17. A tó.

298 30 4
                                    

-Hosszú történet és igen, igazi.-mondtam nevetve. Elindultunk vissza a többiekhez. Egyszerűen elvesztem a saját életemben minden olyan zavaros és egyre jobban az lesz. Talán egyszer majd bele bolondulok ebb vagy ki tudja. Álljunk inkább pozitívan a dolgokhoz. 

Vissza mentünk Periglinbe ahol muszáj volt beszélnem Gorionnal. Asur és pár katona akik vele jöttek nem nagyon örültek az itteni időjárásnak, de jelenleg eltűrik valamennyire. Mondjuk a csapat is jobban összehúzta magát még a palotába be nem értünk. Egyből szaladtam és kérdezősködtem Gorion felől még az egyik emeleten megpillantottam.
-Gorion!-rohantam oda hozzá.
-Hercegnő! Vissza jöttél.-mondta mosolyogva.
-Igen.-nevetem el magam.-Gorion..-komolyodtam meg.-...nem mindig szabad hinni a könyveknek, de mit tudsz arról a bizonyos Morino tóról?-kérdeztem.
-Itt található Periglinben varázs tó..
-Igen, igen, de arra lennék kíváncsi, hogy tényleg vissza tudok valakit hozni a halálból? Ja és bocsi nem akartalak félbe szakítani.-mondtam lehajtott fejjel.
-Igen. De csak is hercegnők tudnak.-válaszolta. Én mindent elterveztem szóval tudom mit csinálok.
-Vigyél el oda.-kaptam rá fejem.
-Hogyan?-nézett rám kérdően.
-Vissza akarok hozni valakit a halálból.-mondtam teljes komolysággal.
-Rendben hercegnő.
-Fadaralról van térkép?-kérdeztem felé fordulva.
-Van.
-Akkor azt is kérem és a második emeleten lévő nagyterembe oda hoznád nekem?-kérdeztem elindulva.
-Persze hercegnő.-hallottam Goriont majd mentem tovább megkerestem a csapatot és megkértem, hogy jöjjenek velem. Elmentünk a nagyteremben és vártam még Gorion elhozzam nekem az amit kértem.
-Akkor mégis, hogy lesz a terv?-kérdezte Pietro.
-Ne legyél türelmetlen.-szólt rá Wanda. Gorion megérkezet én pedig kerestem egy filcet amit sikeresen találtam.
-Figyeljetek ez itt Fadaral térképe.-kezdtem el magyarázni a többiek pedig közelebb húzódtak. -Itt van Periglin...-karikáztam be.-...,Edelgund és Zamfir. A lényeg valahogy elérjük, hogy Emma támadjon, de akkor amikor mi akarjuk. Vagyis akkor amikor már fel vagyunk rá készülve. Emmát senki nem bánthatja Arabellával együtt. Érjétek el, hogy a palotába jöjjön mindkettő. Sérülésekkel, de élve.-néztem rájuk.
-Egyedül akarsz szembe szállni velük?-kérdezte apa.
-Nem leszek egyedül.-mosolyogtam rá. -Hulk vagyis bocsi Banner, de szükség lesz a nagy fiúra.
-Nem gond.-válaszolta kicsit feszülten.
-Hulknak zúznia kell a Zamfir királyságot addig ameddig nem marad belőle semmi. -mondtam Bruce pedig bólintott. -Pietro és Wanda ti itt lesztek a palotánál és nem hagyjátok, hogy Emma és Arabellán kívül más bejusson.-mondtam mire ők is bólintottak. -Apa...-szóltam Tonynak amire Asur felkapta a fejét és kémlelni kezdte.-...te fogod őket hozzám terelni. -mondtam mire ő is bólintott. -Clint te Zénóval leszel.-köszörültem meg a torkom a mondat végére.
