The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

10. Damarisz.

-Hát én szerintem elfogok ájulni.-nevettem fel kínomba majd hanyatt vágtam magam úgy terültem el a földön. Ez tuti egy álom csak fel kell ébrednem igaz? Hát persze. Óhh istenem csak add, hogy egy álom legyen és még csak most legyen reggel és Loki szobájában most ébredjek fel. Kérlek.

~E/3~

Loki az asztalnál ülve fogyasztotta reggeliét bátyjával és a Midgardi lánnyal. Kicsit furcsállta miért nem csatlakozott Gemma hozzájuk, de csak betudta annyival, hogy biztos nem éhes. Reggelije után elindult a fekete ajtós szobája felé. Kezét a kilincsre helyezte ám nem nyitott be a szobába. Lassan elnézett a lány szobája felé majd az ajtaja előtt is termett. Úriember módjára kopogót az ajtón. Bentről csak a síri csend tátongót, egy halk nesszenés sem hallatszódót. Még vagy kétszer kopogót, de semmi sem történt. Elhatározta, hogy benyit a szobába viszont maga se értette miért érdekli őt annyira ez a Midgardi lány. A szoba ürességtől kongót. Loki egy percre aggódást érzet a lány iránt, de gyorsan elhessegette hisz az a puhányság jele, ő pedig nem lehet puhány. Amiért ilyen érzés támadt benne a lány iránt inkább visszatért a szobájába majd elő halászott egy rég olvasót könyvét és belemerült az olvasmányba. Dehogy merült bele. Az olvasás csak álca volt. Egy betűt sem vett figyelemben csak is a lány kavargot a gondolataiban. Idegesítette ez a dolog így egy üvöltéssel a szoba másik végébe vágta a könyvet. Soha nem foglalkozót egy Midgardival se. Ostobának tartotta őket és ha tehette meg is ölt néhányat. De ez a lány. Teljesen megváltozik vele szemben a gondolkodása és mikor vele van puhánynak érzi magát ezért is fűz néha egy-egy beszólást neki, hogy legalább ennyi tartsa fent akkor a gonosz lényét. Nem birta tovább, muszáj vele beszélnie legalább csak egy gúnyos megjegyzést tennie felé. Szobájából ki viharozva szelte Asgard palotának folyosóit, közben keresve a Midgardi lányt. Egyre feljebb haladt még át nem nézte az összes termett folyosót és valahol legbelül szomorú volt miért nem találta meg. Eszébe jutott a ló melyet a lánynak adott, remélte, hogy talán ott lesz, de nem volt ott. Lokit furcsa érzés keringte be ami miatt iszonyatos dühbe jött. Ő soha nem érzet ilyet, mindig szívtelen volt és az is akart maradni. Fújtatva indult vissza a palotába mikor is valami vagy jobban mondva valaki neki ütközött és a levegőben száguldozott vele majd egy erőteljes dobással a földre küldte. A vasember páncélon megcsillant a napsugarai amikben még jobban nézett ki.
Loki nyöszörögve tápászkodót fel a földről, fortyogó dühvel nézett a fémemberre aki leszállt a fűre, páncéljának arc része pedig felnyílt. Tony arc kifejezése is hasonló volt az istenségéhez, viszont az övében lapult egy kis aggódás és félelem. Nem sokára a bosszúállók megjelentek Tony háta mögött és mérgesen konstantálták az istenséget.  Bár Loki nem értette mire vélje ezt a hirtelen letámadást mégis valahogy sejtette.
-Öcsém mit műveltél már megint?!-háborodva szelte át Thor, testvére és a közte lévő távolságot.
-Nos akár mennyire is hihetetlen elhinni, de semmit sem csináltam. -válaszolt nyugodt hangerővel Loki. Száján kisebb mosoly keletkezett, kezeit pedig a háta mögött össze kulcsolta mire Thor már előtte állt.
-Hol a lányom Loki?!-ordított rá Tony.
-Honnan tudnám?-tudta le egy flegma válasszal az egészet.
-Ne hazudj öcsém. Veled volt reggel, sőt az éjszakát is veled töltötte azóta nem látta senki.-morogta haragosan Thor.
-Hidd el testvér, én is akkor láttam utoljára mikor te.-sziszegte a fekete hajú fogai között mérgesen. Csend állt be mindenki közé, mélyen át gondolták az előbb lezajló eseményt. Csatlakozót Steve is akit észre sem lehetett venni, hogy nincs a csapattal. Ideges volt, nyugtalan valami borzasztóan bántotta amit hamar meg is tudtak, hogy mi.
-Emma eltünt.
A csapat értelmetlen fejet vágot és nem tudták mire vélni a két lány eltűnését.
-Nem fontos, úgy is még csak új volt. Most inkább Gemmán kéne aggódnunk hiszen ő lányom és szintén eltünt!-akadt ki Tony.
