The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

6. Érzések

-Mondjuk úgy..-sóhajtottam egy nagyot. -Loki "elvarázsolt" és a játéka lettem egy kis időre. -néztem a földön fekvő személyre. Elindultam a szobámba többieket magam után hagyva. Dühös voltam és az ideg majd szétfeszített. Ilyenkor nem vagyok társaság ezért is hagytam magukra a ledöbbent kis csapatot.

Gemma

Azok az érintések, az ajkai. Igenis jól esett valamilyen szinten, de, hogy csak így gondolt egyet és "elvarázsol" majd ezt felhasználta. Ez több a soknál. Értem én, hogy a csínytevések istene és neki ez is csak egy kis játék lett volna, de engem valahol nagyon mélyen érint a dolog. Miért velem akar szórakozni mindenki?
Mélyen gondolkodtam mikor valaki kopogót.
-Sajnálom, de nem fogadok vendégeket!-kiáltottam tovább bámulva a plafont. Akár ki is nem hallgatott rám csak simán be jött majd leült az ágyamra. A szemem sarkából láttam, hogy Steve foglalt helyet mellettem. Csak én szerintem lett meleg egy kicsit?
-Gondoltam...beszélhetnénk.-törte meg a csendet.-Régen találkoztunk. -hangja letört volt és szomorú.
-Miről akarsz beszélni?-ültem fel. Megint csend. Élesen szívta be a levegőt az én szívem pedig zakatolt.
-Hogy vagy?-kérdezte hirtelen. De nehéz beszélni vele.
-Meg vagyok. És te?-néztem rá tekintetünk pedig találkozót. Még mindig gyönyörű kék szeme van. Annyira elvesztem benne.
-Igen én is.-mondta halkan. Csend megint. Elmélyültünk egymás tekintetében. Talán még mindig érzek valamit iránta. Én voltam az aki megszakította köztünk a nagyon közeli kapcsolatot és talán most jött el az a pillanat, hogy meg bántam. Viszont neki barátnője van és én tiszteletben tartom. Végül is az emberek tanulnak a hibájukból.
-Szép a barátnőd.-hajtottam le a fejem.-Boldog vagy?-néztem rá vissza halvány mosollyal.
-Emma remek lány. És elég hirtelen jöttünk össze. Valamilyen szinten boldog vagyok.-mosolyodot el ő is.
-Csak ez számít.-mondtam mosolyogva majd megint lehajtottam a fejem. Megnyugtat, hogy Steve boldog.
-És te?-kérdezte hirtelen.
-Nem is tudom. Mióta el jöttem onnan Zénó volt az egyetlen az életemben meg a munkám. Nem volt időm a boldogságra.-mondtam keserűen. -De ez nem számít csak az, hogy te az vagy. -néztem rá mosolyogva majd felálltam az ágyról. Valami megtört bennem. Nehezen küszködtem a könnyeim ellen. Miért van ilyen hatással rám?
-Gemma.-sutogta a nevem. Észre sem vettem, hogy mellettem áll.
-Tudod.-néztem rá könnyes szemekkel.-Mindig van egy rossz döntésem és a következményét már nem tudom helyre hozni. -nevettem fel keserűen.
-Hiányoztál.
Elmosolyodtam és hirtelen felindulásból megöleltem amit viszonzott.
-Te is nekem.
-Ami régen volt azt elrontottuk...
-Elrontottam. -szakítottam félbe majd elhúzódtam tőle. -De most menj. Emma biztos hiányol.-sétáltam vissza az ágyhoz. Steve csak ott állt és figyelt engem. Majd elindult, elköszönt és elment. Mindent át gondoltam ami régen volt velünk és a feltörő emlékek miatt a párnámba sírtam ki magam. Egy óra hosszáig tuti sírtam az emlékek miatt amikor is kopogtak.
