The Diary {NCT}

' Tizenegyedik rész'

Yuta szavait ádgondolva úgy döntöttem, átmegyek hozzá.

Kopp, kopp.

- Tudtam, hogy el fogsz jönni - nyitott ajtót mosolyogva a fiú.

Az átjövetelem előtt Mark kiráncigált az udvarra, hogy megmutassa mit tud. Az óriásira nőtt fogait mutogatta, villámgyorsan körözött, sőt piros szemeivel meg is próbált szugerálni engem, ami sikerült volna neki, ha Taeyong nem állítja meg. Mark mindig olyan volt, mint egy gyerek, és ezt mindig is szerettem benne.

- Köszönöm, hogy segítesz - léptem be szobájába.

Gyors léptekkel ahhoz az asztalhoz mentünk, ahol a kis papírkán lévő szöveget fordítottuk. Húztam neki egy széket az enyém mellé, míg Yuta felvette az olvasószemüvegét. 

- Rendben, lássuk - nyitottam fel.

- Nincs annyi időnk hogy az egészet elolvassuk, így siessünk - felelte.

- Mi lenne, ha először csak felcsapnánk valahol? - néztem rá, mire ő bólintott.

Két kezem közé vettem a naplót, majd kinyitottam egy random oldalon, és középre helyeztem, hogy Yuta is lássa.

"Sötét éjszakák,

Már több, mint két éve a feleségem halálának. A bűntudat még mindig mar, de már egyre kevésbé. Próbálok Emma előtt boldognak tűnni, míg igazából nem vagyok az. Az egyetlen lelki támasz számomra most Betty, akivel nehezen, de tartom a kapcsolatot. Egy éve költözött Amerikából Spanyolországba. Az erdő amiben lakik elég apró. Meg szeretném látogatni, de nem akarom, hogy Emma egyedül maradjon itthon. Összekaptam Steve-vel, ő pedig valahonnan kiderítette hogy van egy lányom. Sose voltam jóban a pasassal. Egy pár barátját arra buzdította, hogy tartsanak vele, és rabolják el együtt Emmát.
A sok stressz miatt többet iszok a kelleténél. Remélem nem fogom elveszíteni a fejem."

Yutára néztem, aki sóhajtott egyet, majd hátradőlt székében.

- Igazam volt - nézett szemembe.

- Nem értem - ráztam a fejem - nem lehetséges.

- Úgy tűnik, apád és Steve nem tegnap ismerték meg egymást. Már a múltban is volt köztük valami féle kapcsolat.

Próbáltam figyelmen kívül hagyni, amit mond. Most nem ez volt a fontos.

Elkezdtem tovább olvasni, Yuta viszont csak nézte ahogy sorról sorra jártatom szemeim.

- Azt mondtad, hogy el fogod mondani a sztorid. Tudod, minél többet tudok meg belőle, annál jobban érdekel.

Hirtelen megdermedtem, majd ránéztem. 

- Hidd el, nem annyira izgalmas - dőltem hátra, majd sóhajtottam egyet. 

Hosszú esténk lesz...

*

Egész este a naplót tanulmányoztam Yutával. Mire valamiféle csoda folytán sikerült az egész naplót elolvasni, már mindketten biztosak voltunk affelől, hogy apám tud a vérfarkasok létezéséről, és Steve falkáját is ismeri valahogy - és hogy anyám halála is az ő lelkén szárad. Yutának elmondtam az egész sztorimat, ő pedig figyelmesen végighallgatta az egészet.

Mire kivilágosodott, már a bőröndömmel a kezemben mentem le a nappaliba. Mark még mindig pörgött, én viszont hulla fáradt voltam az esti olvasás miatt.

Legurítottam egy gyors kávét, majd megvártam míg a többiek is előbújnak.

- Vigyázz magadra - állt elém Taeyong.