The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

21.Tudod, hogy nagyon szeretlek.

El se hiszem, hogy miken mentünk keresztül. Barátokat vesztettünk, de egyben egy kicsit boldogságot is kaptunk. Be lépve a szobámba ami félhomályban pompázik, megpillantottam azt a személyt akit azt hittem már sosem láttok. Mikor anyát vissza hoztam reménykedtem, hogy majd ő is vissza hozza nekem Stevet. Vissza hozta ezért ezer hála neki. A gyertya lángja pislákolt a szobába beáramló levegő miatt, emiatt pedig az árnyékok a falon szinte játszadoztak egymással. Be bújtam az ágyba és figyeltem ahogy alszik. Annyira szeretem. Egyik pillanatban már ég kék szemeivel figyelt engem. Elmosolyodtam ahogy ő is.
-Fel keltettelek?-kérdeztem halkan.
-Nem. -felelte.
Nem akarom el rontani a pillanatot, de valami változott benne. Nem hibáztatom emiatt hisz a halálból jött vissza. Szerintem én sem lennék már teljesen ugyan az az ember.
-Tudod miután meghaltam végig veled voltam.-kezdte el cirógatni kezével a derekam.
-Ezt hogy érted?-néztem rá értetlenül.
-Láttam a testem, de halványan. Láttalak téged mégsem tudtalak meg érinteni. Nem tudtam hozzád beszélni. Végig veled voltam a szívem majd megszakadt mikor szenvedtél a cellában. Láttam mit tett veled az a férfi, halottam Wandát mikor elmondta, hogy szeret engem. Most pedig nagyban el kerül. Annyira hiányoztál.-csókolt meg. Csókunk hevesebb lett majd Steve maga alá tuszkolt. Egy pillanatra sem vállt el az ajkamtól. Édesen simogatta a derekam és a hasam majd a combom. Vérem szinte égetett ahogy a tapintásai is. Számtól eltávolodva haladt a nyakamhoz melyet lágy puszikkal lepet el. Ujjai már a pólóm alját birizgálták és tudtam mit akar. Ő is számított rá, hogy leesik nekem mert egyből rám nézett abba hagyva tevékenységét. Lassan bólintottam majd vissza tért a nyakamhoz közben megfosztott a pólómtól. Elakartam takarni magam hirtelen, de elkapta a kezem.
-Még nem is vagy meztelen. -kuncogot egyet.-Ne takard magad. Gyönyörű vagy. -mondta és újra meleg puszikkal lepte el a bőröm. Keze a hátamhoz vándorolt ahol kikapcsolta a melltartómat. Le kapva rólam a ruhaanyagot kissé zavarba jöttem. Csillogó szemekkel figyelte a mellemet majd azt is puszikkal hintette be. Le állítottam mert ezt nem éreztem egyenlőnek így elkezdtem simogatni a felsőtestét majd lassan lehúztam róla a pólóját. Elém tárult kidolgozott teste melyet csodálattal néztem, hogy csak az enyém. Tovább csókolt majd egyre lejjebb haladt. Arra eszméltem fel, hogy a nadrágom gombájával már megküzdött így azt is levette rólam. Vissza mászót fölém és hevesen megcsókolt. Addig én is kigomboltam a nadrágját majd valamennyire lehúztam róla, tovább pedig ő megoldotta. Bokszerén keresztül is lehetet látni, higy mennyire felizgult és ami megrémített, hogy így is hatalmasnak látszik. Tovább csókolta a szám a testem majd már az alsóneműm se volt rajtam. Belecsókolt nőiességembe majd felültem és én is lehúztam róla a már zavaró ruhaanyagot. Mikor elém tárult férfiassága nagyot nyeltem amit ő meghallott és kajánul el mosolyodót.
-Baj van?-kérdezte mosolyogva.
-N-nem csak...-nyeltem még egy nagyot. -Ez hatalmas. -adtam meg a fejemben járó választ. Steve el kuncogta magát és megcsókolt.
-Vigyázzok rád.-mondta majd finoman vissza nyomot az ágyra. Oda lent kezdet el munkálkodni ami néha kellemetlenül élt, de át adtam magam a vágynak és neki. Mikor már úgy éreztük, hogy most már bele vághatunk még Steve vetett rám egy amolyan; biztos akarod?, pillantást. Bólintottam majd megéreztem az éktelen égő fájdalmat. Csak azon járt az eszem, hogy ez elfog múlni és jobb lesz. Steve végig próbált óvatos lenni és lassan mozogni. Egyre jobban felszabadultam és a fájdalom is megszünt. Isteni érzés volt mikor megéreztem a hasamban egy fura érzés majd követte a gyönyör. Steve is nem sokkal később elélvezett utánam. Egymás mellett feküdtünk, mellkasunk szinte szaporán emelkedett még a szívem majd kiugrott a helyéről.
