The Diary {NCT}

'Tizenötödik rész'

- Mi történik? - hallottam meg Ten hangját magam mellől.

- Minden tőlünk telhetőt megteszünk, nyugodjon le, kérem - könyörgött egy női hang - Minden a mi irányításunk alatt van.

- Biztos?

- Biztos - felelte hezitálva a nő.

- Rendben, kint várakozok. Szóljon, amint történt valami.

Ezzel a csipogó hangok és pakolások között, már egy ajtócsapódást is lehetett hallani. A mellettem lévő szobában, ahol Bella volt, szintén volt egy pár aggódó látogató.

- Kérem - próbált a nővérkék között átfurakodni Kai - A párja vagyok! 

- Nekem pedig a barátom nővére - tolakodott Johnny - Legalább két szót had váltsunk vele!

- Sajnálom uraim - lépett elő a doktor - , de momentán Bella kisasszony nem fogadhat látogatókat.

Na igen. Odabent csak úgy folyt a veszekedés. Nem volt olyan nyugis ott, mint a recepciónál, ahol Haechan-t és Jaehyun-t kérdezgették.

- Tudják mi a két lány teljes neve? - kérdezte egy fiatal hölgy a két fiút.

- Bella Black és Emma Black - felelte Jaehyun.

- Szóval van köztünk rokoni kapcsolat.

- Nem mondja - motyogta mérgesen, mire Jaehyun karon lökte - Ők ketten húg és nővér.

- Értem - jegyzetelt a hölgy - Életkoruk?

- Az idősebbik, Bella 21 éves, míg a fiatalabbik, Emma 18 éves - válaszolta Jaehyun.

- Megkérdezhetem, hogy honnan ismerik a két lányt?

- Régi barátunk vagyunk.

- Jelen voltak a baleset megtörténtekor, vagy csak megtalálták őket?

A két fiú egymásra nézett, majd Haechan megszólalt.

- Csak megtaláltunk őket, fogalmunk sincs, hogy mi történhetett.

*

- Doki, a vérzés valamiért nem akar elállni - szólalt meg az előbb hallott női hang.

- A varrásnak elég erősnek kell lennie - hallatszódott egy mély férfihang.

- A lábán lévő varratok felszakadtak, de én momentán inkább a nyakához közeli harapás miatt aggódok.

- Hozzanak még vért - intett a férfi.

Fogalmam sincs arról, hogy mennyi időt feküdtem ott, de egyet tudtam; hogy minden percben rosszabbul éreztem magam.

- Elnézést, doktor. A szomszéd műtőből jövök. Az ott lévő lánynak, Bellának is ilyen az állapota. Mi lesz, ha egyikük se fog javulni? - sopánkodott egy nővér.

- Ne aggódjon - felelte a doktor -, minden rendben lesz. Adja a tűt.

Egy szúrást éreztem a nyakam mellett, és egy cérnát. Éreztem, ahogy próbálják összevarni a nyakam melletti harapást. Nem tudtam se mozogni, se sikítani, még a szememtet se tudtam teljesen kinyitni. A szememből lefolyt egy kósza könycsepp, de a doktor észre se vette. Csak folytatta a kínzásomat, szépen, lassan.

Ezután áttért egy pár munkatársa a lábaimra, de azokkal még viszonlag gyorsan is kész lettek.

És mikor már kezdtem azt hinni, hogy vége...