22.Ígérd meg, hogy örökké velem maradsz!

438 37 2
                                    

-Natasha!!!-kiáltottam el magam. Hallottam a vörös ügynök sietős lépteit és azt ahogyan ki vágja a szoba ajtaját.
-Mi történt?-nézett rám ijedten.
-Kövér vagyok ebben a ruhában.-mutattam végig magamon.
-Ez komoly Gem? Nem vagy az. Tökéletesen áll rajtad. -jött közelebb mosolyogva.
-Tényleg?- fordultam vissza a tükörhöz és onnan néztem a hátam mögött álló Natre.
-Igen. Annyira tökéletesen, hogy amikor majd a Kapitány meglát egyből letépné rólad.-kuncogot fel.
-Natasha!-szóltam rá mérgesen.
-Mit tépnék le?-hallottam meg szerelmem hangját az ajtóban mire riadtan takartam magam.
-Ezt a ruhát Gemmáról. Nem?-vigyorodót el kajánul Nat.
-Igazad van.-mért végig Steve majd meg nyalta az alsó ajkát. -Már mondtam, hogy ne takard magad.-sétált mellém még Nat elhagyta a szobát. Stevevel a tükörrel szemben álltunk és onnan néztük egymást. Rajta egy fehér öltöny volt világoskék nyakkendővel. Tökéletesen állt rajta.
-Gyönyörű vagy.-karolta át a derekam majd a nyak hajlatomba fúrta a fejét hátulról. -Menjünk, nézzük meg a többieket.
-Rendben.-mondtam majd össze kulcsoltuk ujjainkat és a nagyterembe vettük az irányt. Amint be léptem Tony egyből letámadót.
-Gyönyörű vagy picur!-ölelt szorosan magához.
-Te sem vagy semmi apa.-mondtam miközben elhúzódtam tőle. Szét néztem a terembe és mindenki csodálatos volt. Még Thor is át vette a maskaráját. Eszembe jutott valami és egyből oda szaladtam hozzá.
-Thor.-szólítottam meg, hogy rám figyeljen.
-Gemma! Úgy nézel ki, mint egy istennő.-mosolygot. Ezt most bóknak vegyem?
-Loki?
-Az itteni elzárt helyen van.-halkult el.
-Értem. Remélem nem baj ha Zénó vissza megy Asgardba. Nem vihetem a földre, szemet ütne mindenkinek hisz mégis csak egy mesebeli lényről beszélünk.
Thor lehúzta a kezében lévő pohár tartalmát majd felém fordult.
-Hidd el nem baj. Csak ne egyen meg senkit.-mondta halál komolyan amitől megijedtem, de utána elnevette magát.
-Haha, vicces.-mondtam duzzogva. Kicsit közelebb hajoltam Thorhoz, hogy amit most mondok neki azt más ne hallja.-Vigyél Lokihoz. Beszélnem kell vele.
-Nem jó ötlet.-komorodot el.
-Thor..-néztem rá kiskutya szemekkel. Nagyot sóhajtott majd intett a kezével, hogy menjek utána. Elindultunk és ami meglepett, hogy itt két cella helység van. Az egyik koszos, nyálkás olyan amilyenben én rohadtam egy darabig. Ezek a cellák lent vannak és van egy folyosó melyen szintén cellák voltak, de sokkal jobbak. Olyan, mintha egy normális vidám szobád lenne. Thor oda vitt az egyikhez ahol a fekete hajú istenség ránk se hederítve olvasott.
-Be megyek. Te menj vissza a többiekhez.-néztem Thorra.
-Nem mehetsz be egyedül!
-Nem lesz baj. Menj.-mondtam a szőkeségnek ő pedig morogva a kezembe nyomta a cella kulcsát. Beléptem Lokihoz majd bezártam a cella ajtót és közelebb sétáltam hozzá.
-Mit keresel itt halandó?-kérdezte gúnyos hangján.
-Csak megakartam köszönni a múltkorit...
-Nem kell meg köszönni! Igért valamit és nem adta meg. Ne hidd azt, hogy miattad vagy miattatok csináltam.-mondta fel sem nézve a könyvről.
-Tényleg Loki? Legalább mikor ketten vagyunk akkor adnád önmagad. Úgy látszik tovább játszod az eszed én pedig erre nem vagyok kíváncsi.-mondtam mérgesen. Loki össze csapta a könyvet és fel állt az ágyról. Egy lépéssel megszüntette a köztünk lévő távolságot.
-Nem játszom az eszem esetleg mással játszok.
-Mint velem. Igaz?-kérdeztem halál komolyan.
-Vissza tért a pizsamás hősöd. Mit akarsz még? Engem kínozni? Mert nem jön össze ugye tudod?-akadt ki, de én leszűrtem valamit a mondandójából.
-Én sose akartalak kínozni. Talán a hiányom kínzott?-kérdeztem mire a szemei elsötétültek és megragadta a nyakam majd a falhoz nyomot. Nem szólt semmi csak nézett rám. Mintha saját magával küzdene. Szorításán enyhített és jéghideg ajkait az enyémhez nyomta. Ellenkeznem kellett volna? Igen, de nem tudtam. Loki mindig is nagy hatással volt rám ugyan úgy mint a Kapitány. Lehet ez most úgy hangzik mintha egy nagy szajha lennék pedig nem.
Loki eltávolodót majd gyönyörű szemeivel rám nézett. Hüvelyk ujjával cirógatni kezdte a nyakam majd csókot is nyomot rá.
-Gyönyörű vagy.-mondta és elengedte a nyakam. Ott álltunk és csak néztük egymást. Tudtuk, hogy többé már nem látjuk a másikat így kiélveztük a pillantott. Mielőtt elmentem volna oda mentem hozzá és megöleltem. Habozott, de aztán ő is vissza ölelt.
-Viszlát Loki.-húzodtam el tőle. Nem mondót semmit csak bólintott én pedig elmentem onnan. Fel mentem a többiekhez és amint meglátott Steve megijedtem. Olyan ijedt fejet vágott mintha nagy baj lenne.
-Nem tudtam hova tűntél.- jött oda hozzám és megcsókolt viszont egyből fel is szisszent. -Jéghideg az ajkad.
-Ohh bocsi.-mondtam majd elrendeztem a testi hőmérsékletem és megcsókoltam. A koronázás megkezdődőt így nekem az anyám mellé kellett állnom. Gyönyörű volt. Nekem ugyan ezt a szót tátogta el majd el mosolyodot és elkezdődött az ünnepség.