-Nagyon fájt?-szólalt meg egy idő után.
-Nem. Tűrhető volt.-feleltem mosolyogva majd kaptam egy csókot.
-Várj egy picit.-mondta majd felkelt az ágyról és a fürdő felé ment. Pár percel később egy törülközővel jött ki és feküdt vissza mellém. -Tedd szét a lábod.-mondta és láttam rajta milyen zavarban volt attól amit mondott. Megcsináltam amit kér ő pedig hozzá nyomta a kellemesen meleg törülközőt. -Jobb? -kérdezte rám nézve.
-Igen. Köszönöm.-csókoltam meg.-Te voltál az első.
-Tulajdonképpen nekem is az első volt.-jött újra zavarban. Kuncogtam rajta majd megpusziltam. Aztán eszembe jutott valami ami miatt ideges lettem.
-Steve. Ugye nem belém mentél el?-kérdeztem rá nézve és ő neki is ijedtség futott át az arcán.
-Nem vettél be esemény utánit?-nézet rám ijedt tekintettel.
-Nincs nálam olyan.-feleltem halkan.
-Oh basszus.-káromkodta el magát.
-Na de hogy beszélsz?-kérdeztem puhítva az idegességen. -Át megyek Natashahoz. Hátha neki van.-mondtam és felkeltem majd felvettem Steve pólóját és egy tiszta alsóneműt. Nem mondom, hogy az elébb történtektől elmúlt lent a fájdalmam mert nagyon nem múlt el. Égető érzés végig velem volt mindenegyes lépésemnél. Meg állva Nat szobája előtt elgondolkoztam, hogy hogyan is kérdezem meg. Még gondolkoztam kinyílt az ajtó és egy nevető Bruce akart kilépni rajta Natashával a háta mögött.
-Gemma. Baj van?-kérdezte meg Banner legelsőnek, de Natashán is látszót, hogy érdekli, hogy nem e történt valami.
-Nem...vagy is de..de nem olyan baj..-makogtam ott össze-vissza zavaromban.
-Akkor?-kérdezte Nat értetlenül.
-Öhm..nekem..kéne.. na basszus.-káromkodtam el magam amiért ilyen béna vagyok.
-Kezdesz megrémíteni minket.-szólalt meg Banner. Jobb kezemet a homlokomhoz emeltem félig takarva a szemem még a másik kezemet csípőre raktam.
-Natasha van egy esemény utánid?-kérdeztem zavartan. Így picivel könnyebb volt, hogy nem láttam az arcukat. Kínos csend volt ezért elvettem a kezem és két vigyorgó fejjel találtam szemben magam. -Ne vigyorogjatok. -durciztam be. Nat beljebb ment a szobámba majd a kezembe nyomta a kért dolgot.
-Máskor figyeljetek oda a Kapitánnyal. -kacsintott Nat én pedig fülig pirultam.
-Rendben. Köszi.-mondtam majd gyors léptekkel vissza mentem a szobába.
-Már azt hittem elhagysz olyan sokáig voltál oda.-mosolygót Steve. Be vettem a tablettát és vissza feküdtem mellé. -Kell még meleg törülköző?
Bólintottam ő pedig felkelt és kiment a fürdőbe. Mikor vissza jött alsóneműmet arrébb tolta majd hozzá nyomta a meleg anyagot. Olyan jó volt, hogy ilyen figyelmes.
-Tudod amikor el káromkodtam magam remélem nem értetted félre.
-Hogy nem akarsz-e tőlem gyereket?
-De akarok csak nem állok rá készen.
-Még én sem.-feleltem halkan majd a mellkasára húzott.
-Tudod, hogy nagyon szeretlek.-puszilt bele a hajamba.
-Tudom. Én is szeretlek.-mondtam és csend telepedet ránk addig amíg megnem szólaltam újra.-Holnap koronázás.
-Tudom. Alig várom, hogy lássalak egy ide valósi ruhában. Gyönyörű látvány lesz, de ruhák nélkül még gyönyörűbb vagy.-puszilta meg újra a fejemet majd utána pedig rá néztem.
-Mi lett veled Kapitány?-mosolyogtam rá.
-Tanultam pár dolgot Starktól.
Elkuncogtuk magunkat majd nem sokkal később elaludtunk.

Sziasztok! Amikor ezt a részt írtam olyan zavarban voltam vagy nem is tudom kínosan éreztem magam?! Fogalmam sincs csak fura volt. 😂 Ki örül annak, hogy Steve újra köztünk van?❤