The Diary {NCT}

'Tizenharmadik rész'

- El se hiszem, hogy a ház keresésére szántuk az egész napunkat, erre mikor megtaláljuk, még meg se tudjuk normálisan közelíteni - idegeskedtem, miközben felakasztottam a kabátom a fogasra. A mai nap eddigi legjobb része az, hogy végre visszaértünk Belláékhoz.

- Honnan került oda az a farkasfalka? - morgolódott úgyszintén Bella.

Hosszas keresgélés után megtaláltuk Betty házát. Taeil pont akkor hívott fel, mikor Bella megpillantotta a fényt.

Sajnos Taeil rossz hírt közölt velem; a házunk még kiderítetlen okok miatt porig égett. A házban nem volt senki, ami azt jelenti, hogy apa nem volt otthon. A rendőrség nem talált semmit, ami a tűz kiváltója lehetett volna. A hír lesokkolt, de nem annyira, mint ami azt követte. Kinyomtam a telefonom, elindultunk a ház felé, ám ekkor egy dühös farkasfalka vett minket üldözőbe. Pedig már közel voltunk a házhoz. De hogy hogy kerültek pont akkor, pont oda, az örök rejtély marad. Szerencsére időben visszaértünk a kocsihoz.

- Na igen, jó kérdés - ültem le a kanapéra.

- Várj, Taeil azt mondta, hogy nem találtak senkit a házban, ugye? - ült le velem szembe Bella.

- Nem. Se élő, se halott személyt. Szóval apa nem volt otthon.

- Ha már róla van szó, még mindig nem tudom elhinni, hogy apa végig tudott a természetfelettiről. És hogy kapcsolata volt egy farkasfalkával, akinek jóban volt a vezetőjével! - bökte be Bella, mire beugrott valami.

Tágra nyílt szemekkel néztem rá, és úgy látom, hogy ő is ugyanarra gondolt, mint én.

- Lehetséges, hogy abban frakasfalkában, ami megtámadott, benne volt apa keze? - kérdeztük kórusban.

- Igen, igen - csaptam a homlokomra - így már szinte minden értelmet nyer!

- Azért nem volt senki a házban, mert apa idejött! - állt fel ültőhelyéből Bella.

- Biztos megtudta, hogy elutaztam. De hogy honnan, arról fogalmam sincs.

- És azért támadott meg minket a farkasfalka, hogy távol tartson minket Betty házától! Fuh, most hogy rájöttünk erre, csak most érzem mennyire álmos vagyok. Már csak ez az agyalás hiányzott.

- Belefáradtál ennyi gondolkozásba? - néztem rá álmosan.

- Hé, több alvásra van szükségem mint neked. Idősebb vagyok!

- Az a röpke 3 év nem sokat számít - vontam meg a vállam - na, de hagyjuk, hisz tudod hogy szeretlek - léptem felé széttárt karokkal.

- Ne, ne, ne. Most nem vagyok ölelkezős kedvemben! - lépdelt hátrafelé Bella.

- Naa, csak egy ölelést - futottam felé.

- Nem köszi, jól vagyok - futott be a konyhába Bella.

- De én nem. Vidíts fel egy öleléssel - rohantam felé, majd egy gyors mozdulattal megöleltem.

- Jólvan, jólvan. Csak egy kis ölelésről volt szó.

- Én nyertem - nevettem.

Ekkor az ajtó tágra nyílt, és Kai jelent meg benne.

- Megjöttem a bevásárlásból - felelte, majd ránknézett - A Black család olyan fura - mosolygott fáradtan.

- A fura emberek a legjobb emberek - lépett hozzá közelebb Bella, majd megölelte.

- Persze, neki adsz ölelést - puffogtam.

*

A fárasztó nap után úgy aludtam, mint akit agyon vertek. Arra az elhatározásra jutottam, hogy felhívom Taeil-t, és szólok neki, hogy több ideig leszek.