The Diary {NCT}

' Hatodik rész '

Haechan - nal együtt léptem ki a hátsó ajtón; az elém táruló látvány gyönyörű volt. Egy hatalmas, a legkülönbfélébb növényekkel, és tökéletes pázsittal rendelkező régies kert volt. Kőszobrok és a fűben elhelyezett kőlapok álomszerűvé tették a helyet. Friss, harmatos illat keringett a levegőben.

- Hogy tetszik? - kérdezte Haechan.

- Azta - feleltem - gyönyörű, nagyon tetszik.

- És ez még csak a kezdet.

- Igen? - néztem rá gyanakvóan - talán mégis csapda.

- Ne nézelődj sokáig, nem utoljára jársz itt.

Mielőtt egy szót is szólhattam volna, előre sietett, és intett, hogy menjek utána. Addig követtem, míg egy óriási, lámpákkal körülvett labirintushoz nem értünk.

- Aki előbb ér a közepébe, lehet egy kérése a másiktól - hadarta Haechan, majd hihetetlen gyorsasággal befutott a labirintusba.

Ez csalás! Fuss normálisan! - kiáltottam utána, miközben én is elindultam.

- Nincsenek szabályok, szóval nem csalás - a távolból még hallani lehetett a hangját.

Egy ideig úgy gondoltam, jobb lenne, ha nem versenyeznénk, de mivel elég jól haladtam, ezért mégis beleegyeztem.

Mondjuk gyorsabban is tudtam volna haladni, ha valami motivált volna, mert az se segített be, ha arra gondoltam amit Haechan mondott. Úgyis útvesztőben vagyok, talán elkezdhetne üldözni egy sirató, vagy valami.

Hosszas keresgélés után valahogy sikerült betalálnom a közepébe, és már készültem is elkiáltani magam, hogy nyertem, mikor...

- Végre itt vagy - felelte a földön kuporgó Haechan - már azt hittem érted kell mennem - nevetett.

- Rendben, beismerem vereségem - léptem hozzá közelebb, aztán szemügyre vettem a területet.

Két pici pad, köztük egy kisebb fa állt. Aranyos látvány volt.

- Szóval, mi a kérésed?

- Nos, - állt fel a földről - Taeyong azt mondta, titokban tartod az igazi okát annak, mi történt veled pontosan, ami miatt elvesztetted az otthonod. Mondd el nekem.

Hirtelen ledermedtem, a teljes sztorit így se mondhatom el neki, hisz még mindig meg kell tudom dolgokat hogy nekem is tiszta legyen a kép.

- Most még nem lehet - feleltem ujjaimat tördelve, miközben helyet foglaltam az egyik padon.

Ő mellém ült, és kíváncsian nézett.

- Majd... Majd elmondom. De inkább beszéljünk másról. Például a hirtelen meghívásodról. Eléggé megleptél.

- Eléggé rosszul jött le az első találkozásunk.

- A második is, a ma reggeli.

- Igen... És bocsánatot szerettem volna kérni. Azt szeretném, hogy biztonságban érezhesd magad itt. Plusz, szeretem az esti sétákat. És gondoltam megmutatom ezt a helyet neked.

- Tényleg elég erős bocsánat kérő ajándék - mosolyodtam el.

- Béke? - nyújtotta kisujját, én pedig az enyémmel elfogadtam azt.

- Ezután én viszlek el valami király helyre - néztem fel az égre. Egész kellemesen éreztem magam vele.

- Biztos tudnál olyan helyre vinni, ahol még nem voltam?

- Voltál már moziban?

- Hallottam már róla, de tele van emberekkel, így oda még egyszer se jutottam el.