The Diary {NCT}

'Tizenkettedik rész'

- Chips! - kapta ki a kezemből a nasit Bella - És Emma! Azt hittem, sose érsz ide - szorított egy ölelésbe.

- Neked is szia, Bella - öleltem vissza ugyanolyan erővel.

- Csodálom, hogy egyáltalán ide találtál - folytatta, miközben betessékelt a házba.

- Hát igen, azt én is. Szerencsére segített egy kedves srác.

- Helyes volt? - rángatta fel és le a szemöldökét.

- Bella! - forgattam meg a szemem - Hülye kérdések helyett kaphatnék inkább egy pohár vizet?

A ház kívülről és belülről is egzotikus, és gyönyörű volt. 

- Hali, Emma! - integetett felém a nővérem barátja, Kai a konyhából.

- Szia, Kai! - intettem neki vissza, majd közelebb lépkedtem hozzá - Mit sütsz?

- Churro-t. De nem kóstolhatod meg rögtön mikor kész lesz! Egy párba kell majd töltelék.

- És egy részét a ma esti jótékonysági bálba visszük. - ült le az előszobában egy kanapéra Bella.

- Menni fogtok, vagy csak a kaját viszitek?

- Nekem mennem kell - szedte ki a Churro-t a sütőből Kai.

- És te hogyhogy nem mész vele? - néztem Bellára.

- Túl sok ember lesz ott - rázta a fejét Bella - Na meg, ma a családról pletykálunk. Sok tea van?

- Túlcsordulóan - válaszoltam.

*

- Nem leszek sokáig - állt meg az ajtóban Kai, majd az előtte álló nővéremre nézett.

- Rendben - ölelte meg Bella - jól áll az öltöny.

- Ezt adom - feleltem bólogatva.

- Jó szórakozást! - csókolta meg nővéremet - Jó pletykálást -  lépett ki a házból, majd egy percnyi síri csend után villámgyorsan leültünk egy kanapéra Bellával.

- Oké, szóval - vettem egy mély levegőt - tudom, hogy hülyén fog hangzani amit most mondani fogok. De azt is tudom, hogy te sose gondoltál őrültnek, akármit is meséltem neked.

- Nos, csak egy kicsikét...

- De legalább csak egy kicsikét. Figyelj, anya halott.

Rezzenéstelen arccal bólintott.

- Tudom.

- Hogy mi? - néztem rá érthetetlenül - Honnan?

- Egy idő után már magamtól rájöttem - felelte.

- Akkor... Apa ölte meg. Egyik este berúgott, és bevallotta nekem. És én erre elszöktem. Beszöktem az erdőbe, ott pedig megsebesültem. Egy fiú segített ki, most az ő családjával élek. 

- Hogy tessék? 

Pontokba foglalva elmondtam neki mindent.

Bella bólintott, de nem mondott semmit.

- És a fiúk, ők vámpírok.

- Valamiért úgy érzem, tudom kikről beszélsz. Mondd, felsorolnál egy párat közölük?

- Rendben. Taeyong, Mark, Ten, Winwin, Yuta, Doyoung, Johnny...

- Az! - csettintett - Azt a Johnny gyereket ismerem! Még a repürőtéren ismerkedtem meg vele anno, mikor ide költöztem. Jó a srác stílusa, azt meg kell hagyni.