***

Mindenki eltávozott Fadaralról. Már csak Steve és én tartózkodtunk ott. Mi is megyünk ma már vissza földre csak még anyának kellett segítenem.
-Hogy érzi magát a friss királynő?-kérdeztem mosolyogva mikor be jött hozzám.
-Ugyan úgy csak fáradtabban.-nevette el magát. -Meglátogatsz majd?
-Persze! Ígérem.-markoltam meg a medálom.
-Apád olyan büszke rád.-mosolyodót el. Elég furcsa a szitu ha az embernek két apja van még ha az egyik nem is vérszerinti. Rá mosolyogtam, de nem válaszoltam. Steve lépet ki a fürdőből felöltözve és üdvözölte anyámat majd nyomot egy csókot a számra.
-Aranyosak vagytok.-jegyezte meg anyám.
-Indulunk.-léptem hozzá közelebb és megöleltem.
-Vigyázz magadra...Steve vigyázz rá!-mondta halál komolyan majd újra el mosolyodót. Goriontól is elbúcsúztam ma már szóval senkit nem hagytam ki. Megfogtam a Kapitány kezét és megmarkoltam a nyakláncom. Elő jött a jól ismert fehér köd és már abban a házban voltam ahol minden kezdődött. Meglátszik, hogy nem voltam itthon és nem volt takarítva. Steve cuccát az ajtóban találtuk mire csak annyit felelt, hogy ő intézte így. Be mentünk majd megmutattam neki mi hol van és addig még ki pakolta a cuccait elmentem zuhanyozni. Végre minden békés lesz. Zénóra gondoltam és megéreztem azt a tipikus kellemes érzést amit általában mindig ő csinál. Tudtam, hogy jól van. A szívem szakad meg, hogy nem lehet velem. Tovább mélyültem a gondolataimban mire két kezet éreztem meg a derekamon. Az összes, vizes hajtincseimet át rakta a bal vállamra, hogy bele tudjon csókolni a nyakamba. Megfordultam és furcsán mértem vegig, hogy ő is meztelen. Mikor vetkőzött le ilyen gyorsan és hangtalanul?
-Ígérd meg, hogy örökké velem maradsz!-sutogtam a mellkasára. Ujjaival felemelte a fejem majd megcsókolt.
-Ígérem.-suttogta az ajkamra. Csókunk hevesebb lett és már minden jött magától aminek jönni kellett.
Vissza sem merek gondolni mik történtek velünk. A jelen számít. Még ha ki is tudnám törölni a rossz emlékeimet akkor sem tenném. Mert bebizonyítottam, hogy a legalján is erős voltam. Erős vagyok mind testileg és lelkileg. Nem számít ki mit mond. Mindenki akkor tudja meg mikor a legnehezebb idő szakát éli. Senkinek nem kívánom azt amit én átéltem, de meg tudtam, hogy erős vagyok. Meg érte hisz ha nem lennék az talán Steve már nem lenne velem és nem lenne köztünk. Nem veszek el a múltban, a jelenben maradok és ami most engem foglalkoztat az a javuló félben lévő életem és Steve. Nem éreztem soha magam ilyen boldognak mint most és ezért a boldogságért én meg küzdöttem.

Vége?

Sziasztok! Hű idáig is eljutottunk. Észre vettem, hogy már a vége felé egyre kevesebben olvasták a könyvem, de ezer köszönet akik a kezdetektől fogva olvasta és én a Fire and Ice köny kezdetéről beszélek mert ez a könyv annak a folytatása. Tervezek folytatást, de nem tudom meg mondani mikor is addig is ezert puszi, hogy olvastátok a könyvet, de tényleg!❤ Amint úgy döntök, hogy folytatom jelzek nektek. Puszi!😘

The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•Where stories live. Discover now