-Igen?!-kiáltottam ki.
-Gemma gyere le hozzánk enni!-kiáltott Thor.
-Rendben!-kiáltottam vissza.
A tükörhöz sétáltam. Hajam kócos volt, szemem borzasztóan nézett ki a sírástól.
Át vettem Jane pólóját egy pulcsira aminek a kapucniát a fejemre húztam. A táskámból még kivettem egy napszemüveget (igen minden van nálam) és felvettem. Nem érdekelt, hogy megnéznek az Asgardiak. Lementem az ebédlőbe ahol az egész csapat ott volt. De tényleg. Biztos Thor lement a földre a többiekért is.
Leültem Tony mellé és mindenki furcsán nézet rám.
-Eszünk vagy sem?-kérdeztem mérgesen mert már egy ideje engem néztek.
-Asztalnál nem illik a napszemüveg.-jegyezte meg Clint.
-Az én világomban igen.-mosolyogtam rá gúnyosan.
-Miért nem veszed le?-kérdezet most Natasha.
-Mert tetszik.-adtam a gyors választ és hozzá láttunk a kajálásnak.
-Legalább most vedd már le meg a kapucnit is.-szólalt meg most Banner.
Felnevettem majd megtöröltem a számat és felálltam az asztaltól.
-Elment az étvágyam.-sétáltam ki a teremből. Nem akartam, hogy lássák hogyan nézek ki. Inkább ki mentem és a küzdőtérnél egy fa alá leültem. Csak ott ültem és élveztem a napot ahogyan felmelegíti a bőrömet.
-Midgardi.-hasította át valakinek a hangja a csendet. Felnéztem és egy nő állt előttem. Hogy is hívják...? Ja..
-Lady Sif.
-Miez a nevetséges öltözék?-kérdezte gúnyosan.
-A földön a ti öltözéketek lenne nevetséges.-vágtam vissza. Elmosolyodót majd elment. Tovább gondolkoztam majd eszembe jutott Zénó. Mi lehet vele? Talán elfelejtett?
-Szia.-törte meg valaki újra a csendet. Ezt nem hiszem el senki nem hagy nyugton?
-Szia Tony.-köszöntem vissza mire csak hümmögőt egyet.-Mi az?
-Nem hívsz apának.-mondta szomorúan miközben letelepedett mellém. Nem válaszoltam neki csak bambultam előre. Tony a napszemüvegemért nyúlt amit későn vettem észre, így levette a szememről. Elfordítottam a fejem, hogy ne lássa, de vissza fordította. -Sírtál? Miért?
-Csak az emlékek.-toltam el a kezét. Nem szóltunk egymáshoz csak nézelődtünk. Mindketten elvoltunk a gondolatainkban. Később Tonyra néztem és csak mosolyogtam. El se tudta képzelni mi bajom lett.
-Öhm..Miért bámulsz?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Emlékszel mikor legelsőnek mutatkozót meg az erőm és beterítettem a nappaliban mindent hóval meg jéggel?-néztem rá nevetve.
-Hogyne emlékeznék. Nyáron hógolyóztunk a nappaliban.-nevetett ő is.
-Clint pedig elcsúszót a jégen és becsúszott az asztal alá.-nevettünk fel mindketten. -Vannak jó emlékek is.-mondtam mosolyogva.
-Igen. Láttam beszéltél ma a kapitánnyal.-kösz rombold le a jó pillanatott.
-Honnan?-kérdeztem.
-Láttam kisétálni a szobádból. Miatta sírtál?
-Csak a közös emlék miatt.
-Figyelj filmezzünk egyet?-kérdezete. Hülyén néztem rá. Hol akar filmez? Még konnektor sincsen nem, hogy tv. -Magammal hoztam egy kis fejlett technológiát ebbe a kőkorszakba. Szóval tudunk filmet nézni ne nézz rám ilyen hülyén.-állt fel mellőlem.
-Hát jó.-álltam fel én is.