-Hogy kivel?-nyílt tágra a szeme.-Ugye az nem a mesebeli sárkányod?
-De. A hátáról jobban tudsz célozni és hamarabb érsz oda mindenhova. Leginkább itt kell majd biztosítanotok minket.-húztam egy vonalat keresztben a térképen. Ez itt van nem messze Periglintől, Zamfir felé.
-Te most azt kéred, hogy egy sárkányon lovagoljak?-mutogatott magára.
-Igen.-mondtam csupa komolyan.
-Hát ez érdekes lesz. -dölt hátra.
-Asur, te és az Edelgundi katonák itt lesznek. -mutattam és karikáztam be a Zamfirhoz közel és Edelgundtól távoli helyet. -A másik csapat meg itt.-rajzoltam Edelgunhoz egy kört és egy vonalat.
-Felejtsd el én veled maradok.-szólalt meg Asur.
-Segíteni akarsz?-néztem rá kérdően.
-Igen és fogok is, de nem úgy, hogy messze vagyok tőled azt ne kérd tőlem.-hadarta el.
-Már bocsánat, hogy közbe szólok, de ki vagy te?-szólalt meg Thor.
-Ő a...
-A nagybácsija vagyok vagyis unokanagybácsija. -szakított félbe és a többiek leeset állal figyeltek minket. Ahhoz képest, hogy rokon elég félreérthetően kezel engem egy-egy pillanatokban.
-Igen...szóval.-szólaltam meg újra.-..akkor Asur velem lesz, de muszáj ki küldened katonákat és a palotánál is maradjanak legalább egy csapatnyi. A Periglinni katonákat is ki küldjük leginkább Zamfir és Periglint össze kötő utakhoz, mezőkhöz..stb. Viszont ennek a két népnek össze kell fognia. Thor te szórj villámokat mindenhova ahova szerinted szükséges.-néztem rá és bólintott. -Natasha te leinkább Clintéket figyeld majd. Mindkét palotához kérek íjászokat és katonákat meg a kijelölt helyekre is.-hajtottam össze a térképet.-Remélem mindenki fel fogta. -néztem szét és bólintottak. Remek.
-Te hol fogod várni őket?-kérdezte Clint.
-Én addig be segítek mindenkinek aztán megölöm azt a két idiótát.-feleltem.
-Gorion szerezz nekem egy tanár és mutasd meg utánna a többiek szobáját.-mondtam.
-Milyen tanárt, hercegnő?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Aki segít megtanulni használni az erőm.-mondtam majd bólintott és elvezette a többieket. Asur furcsán bólintott a katonáinak akik ki mentek. Tenyereimbe temettem az arcom és nagyot sóhajtottam. Nem sokkal később két kezet éreztem meg a vállamon ahogy masszírozni kezd.
-Mit művelsz?-kérdeztem rápillantva.
-Nem esik jól?-kérdezte a fülembe suttogva. Amióta megismertem vagyis ma óta nem tudok kiigazodni rajta főleg, hogy olyan hangulatingadozási vannak mint egy mensizős nőnek.  
-Miért csinálod ezt Asur?-kérdeztem újra. Elkezdte puszilni a nyakam majd közben válaszolt.
-Mert feszült vagy. Segítsek ellazulni?-kérdezte. Egyszer én is kérdeztem ilyet a kapitánytól. Gyorsan elöktem magamtól az emlékek hatására és azért is mert csak rokonok vagyunk.
-Ezt hagyd abba.-mondtam neki kissé undorodva. -Menjük edzeni. -álltam fel az asztaltól.

