végszóra, Thor pörölye összetöri a páncélt; végleg – Zsinóron lógtam, de már szabad vagyok.

És Ultron, mint a szelencéből szökő szellem; eltűnt.