The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

Steve 3.

A hatalmas törmelék darabokból apró kis darabok lettek. Ezt ő csinálja? Megkönnyebbülve vettem el a pajzsomat felőlünk mikor vége lett az egésznek. Emmára értetetlenül néztem magyarázatra várva. Mutáns lenne? Mégis hogyan vagy mi miatt? Tekintetében megjelent a tehetetlenség. Tudta, hogy az egész csapat magyarázatra fog várni.

-Ez meg mi volt?-kérdeztem rá komoly hangon.
-Én.. én csak..-dadogót aminek Natasha vetett véget.
-Hogy hívnak?-lépet Emma mellé.
-Emma.. Emma Blake.-válaszolt félénken.
-Ezt az előbb. Te csináltad?-kérdezte Nat.
Emma egy halványat bólintott. -Akkor velünk jössz a Bosszúállókhoz. -sétált el Nat.
-Mi? Miért?!-sietett utána Em. Én is elindultam szorosan a nyomukban lépkedtem.
-Láttad ezt Stark?-szólalt meg a vörös.
-Igen.-válaszolt Tony. Egy kicsit sem értettem, hogy mi folyik itt.
-Induljunk.-jelent meg Pietro mellettünk aki utána egyből eltünt.
-Nekem miért kell menni?!-szinte már kiabálva mondta.
-Meg vizsgáljuk az erődet aztán haza mehetsz majd ha akarsz.-mondta Stark a vasember páncélon keresztül.

