The Diary {NCT}

' Hetedik rész '

Reggel úgy döntöttem, megint ki megyek a rózsakertbe, és feltérképezem a labirintust. Legközelebb nem vesztek Haechan ellen.

Mielőtt elhagytam volna szobámat, eszembe jutott, hogy a házból elhoztam a pénztárcámat is. Az pedig tele van képekkel.

A szobában elkezdtem kutakodni, hátha találok madzagot, de az én cuccomon kívül nem volt bent semmi. Fene. Talán valamelyiküknek van. Ekkor eszembe jutott a Markkal való beszélgetésünk, amiben elmesélte, hogy az egész házban csak Doyoung tud varrni, és hogy nem tőle tudom, de unalmában néha köt is. Egyszer kötött egy sálat Lucasnak, aki a ruhadarabot csak egyszer hordta, mert olyan, mint a papír.

Fogalmam se volt melyik Doyoung szobája, így lementem a nappaliba. Elég korán volt még, mivel egyikük sem volt még fent, akitől megtudhattam volna a szoba hollétét.

- Jó reggelt! - hallottam meg egy kis halk hangot.

Valahogy Winwin mindig ott termett, ahol én voltam.

- Neked is, Winwin. Mondd, nem tudod melyik Doyoung szobája? - kérdeztem, ő pedig nem értette a hirtelen kérdésem.

- Az emeleten, a te szobádtól kettővel jobbra.

- Köszi - fordultam meg, és már azon voltam, hogy visszaszenvedjem magam az emeletre, amikor a mögöttem álló fiú újra megszólalt.

- Tegnap láttalak titeket kimenni a kertbe Haechannal. Minden rendben volt?

Meglepődve visszafordultam.

- Persze. Átbeszéltünk egy pár dolgot. - feleltem.

- Mondd, esetleg lenne kedved eljönni velem az én kedvenc helyemre?

Váratlanul ért a kérdés, nem tudtam hirtelen mire vélni az egészet. Ám ekkor megláttam Winwin kipirult arcát, és az egymással idegesen játszó ujjait.

Nem lehet, biztos csak beképzelem. Egomániás vagyok.

- Persze - pont mint tegnap, most is meglepődtem a hirtelen meghíváson.

- Szuper. Majd felmegyek érted a szobádba.

A szobámba?

Bólintottam, majd felsiettem.

Esküszöm, minden nap egyre furcsább és furcsább itt. Túl kedvesek hozzám, minden túl jól sül el. Ez csak egyet jelenthet : ez egy csapda.

Hamar bekopogtam Doyounghoz, - aki mikor bekopogtam már több órája olvasott, legalábbis ezt mondta - és madzag iránt érdeklődtem. A kezembe nyomott egy kisebb gombolyagot, és megkért, ne használjak sokat.

A szajréval együtt tértem vissza a szobába, és valahonnan kerítettem egy parafatáblát, hozzá pedig szereztem rajzszögeket. Elkezdtem feltűzni a fontosabb fényképeket a táblára, majd a madzaggal összekötni a gyanúsakat.

Apa - Anya
Anya - A férfi akihez feleségül ment volna válás után

Elgondolkoztam. Mikor apa részeg volt, egy parkot említett. Egy nyilvános helyen nem jó ötlet megölni valakit, még este sem. Lehet hogy nem a parkban, hanem még azelőtt tett valamit? Talán ott várt egy felbérelt gyilkos. Áh biztos nem, apa erre nem költött volna pénzt. Lehet hogy a parkban csak bekövetkezett halál, de nem ott történt a gyilkosság?

Miket gondolok? Tiszta idióta vagyok. Ennek a mondatnak semmi értelme.

Vagy mégis? Nézzük, mivel tudsz egy embert úgy a halála küldeni, hogy ne halljon meg azonnal? Méreggel?