Tony szobájába lépve leültem az ágyra ő pedig elővett a táskájából egy laptopot. Beállított valami filmet, de nem figyeltem a címére. A film nem tartott még öt percnél se már kopogtak. Tony elindult kinyitni majd csak annyit láttam, hogy az ikrek is körénk telepednek és nézik a filmet. Rá néztem Pietrora aki rám mosolygót én pedig viszonoztam. Kicsit később újra kopogtak majd Natasha és Bruce jött be rajta. Ők is leültek és néztük tovább a filmet. Megint kopogtak és Clint vándorolt be majd lökte le magát az ágyra mellénk. Újra kopogtak és Steve jött be rajta Emmával aki lenézően méregetett engem. Ott volt egybe a kis csapat. Vízió hiányzott még, meg Thor és Bucky és még mások is. De a szorosabban összetartó család itt volt. Igen, kis család. Steve felé néztem és láttam, hogy Emma engem fürkész. Még mindig lenéző pillantásokat vetett rám majd elkezdte Steve nyakát csókolgatni. A férfi csak elmosolyodót és hosszas csókba kezdtek. Rosszul esett. Legalább ne előttem csinálják vagy direkt csinálta volna a csaj? Tekintettem arrébb vezetem és Pietrojéban megakadt. Tudta, hogy miről van szó gondolom végignézte a jelenetet és küldött egy amolyan 'Ne foglalkoz velük' pillantást. Inkább a filmre koncentráltam, nem fogom megadni azt az örömet, hogy elmegyek vagy végig nézem megtört arccal őket. A filmnek vége lett mindenki indult vissza a szobájába. Én is elindultam, de még alig léptem pár lépést máris megszólított valaki.
-Gemma!-kiáltott Emma utánam. -Beszélhetnénk egy kicsit? -kérdezte mosolyogva. Oh de letörölném azt a mosolyt.
-Persze.-egyeztem bele mert a többiek minket néztek. Elindultunk a folyosón majd mikor már azon az emeleten voltunk ahol az én szobám van akkor kezdet el beszélni.
-Szóval.-kezdet bele közben megálltunk a szobám ajtaja előtt.-Ugye van az a dolog, hogy ami a másé ahhoz nem nyúlunk. Habár nem mindenki tudja ezt ahogy te sem. Mondjuk Tony Stark lányától mit várunk?! A lényeg arra kérlek, hogy hagyd békén Stevet. Sőt! Még a közelébe se menj. -fejezte be mondandóját.
-Steve már rég a munkatársam és a barátom. Elmúlt az mikor több volt barátnál úgyhogy nem kell paráznod csillagom. Viszont ahogy végig nézzek rajtad még én is paráznék a helyedben.-mondtam fintorogva majd gúnyos mosolyt villantottam.
-Csak ne menj a közelébe.-lépet felém egy lépést.
-Azt nem ígérhetem meg. -váltottam komolyra.
-Akkor hát..-lépet hátra két lépést. Egy fekete ködhöz hasonló jelent meg a keze közt. Valami elkezdte marni a torkom majd nem kaptam levegőt. Hiába kapkodtam az oxigénért szinte nem értem el vele semmit. Térdre rogytam és úgy próbáltam valamennyi levegőt eljuttatni a tüdőmhöz. Emma leguggolt hozzám és csak mosolygot majd megszólalt.
-Csak hagyd békén.
Már az ájulás szélén voltam mikor is valaki neki lökte a lányt a falnak. Újra kaptam levegőt. Köhögve próbáltam a légzésemet szabályozni, de még így is ájulás szélén volta. Homályosan láttam. Emma leporolta magat majd beszélt valakivel aki háttal állt nekem. Úgy tűnt mintha megfenyegetné. Emma elment a férfi pedig megfordult.
-Loki?-sutogtam majd elnehezült a szemhéjam. Két erős kart éreztem ami felemel. Nem bírtam tovább ezért ezután már a sötétség köszöntött engem.