***
Egy órája, hogy vissza jöttünk és Emmát vizsgálják. Érdekes képessége van. Na meg persze veszélyes. Senki nem akar kis dobó kockákra változni.
-Jó hír.-toppant be Stark a nappaliba.-Emmának fantasztikus képessége van. Darabokra tud törni mindent. És ami még jobb, csatlakozott hozzánk. Valamiért nem akar haza menni.
Ekkor jelent meg Emma, Bruce oldalán. Félénken pillantott rajtunk végig. Őszintén, nem akarom, hogy itt legyen és a csapat része legyen. Hogy miért? Aggódom érte. Mi van ha valami baja esik vagy vagy ha ne tán meghal. Nem, nem Steve! Ilyenre még véletlenül sem szabad gondolni!
-Há akkor..-sétált hozzá Wanda.-Wanda vagyok.-ráztak kezet.-Skarlát boszi.
-Szerintem mindenkit ismer.-szólalt meg Benner.
-Nem. Wandát például nem és a maraton futó fiút sem. Na meg persze öhm.. a piros embert.-nézet Vízióra.
-Ő Pietro a piros ember pedig Vízió.-mosolygót Wanda. -Gyere meg mutatom a szobád. -kezdte húzni maga után. Én csak mérges pillantásokat vetettem rájuk amit Em észre vett és értetlenül nézet.
-Mi bajod Kapitány? Mióta megjelen Maria...
-Emma!-szakítottam félbe.
-Akkor Emma.. azóta furcsa lettél.-töltötte ki magának a Whiskeyt. Sóhajtottam egyet, de nem válaszoltam semmit neki.
-Tony, meg van még a szobám?-álltam fel a fotelből.
-Persze.
Elindultam a szobámba ahol le vetettem magam az ágyra. Mégis miért maradt itt? Miért akar veszélyesen élni?  Kopogásra eszméltem fel.
-Gyere!-kiáltottam. Az ajtón Emma bújt be. Be jött és becsukta maga után én pedig egyből fel ültem az ágyon.
-Szia.-köszönt halkan.
-Szia.-én is suttogva köszöntem vissza.
-Szóval én..
-Miért akarsz itt maradni?-vágtam a  szavába.
-Jobb lenne otthon az alkoholista apámmal?-nézett rám kérdően. Mondjuk ezt megértem. Én se vágynék egy olyan helyre ahol bántalmaznak és folyamatosan csak az alkohol szaga égetné a tüdőmet.
-Akkor miért csatlakoztál?-kérdeztem tovább.
-Hogy tudjak segíteni.-ült le mellém az ágyra.
-Ez nem jó ötlet mi lesz ha valami bajod esik?-és igen. Kicsúszott a számon, de ami legrosszabb olyan aggodalmas hangnemmel mondtam, hogy még én is meglepődtem.
-Csak nem féltesz?-mosolygót rám én pedig lehet zavarba jöttem vagy fogalmam sincs, de hirtelen melegem lett és a levegő vételem is felgyorsult.
-Nem!-de hülye vagy Steve.-Már mint de.. vagy is..-ez szép volt dadogtam ott össze-vissza. Emma értetlenül nézett majd elmosolyodót.
-Ez aranyos volt.-mondta nevetve és az arca picit pirosabb lett. -Figyelj Steve tudok magamra vigyázni.-hajolt közelebb hozzám. Nem tudtam másra figyelni csak is a rózsaszín ajkaira. Az enyémen akartam érezni minnél hamarabb. Közelebb hajoltam és ajkaimat az övére tapasztottam. Lágyan csókoltam. Fantasztikus érzés volt. Egy percre mindent elfelejtettem és mindenkit. Mikor elváltunk Emma arca tiszta pír volt amin elmosolyogtam. Viszont semmilyen érzést nem látszott rajta így leis törlődött a mosolyom.
-Bocsánat én..-magyarázkodtam volna mikor ajkait újra megéreztem az én ajkaimon. Meglepődtem, de egyből vissza csókoltam. Emma kezeivel a vállamat tolva ledöntött az ágyra és hevesebben kezdet el csókolni. Nem tudom mi volt ez. Fellángolás? Mindegy is a lényeg az, hogy élveztem. Egyik kezemet a derekára vezettem még a másikkal belemarkoltam a fenekébe amire egy jóleső sóhaj hagyta el a száját. A levegőnk elfogyott ezért elváltunk egymástól csak néztük egymást. Végül Emma fel kuncogot.
-Hát ez..
-Jó volt.-vágtam közbe.
-Igen.-mondta halkan majd újra megcsókolt, de ez már rövidebb volt. -Ha már így vagyunk be kell vallanom valamit. Azóta várok erre mióta beköltöztél a lakóházba. -nevette el magát.-Pedig nem is tudtam arról, hogy te vagy Amerika kapitány.
Nem válaszoltam neki csak néztem a zöldes kék szemeit.
-Akkor gondolom neked ennyi volt.-szállt le rólam mire értetlenül néztem rá.
-Micsoda?! Nem, én szeretem ha a közelemben vagy! Nem volt ennyi én többet akarok.-álltam fel én is.
-Akkor hát most mi lesz?-nyakam köré fonta a karjait.
-Legyünk együtt?-kérdeztem mosolyogva és kezeimet a derekára fontam.
-Ilyen hamar?-kérdezte kuncogva.
-Ha neked elhamarkodott a dolog akkor én várok.
-Részemről rendben. Majd út közben kiismerjük a másikat. Nem de?-mondta.
-De.-feleltem es újra megcsókoltam.
-Megyek aludni.-suttogta az ajkaimra.
-Jó éjt.-döntöttem neki a homlokomat az övéhez.
-Jó éjt.-harapta be a száját majd távozott a szobámból. Le feküdtem az ágyra és iszonyat boldog voltam. Igen elég hamar jött össze a dolog, de végre nem érzem azt a lyukat a mellkasomban amit Gemma miatt éreztem. Vele mindig össze kaptam és se veled se nélküled kapcsolatunk volt. Örültem, hogy Emmával lehetek. Nagyon megfogott engem.
Reggel fáradtan bújtam ki az ágyból. Felöltöztem majd elindultam le a többiekhez. Nem sokan voltak ébren. Nat, Tony, Wanda és Benner ücsörögtek a konyhában. De aki most engem érdekelt a kávéját iszogatva nézet kifele az ablakon. Oda sétáltam hozzá halkan majd hátulról át karoltam a derekát.
-Jó reggelt.-pusziltam bele a hajába.
-Neked is.-fordult felém és megcsókolt. Imádom ahogy csókol.
-Ez igen Kapitány!-szólt oda nekünk Tony. Már láttam, hogy valami csípős megjegyzésen töri a fejét, de valami megváltozott. Az arca egy pillanatra eltorzult és fájdalom díszelgett rajta.-Gratulálok.-mondta ki halkan majd a bögréjébe  kortyolt. A többiek is mondtak egy ^Gratulálokot^. Oda kint elkezdet villámlani a felhők pedig feketére változtak és gomolyogtak az égen. Megjelent a fénycsóva ami egyet jelentett. Itt van Thor. Nem telt öt percbe már is körünkben volt.
-Üdv barátaim!-kiabálta mosolyogva vagy csak szimplán megint hangosan beszél.
-Hé Tarzan!-kiáltott neki Stark majd elindult felé idegesen.-Mit tudsz a lányomról? Veled van? Vagy Loki tett vele valamit?!
-Asgardban van Jane mellett.-felelte Thor. -Jane babát vár. Ezért jöttem. Meghívlak titeket tivornyázni. Megünnepeljük a várható hercegnőt vagy herceget.
-Ez remek.-állt fel Wanda.
-Téged nem ismerlem.-mutatott Thor Emmára.
-Emma Blake.-szólt oda Thornak.
-Új bosszúállók.-szólt közbe Tony is.
-Akkor te is meg vagy hívva. Indulhatunk barátaim?-vigyorgot Thor. Nem tartottam jó ötletnek most oda menni ahol Gemma van. De nem fosztom meg ettől Emmát. Ha már így alakult legalább ő mellettem lesz.
-Hé jól vagy?-fogta apró tenyerei közé az arcomat.
-A legjobban.-mondtam és nyomtam egy csókot a szájára.