Certainty of Fate /Book1/ {hun.}

Vízió

Nem sokkal utánunk, megérkeztek a többiek is a toronyba. Stark és Banner bevonultak az egyik laborba. Clint-től, aki már egy ideje visszaérhetett megtudtam, hogy Nat-et elvesztették.

Eltelt egy kevés idő, mikor Steve és az ikrek tartottak egyenesen a laborba. Hírtelen ötlettől vezérelve követtem őket, vagyis inkább egy intuíció alapján.

-Csak egyszer mondom el. - mondja ellenvetést nem tűrő hangon a Kapitány, belépve a szobába.

-Egyszer se mond. - hangzik a gyors válasz Tony-tól.

-Állítsd le.

-Nem, nem állítom.

-Gőzöd sincs mit csinálsz.

-És neked van? Téged nem zavart össze? - csatlakozik Bruce a szóváltáshoz.

-Tudom, hogy mérges. - lép ki Rogers mögül Wanda, megragadva Banner figyelmét.

-Óóó... Az nem kifejezés. - mondja egyenesen a nőnek - Még a nagy zöld barátom nélkül is kicsinálnálak.

A kialakult szócsatát, amiből egykönnyen egyik szereplő mondandóját sem lehetett kivenni, Pietro folytotta el. Erejét használva áramtalanította a bölcsőt, és a beállt csendet csak ennyivel kommentálta:

-Nem, nem... folytassa. Mit is mondott?

Nem kapott választ, mert az üveg, amin állt összetört, ő pedig lezuhant az alattunk lévő terembe. Majd elszabadultak az indulatok. Tony és Bruce igyekezett befejezni az integrálást, eközben Steve fizikailag próbálta megakadályozni, amit csináltak.

A nagy kavarodást Thor zavarta meg, mikor szabályosan berepült a laborba, a bölcsőn landolva. Egy pillanat alatt, összefogott egy nagyobb „energia gócot" és kisegítette Tony-ékat. Mikor a bölcső jelezte, hogy elérte a maximumot, Thor leszállt róla és azzal a lendülettel szétpattant az üvegfedő. Mint egy árny szállt ki belőle egy emberforma. Mint akit puskából lőttek ki, a hatalmas ablakok előtt állt meg, majd nézett kifelé a városra egy jó pár pillanatig.

A szobában mindenki megfagyott. Nem tudtuk mi történik, kivéve Thor-t. Ő volt az első, aki megmozdult, majd Steve, de az előbbi egy kézmozdulattal megállította. Lassan mind egyre közelebb sétáltunk. Az alak közelebb lebegett majd földet ért Thor mellett.

-Elnézést az előbbiért. Tényleg... Köszönöm. - mondta a norvég istenségnek. Mit is mondjak, eléggé vicces volt ahogy szó szerint lemásolta annak köpenyét egy fél pillanattal később.

-Thor, neked közöd van ehhez? - kérdezte nem kicsit ingerülten Steve.

-Volt egy látomásom. Egy örvényt láttam, ami beszív mindent és a középpontban az volt. - mutat a testben lévő kőre.

-Mi? A kő? - kérdezte Banner értetlenkedve.

-Az elme kő, a hat végtelen kő egyike. Egy az univerzum legnagyobb erői közül. Hatalmas pusztító képességgel.

Egy végtelen kő... Elme... Idő... Lélek... Valóság... Tér... Erő... A végtelenek...

Mintha megállt volna körülöttem az idő. Csak egy behatárolhatatlan alig hallható lágy hangot hallottam. Viszont tisztán kivehető volt, amit mondott...

J.A.R.V.I.S. hangja rántott vissza a jelenbe:

-Azt hiszi Ultron gyermeke vagyok?

-Mert nem? - kérdezte nem kis szkepticizmussal Steve.

-Én nem ő vagyok, és nem is J.A.R.V.I.S., én... én vagyok.

-Bele néztem a fejébe és csak pusztítást láttam. - mondta Wanda közelebb lépve.

-Próbálja újra.

-Egy cseppet sem érdekel a véleménye. - felelte Clint, érthető dühvel a hangjában.

De nem volt rá szükség... vagyis a többieknek talán, de nekem nem. Egy furcsa érzés kerített hatalmába, mikor felém fordult az alak. Mintha mindig is ismertem volna, pedig nagyjából húsz perccel ezelőttig nem is létezett.

Az elme kő...

-Örülök, hogy találkozhatunk.

-Ki is pontosan?

Egy örökké valóságnak tűnt amíg egyikünk sem felelt, de valahonnan tudtam, hogy ebből a kívülállók semmit nem érzékelnek. A fejemben szólt csak, mintha ébren álmodnék. Végül a hang szólalt meg:

-A testvéreimmel, nagyon sokat vártunk rád. Tudtuk, ha itt az idő jön valaki, aki elég erős lesz. - nem igazán értettem, amit mondani akart, az agyam egyszerűen leblokkolt. Valószínűleg látszott rajtam, mert egy levegővételnyi idő után folytatta. - Majd megérted, ne félj. Egy dolgod van most, nyílj ki és figyelj. Lásd a múltat és a jelent, hogy megérthesd a jövőt.

Épp az ez idő alatt nehezem megfogalmazott kérdésem akartam feltenni, mikor „el szállt a varázs". Az alak megfordult, és a közeli asztalról egy könnyed mozdulattal felvette a pörölyt, és Thor felé nyújtotta. A pillanatnyi sokkból eszmélve Steve ki is adta a parancsot:

-Három perc és indulunk. - ezzel mindenki elindult összeszedni a szükséges dolgait. Steve, Tony és Thor pedig a tervet beszélték meg.