The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

14. Csendkirály.

Az a sok elvesztett időt ha együtt töltöttük volna ebben a percekben aranytért volna. De ez nem egy mese itt nincs happy end. De amiért ezt tették saját kezüleg fogom őket megölni és még az utolsó levegővételeiket veszik én csak gúnyosan nevetni fogok rajtuk csak jussak ki innen.

*Pietro Maximoff szemszögéből*

Egy hónap telt el amióta Gemma a kapitánnyal és Lokival együtt eltünt. A csapat tehetetlenül járkál Asgard palotájában. Senki sem érti vagy fogta fel mifolyik itt. Tony, róla ne is beszéljünk. Még megviseltebb, mint volt. Talán a betegsége is közre játszik. Ha már lehet betegségnek nevezni az alvás zavart, na meg ki tudja mivan a lányával. Nagyon szeretem Gemmát lehet túságosan is, de megbírkóztam azzal, hogy ő nem, így érez. Lehet régebben úgy érzet, de már nem.

Magam után felbolygatva a szelet érkezem meg Wanda szobájába, így pár papírt lesodorva az asztalról. Wanda erre csak elmormolt egy káromkodást én meg, mintha semmi sem történt volna, ültem le az ágyára. Körbe nézve nagyobb rend van, mint nálam, de mit vártatok tőlem? Fiú vagyok, na meg a forgószél mindig követ ha futok. Ebben a szobában meg csap a finom virágos-gyümölcsös parfüm illata ami csiklandozza az orromat. Ledölök az ágyra és tekintettemet a plafon felé fordítom. Wanda szintén elterül az ágyon és a plafont kezdi el fükészni. Jó ez a csend, megnyugató ennyi tébóly után.

-Még mindig ugyan úgy érzel?-szólaltam meg. Tekintetemmel még mindig a plafont pásztáztam.

-Igen.-mondta egy sóhaj után.-Valami nincs rendben Gemmával a Kapitánnyal meg föleg.-ült fel majd rám emelte tekintetét.-Pietro mi van ha bajuk eset?-könnyezet be. Fel ültem én is és szoros ölelésbe fontam.

-Nincs semmi bajuk és nem sokká megfogjuk őket találni. Megígérem.-pusziltam bele a hajába majd hagytam, hogy kizokogja magát a vállamon.

*Natasha Romanoff szemszögéből*

Az álom szuszék fürtjeibe vezettem ujjaimat és gyengéden simogatni kezdtem még arcát puszikkal leptem el. Furcsa, hogy végre együtt vagyunk. Arcáról a szája felé kezdtem el csókokat hinteni bőrére még a szájához nem értem. Alap kis puszimból hosszú csók lett ami jelezte, hogy fent van.

-Erre a legjobb érzés felkellni.- morogta reggeli, rekedtes hangján.

-Neked is jó reggelt.-kuncogtam el magam. Ki kászálódtam Banner mellől és takarót csupasz testem köré csavartam. Banner egyből elkezdte magát takarni még bele is pirult valamennyire. -Láttalak már meztelenül.-mondtam kuncogva.

-Én is mégis be vagy bugyolálva.-mondta felháborodottan. Elengedtem a takarót ami lehullot rólam és elindultam a fürdöbe. Banner szája tátva maradt ezen viszont megint muszáj volt nevetnem.

-Csukd be a szád!-kiabáltam amint beértem a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót. Megmosakodtam majd magamra kaptam egy atlétát rá pedig egy bőrzsdekit még nadrágnak feszülős fekete cicanadrágot. Ki mentem a fürdőből és egy mosollyal nyugtáztam, hogy Bruce is felöltözött. Kezünket össze kulcsoltuk és úgy mentünk el az ebédlőig. Az ikrek és Clint már nagyban fogyasztották a reggelijüket.

-Hosszú volt az éjszaka?-kérdezte sunyi mosollyal a száján Clint.

-Ne húzd ki a gyufát Barton.-montam miközben mi is helyet foglaltunk.

-Jól van, Jól van.-tette fel védekezően a kezét.

-Hol van Tony?-kérdezte Bruce miközben a reggelijét fogyasztotta.

-Nem tudjuk. Napok óta nem láttuk.-sóhajtot Pietro. Ekkor körbe néztem rajtuk és Wandán megakadt a szemem. Szemei vörösek voltak és be volt könnyezve.