***
Miután lejöttünk az edző terembe Gorion beküldőt hozzám egy férfit aki segített. Ha nagyon koncentrálok akkor egy jégkardot is tudok csinálni meg tűzből. Annyi mindenre rá jöttem, hogyan is kell az erőmet használni és ez fantasztikus. Már egy ideje gyakoroltam mikor úgy éreztem elég lesz. Elterültem a földön közben elköszöntem a férfitól és, így újra Asurral voltam. Valahogy nem érzem jól magam a közelében. Ne essen félre értés nem utálom meg nem undorodom tőle (még eddig) csak annyira furcsa.
-Kelj fel.-szólt rám.
-Nem akarok.-nyafogtam.
-Melina!-szólt még egyszer.
-Ajj jó!-bosszankodtam és fel álltam.
-Ne légy durci.-mondta miközben elment mellettem és egy puszit nyomot az arcomra. Nem értem miért tesz ilyen cselekedeteket. Elindultunk, én a szobámba ő meg nem tudom minek jön utánam. Be mentem a szobámba vagyis anyám szobájába mire ő is bejött. Leült az ágyamra és engem figyelt. Mivan ha..? Nem ez hülyeség.
-Miért vagy ilyen furcsa?-kérdeztem szemöldök ráncolva.
-Nem vagyok az csak szimplán Edelgundi.-mondta nevetve. Oda mentem és leültem mellé.
-Tényleg nincs semmi?-néztem rá.
-Semmi.-simított végig az arcomon. Sokáig nézett a szemembe majd alig láthatóan megrázta a fejét és körbe nézett a szobában. Nagyon furcsálom Asurt. Mi van ha valamit érez irántam? De hisz rokonok vagyunk! Az nem lehet! De akkor miért csinál ilyeneket?
-Ők anyud és apud.-hozott oda egy képet. -Szép a szerelem. Bármit megtennének a szerelmesek egymásért. -mondta nekem meg leeset valami.
-Azt mondtad, hogy nem tudják apukád miért ölte meg a nagyszüleim.-néztem rá mire ő is felnézett rám.
-Igen. Hogy jön ez ide?-kérdezte szemöldök ráncolva.
-Lehet, hogy szerelmes volt a testvérébe apud.-mondtam majd a torkomban dobogót a szívem, hogy mit fog erre reagálni. A padlót kémlelte és a szája sarkát rágta majd rám nézett.
-Lehet.-mondta.
-Ki sem vagy bukva?-kérdeztem fel állva az ágyról.
-Miért lennék?-kérdezet vissza. Mintha más nyelven beszélnék.
-Hát mert én most azt állítom, hogy Apud szerelmes volt a saját tesójába..-kezdtem el járkálni addig amíg egy erős mellkasba nem ütköztem.
-Tudod ezt nálunk nem ítélik el. Nem is undorodnak tőle...-tett egy lépést én pedig hátráltam, de semmi értelme mert ugyan úgy jött felém.-...nem szidják őket..-és itt volt a fal ami megállított. Asur nagyon közel jött hozzám és már szinte az ajkaimra suttogót. Hogy most mit érzek? Undort nem, nem is tudom mit amúgy, de azt akarom hagyja abba. Én még mindig a ......kapitány szeretem és ők náluk hiába szokványos, hogy együtt vannak a rokonok hát nálunk nem.-...Inkább elfogadják őket.-fejezte be.
-Azért vagy te is ilyen mert én....szóval..tudod.-makogtam össze-vissza. Ő elnevette magát és elkezdte simogatni az arcom.
-Igen. Nagyon szép lettél. El sem hiszem, hogy abból a pici babából ilyen istennő lett. -mondta majd az számat kezdte el nézni. Tudtam mit akar és már közelített is, de én löktem egyet a mellkasán, így egy picit hárta tántorodót. Nem mondtam semmit csak ki viharoztam a szobámból le a lépcsőn.
-Melina állj meg!-kiabált Asur a nyomomban. Annyira siettem, hogy majdnem el taknyoltam a lépcsőn lefele jövet. Bele botlottam a lépcső alján a csapatba akik éppen Gorionnal beszéltek, de amint megláttak furcsán néztek engem.
-Sziasztok!-léptem oda hozzájuk.
-Mi történt?-kérdezte apa. Hát biztos nem fogom el mondani.
-Semmi.-kapkodtam a levegőt.
-Melina!-trapolt le a lépcsőn Asur. Mindenki furcsált a helyzeten és hogy mentsem magam Gorion felé fordultam.
-Vigyél el a Morino tóhoz. -mondtam ő bólintott és elindult. Én követtem engem pedig a többiek. Kiértünk a palotából és elindultunk az egyik irányba nem sétáltunk sokat, úgy pár percet. Mikor oda értünk kémlelni kezdtem a nem is nagy, de nem is kicsi tót.
-Hogyan csináljam?-fordultam Gorihoz.
-Bele kell menned hercegnőm és le kell menned a víz alá. Gondolnod kell arra a személyre akit vissza akarsz hozni, de csak óvatosan Melina mert bármikor meghalhatsz.-mondta Gori.
-Nem mehetsz bele.-mondta egyszerre apa és Asur. A többiek furcsán néztek rá, de én nem is foglalkoztam vele. Levettem a kabátom majd lassú léptekkel bele mentem a vízbe. Mintha nem is víz lenne hanem energia. Szinte szét feszít az itt lévő erő. Nagy levegőt vettem és le mentem a víz alá. Pár perc múlva nem tudom milyen helyen volt, de ez is egy palota szerűség.
-Szervusz gyermekem! Miben segíthetek?-jött oda hozzám egy nő.-Várj te Melina hercegnő vagy!
-Igen. Vissza akartam hozni valakit a halálból, de helyette ide érkeztem. Valamit nem jól csináltam. -néztem körbe.
-Jó helyen vagy. Add a kezed.-fogta meg a kezem.-Csukd le a szemed és gondolj arra a személyre.
Úgy tettem ahogy mondot. Egyre jobban azt éreztem, hogy nincs levegőm, de még így is arra a személyre gondoltam. Mikor már nem volt levegőm kinyitottam a szemem és újra a tóban voltam. Fel mentem levegőért és furcsálva néztem, hogy a tóban ott a személy akit én vissza hoztam a halálból. Kihúztuk a partra mikor is elkezdet köhögni. Fel kelt és rám nézett.
-Melina?
-Anya!-mosolyogtam rá.

The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•Where stories live. Discover now