Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 21

- Igaz. Megfeledkeztem róla, hogy ti már nem vagytok ostoba kölykök... Egyébként mi van veled? Fura vagy. Mikor legutóbb tizenhat éve idejöttél, akkor nem kattantál be! - mondta Tenjiirou.

- Igaza van. Anyu egy kicsit fura. - mondta Shunsuke.

- Ugyan~! Ez nem igaz! Csak annyira örülök, hogy itt lehetek! Elvégre nem mindennap jöhet el ide az ember. - mondtam. 

- Ha alapból nem hagytad volna el ezt a helyet miután legyőztétek azt a barmot, akkor most nem viselkednél így! - mondta Tenjiirou. 

- Igaz. Teljesen igazad van, de ha ezt tettem volna, akkor... - kezdtem. "Megtehettétek volna már az elején, hogy mondjuk a Lélek Palotában nevelitek fel őket, ahol teljesen elzárva lettek volna, csak ti ketten lettetek volna ott nekik, és nem kellettek volna nekik más barátok. Teljesen elszigetelhettétek volna őket, hogy ne tapasztalják majd meg azt a magányt, és szomorúságot, de nem így tettetek." - Akkor most nem lennénk egy ilyen boldog család. - mondtam. Kissé bűnbánóan néztek rám. - De mindegy is, mivel a múlton nem lehet változtatni! - legyintettem egy hatalmas mosollyal az arcomon, mire megint furán néztek rám.  

- Biztos minden rendben, Hikari? - kérdezte Sousuke.

- Persze. Nos! Ha mindenki készen van, akkor átmehetünk a Gaton Den-be. - mondtam.

- Na neee. Megint azt a katapultos baromságot kell majd használnunk? - nyavalygott Ichigo.

- Neked biztosan, de nekünk, akik képesek teleportálni, nem kell. De most nem lesz itt nektek Kon a landoláshoz. Jó szórakozást az utazással! - mondtam, megfogtam Sousuke kezét, és elteleportáltunk a Gaton Den-be. Hikifune-san már várt ránk. 

- Üdvözöllek titeket Gaton Den-ben! Örülök, hogy ideértetek, Hikari-chan, Sousuke-chan! - mondta Hikifune-san. 

- Mi is örülünk, hogy itt lehetünk. - mondtam. 

- Látom a többiekre egy kicsit még várni kell. Miért nem jöttök addig és haraptok valamit? - kérdezte Hikifune-san. 

- Oh, köszönjük a kedves vendéglátást, de én nem vagyok éh- mondtam volna végig, de hirtelen megkordult a gyomrom. 

- Ugyan~! Nem kell szégyenlősködni! Nagyon régóta várok már arra, hogy végre eljöjj hozzám, hogy megkóstolhasd az ételeimet. - mondta Hikifune-san, mire nyeltem egyet. 

- Na jó! Bevallom, hogy mindig is elakartam ide jönni, hogy megkóstoljam őket! - mondtam elpirulva, lehajtva a fejem. 

- Na ez a beszéd! Gyertek, drágáim! - mondta Hikifune-san és bement. Utána sprinteltem, nyomomban Sousuke normális tempóban sétált.

- Már előkészítettem pár étket az érkezésetekre. - mondta Hikifune-san amikor bementünk az étkezőbe. A hatalmas asztalnál sok-sok finom étel és ital volt. 

- Láss neki, Hikari-chan. - mondta Hikifune-san.

- Nem kell kétszer mondani! - mondtam, leültem az asztalhoz, és hozzá láttam az evésnek. 

- Rendben, addig előkészítem a többieknek is a többit. - mondta Hikifune-san és eltűnt a konyhában. 

*Aizen szemszöge*

      Hikari neki állt az evésnek. Megállás nélkül végezte ki az egyes fogásokat. Én összefont karokkal a falnak támaszkodtam, és néztem Hikarit.

- Ez isteni finom! Nem tudom szavakba önteni! Mintha a mennyországban lennék! - örvendezett  Hikari evés közben.

- Örülök, hogy ízlik a főztöm. Egyél annyit, amennyi jól esik. - mondta Hikifune kijőve a konyhából. - Te nem eszel, Sousuke-chan? - kérdezte felém fordulva.