-Történt valami?-kérdeztem felvont szemöldökkel mikor is a lány rám kapta tekintetét.

-Nem.-mondta szipogva majd vissza lehajtotta a fejét.

-Az az érzés nyugtalanít téged?-tudakoltam tovább. Aprókat bólintott majd tovább folytatta az evést.
-Biztos minden rendben.-sohajtottam. Csak reménykedni tudtam, hogy minden rendben. Nyugalmassan folytattuk a reggeli el fogyasztását mikor is Thor szinte betőrte a hatalmas nagy ajtót.

-Meg vannak!-mondta mi pedig egy pillanatra lefagytunk.

-Szólok Starknak.-mondtam és szinte felborítottam a széket.

*Gemma szemszögéből*

-...szóval ez lenne a történetem és azóta itt rohadok utána jöttél te és jól meg vagyunk, nem igaz?.-pillantottam a sarokban lévő csontvázra.-Nem vagy valami beszédes. Tudod van az a játék a csendkirály, talán játszhatnánk, nem?-néztem újra a csontokra. -Hallgatás beleegyezés. Akkor hát kezdjük. -mondtam és néma csendbe burkolóztam. Tiszta hülye vagyok. Már kezdek megbolondulni. Felsóhajtottam egy nagyot majd nevetni kezdtem.-Gemma te aztán teljesen bolond vagy. -nevettem tovább saját magamon. -Szerinted mennyi idő telt el?-néztem újra a csontvázra tudván, hogy úgy sem kapok választ.-Tudod te nagyon rossz beszélgető társ vagy.-néztem rá szúrós szemekkel. Mit tegyek, én már ezt nem bírom! Nem számolom a napokat, pedig tudnám mert az ajtóm alatt látszik mikor kell fel a nap és süt be meg mikor megy le és jön a teljes sötétség. Vajon, hogy vannak a többiek? Bárcsak látnám őket még úgyis, hogy nem is lehetek ott velük. Megint felsóhajtottam. Várjunk csak egy pillanatra. Hogy is hívják azt az Asgardi csávót. Heimi, Heima....nem. Heimdall! Az aki mindent lát és hall. Ha megpróbálok vele kommunikálni talán, akkor sikerül.
-Heimdall! Ha hallasz és látsz, kérlek valahogy segíts. -mondtam könyörgően mikor is furcsa érzés fogott el. A szemem bizseregni kezdet... létezik ilyen? Egyre jobban éreztem és már annyira, hogy muszáj volt lehunynom. Ekkor egy émelygés kapott el, mintha velem fordulna a világ. Hirtelen kinyitottam a szemem és Asgardban voltam a Bifrösztnél.
-Látlak, de nagyon messze vagy.-hallottam meg a hátam mögött egy mély férfi hangot.
-Heimdall?-fordultam hátra.-Hogy hoztál ide?-csillant fel a szemem.
-Még mindig azon a sötét helyen vagy csak a szememmel segítek látni.
-Hát ha ez nem álom. Kérlek szólj a többieknek és juttasd el hozzám őket!-hadartam el a végét mert megint megütött a furcsa érzés majd megint a cellámban voltam. Olyan fura. Biztos nem álom volt? -Szerinted álmodtam?-kérdeztem a csontvázra pillantva. -Tudod mit..ne is válaszolj.-hajtottam le a fejem és sóhajtottam egy nagyot.-Kéne neked egy név.-kaptam újra rá a fejem.-Bob? -húztam fel az egyik szemöldököm. -Szerintem tökéletes.-mosolyodtam el. Felhúztam a térdem és rá hajtottam a fejem. Nagyon remélem nem álom volt. Mostanában mindig azt álmodom, hogy kiszabadítanak a Bosszúállók vagy azt, hogy Steve meghal. Az emlékek hatására szívem összeszorul és halkan pityeregni kezdek.-Neked a legjobb, Bob. -kezdtem el motyogni majd próbáltam álomba zuhanni.

Sziasztok! Tudom ez a rész kicsit rövid lett, de esküszöm, hogy a következő hosszabb lesz. Sokkal hosszabb. Mit gondoltok, milyen irányba halad a történet? Jó vagy rossz?
(Remélhetőleg hétfőn hozom a kövi részt.)