Certainty of Fate /Book1/ {hun.}

Ragtapasz

Mikor elérkezett a vacsora ideje, Leila-val együtt mentünk le a földszintre. Meglepetésemre a konyhában Fury-val találtam szembe magam. Nem a tény volt meglepő, hogy él hisz azt tudtam. Hanem az, hogy itt volt... habár, ha jobban bele gondolok... az sem. Nem tudtam megfejteni a tekintetét, amivel rám nézett, de valamiért olyan érzésem volt, hogy öröm és egy kicsi hencegés vegyült benne. Mintha tudta volna, hogy úgyis beadom a derekam.

Vacsora közben tartott egy lelkesítő beszédet, ami látszólag termékeny talajt fogott, de nem esett elég mélyre a hirtelen válaszhoz.

Azt meg kell mondjam a katolikus nyulakkal való hasonlata eléggé frappáns volt. Nat felvetésére, hogy abban reménykedett ennél többet tud felmutatni, Fury azt mondta, hogy igen... mégpedig őket. És abban igaza volt, hogy Ultron meg akarja semmisíteni az emberiséget. Végül Bruce fésülte össze a teóriákat és tett fel egy fontos kérdést, tudunk-e valamit Helen Cho-ról. Ekkor kezdődött el az újabb tervezés.

Natasha és Clint Steve-el, Tony a Nexus-hoz ment, Fury pedig Bruce-t vitte a toronyhoz. Mármint ez volt a megbeszélt terv. Fury-ék beszélgetésébe a végén szóltam bele:

-Engem itt akarnak hagyni? – Fury félmosolyra húzta a száját.

-Menjen Tony-val. – válaszolta, majd válaszra nem várva elindult.

Tony nem szólt egy szót sem, csak mutatta az utat a quinjet felé. Barton elvitt minket a legközelebbi repülőtérre, ahol átszálltunk egy Stark gépre. Miután átöltöztünk, Tony leült velem szemben.

-Tényleg nem találkoztunk a S.H.I.E.L.D. előtt? – kérdezte felvéve a totális szemkontaktust.

-Nem, utána... egyszer.

-Tényleg?

-Igen. Előadott a gimnáziumban, ahol tanultam. Az energiapiac várható jövőjéről, a lehetőségekről és változásokról. – az arc mimikájának változása azt mutatta, hogy emlékszik, de nem szólt semmit így bedobtam a kövi témát – Fury akkor vett rá, hogy dolgozzak neki.

-Igen?

-Hát... gyakorlatilag megzsarolt.

-Nem lep meg. Ha nem indiszkrét érdekelne, hogy mivel tudott megzsarolni egy olyan embert, aki csak most kezdte el az életét.

-Kiderített valamit a családomról, ami, ha kiderül eléggé nagy port kavar. – vettem egy nagy levegőt, majd folytattam – És ezzel kapcsolatban lenne egy kérésem, ami eléggé nonszensznek tűnhet.

-Nonszensz? Ugye nem valami komoly... van párom, és gyakorlatilag a lányom lehetne. – mondta poénnak szánva, ám lefagyott a mosoly az arcáról, amikor, én nem nevettem.

-Hát...igen. Szeretném, ha bele egyeznél egy apasági tesztbe.

Lefagyott, amit megértek. Könnyebb volt, mint amire számítottam, de még így is rossz volt a beállt kínos csönd. Olyan húsz perc múlva törtem meg, nem valami sikeresen.

-Édesanyám állítja. Nem akarok semmit, csak hogy tisztán lássam az egész helyzetet. Ne vedd sértésnek, de van apám, még akkor is ha kiderülne, hogy nem vér szerinti. – nem válaszolhatott, mert a gép lassított és a vezető pedig közölte: megérkeztünk.

Stark-ot bekísérték a vezérlő terembe, én a gépen maradtam. Elővettem a telefonom és írtam egy gyors üzenetet Hill-nek. Aztán csekkoltam az e-mail fiókom, majd olvasgattam. Híreket, majd történeteket, főleg fanfiction-öket. Nem tudom mennyi idő telhetett el míg Stark visszaért egy diadalom ittas mosollyal az arcán. Nem szólt hozzám, egyenesen a vezetőhöz ment, akinek, mint utóbb kiderült azt az instrukciót adta, hogy a Bosszúállók tornyába vigyen minket. Egész úton a saját kis világunkban léteztünk, csöndben ültünk, egészen a leszállásig.

Mielőtt kinyílt volna a gép ajtaja Tony felém fordult és csak ennyit mondott:

-Miután beszéltünk a csapattal, gyere velem. Én magam végzem el, amit szükséges.