-Stark ez nem volt szép.-szólalt meg a vörös hajú ügynök. Lokinak kezdet jobban leesni a dolog bár nem volt benne biztos, hogy komolyan fogják e venni ha egy mesét mesél el nekik és, hogy ott van a két Midgardi.
-Ha Emma is eltünt akkor sejtem hol lehetnek.-indult el a fekete hajú rohamosan a palotába. Mögötte a bosszúállók zavarodottan követék. Loki belépve a könyvtárba elkezdte keresni A három királyságról szóló könyvet. Amint megtalálta a kék borítójú könyvet azonnal az asztalra csapta amit mindenki körbe állt. Ezek szerint három példány van belőle. Mindenki a könyvre meredt és homlok ráncolva figyelték az istenséget.
-Ez a könyv nagy eséllyel róluk szól. -kulcsolta össze háta mögött a kezeit.
-Testvér, tisztában vagy azzal, hogy ez egy mese melyet Asgardi gyerekeknek szoktak felolvasni?-kérdezte Thor furcsán hisz azt hiszi testvére megörült.
-Igen. De biztos vagyok benne, hogy ez mind nem mese, bátyám.
-Mégis miről van szó?-kérdezte a skarlát boszorkány.
Loki és Thor felváltva tömörítették össze a könyv lényegét a csapatnak akik rezzenéstelen arccal hallgatták őket végig.
-Lehet, hogy Emma féltékeny, de nem hiszem, hogy bántaná Gemmát emiatt. Ez a könyv pedig arról szól, hogy lehet megöli? Badarság. -szólalt meg a végére Amerika kapitány.
-Így gondolod pizsamás hős?-kérdezte a fekete hajú istenség némi haraggal. -Csak úgy megemlítem, hogy valamelyik este a Stark lányt majdnem megölte az erejével a barátnőd.Ha nem lököm neki a falnak, Gemma levegő hiányban hal meg.
Lokinak villámokat szórtak a szemei. A többiek el sem akarták hinni amit hallottak. Ők eddig úgy tudták, hogy a lány mindent apró kockákra tud változtatni, de ezek szerint tévedtek.
-Ha igaz is, hogy juthatnánk el oda?-csatlakozót az eddig csendben álló Pietro is a beszélgetésbe.
-A kapuőr szerint van egy bolygó mely furcsán néz ki. Talán meglátogathatnánk.-szegezte az utolsó mondatát Thor felé. A nagy istenség csak bólintott Loki felé.
-Rendben. Holnap délután megnézzük. -mondta a szőkeség majd távozott a teremből. A csapat nem nagy szívvel, de mégis elfogadták, hogy az egészre holnap délután kerül sor. Mindenki távozott még Loki is vissza ment a szobájába. Az istenség ahogy körül nézett csak fekete ködöt látott gomolyogni. A szoba ajtaját becsukta majd lassú léptekkel haladt a köd felé. A ködöt, mintha valami beszippantaná úgy került a helyére Emma. Loki csodálkozva nézett a lányra majd gúnyosan elmosolyodót.
-Na hát. Látogatóm érkezet amit nem tudok mire vélni.-mondta az istenség gúnyosan. A lány elmosolyodót Lokin.
-A csínytevések istene, mi? Alkut kötni jöttem.-felelte a lány közelebb lépve a férfihoz.
-Nem alkudozom.
-Pedig most fogsz. Segíts nekem legyőzni Periglint és Edelgundot aztán segítek neked megszerezni Asgardot. -simított végig a lány az istenség sápadt arcán.
-Szóval mégis igaz. Sajnálom, de én ebbe nem megyek bele.-kerülte ki a lányt Loki. Emma ezt nem hagyva lök a férfin egy nagyot aki hanyatt esik az ágyon. A lány rá ugorva Loki csípőjére, úgy szegezi az ágyhoz. A férfi megdöbbent a lány erősebb erején, de ezt nem kimutatva csak bárgyún elmosolyodik.
-És ha még adok érte cserébe valamit?-kérdezi Emma miközben a férfi mellkasát kezdi el simogatni. -Például, hatalmas örömöket.-csúsztatja kezét a férfi gyenge pontjához. Loki a hirtelen érintéstől lenyelt egy kitörni kívánkozó sóhajt.
-Azt bármelyik Asgardi nőtől megkaphatom.-válaszolt szórakozottan.
-Igen, tudom. De a legjobban nem Asgardi nőtől akarod.-felelte a lány majd a bőre feketén végig hullámzott a testén, Gemma alakját felvéve. -Gyerünk, érintsd meg.-szólalt meg a Stark lány hangján majd a férfi kezét a csípőjére rakta. Lokinak hevesen kezdet el verni a szíve. Nem tagadhatja legbelül tényleg vágyik a Stark lány iránt és most ez az egész annyira igazinak tűnik, hogy férfi nem bír magával.
Fordít a helyzetükön majd apró csókokkal hinti be a lány nyakát aki sóhajokkal jutalmazza cselekedetét.
-Várj.-szólalt meg majd medálját megragadta és a fekete köd elő jött körülöttük. Mikor már a köd eloszlott egy hatalmas és sötétebb szoba ágyán találták magukat. -Üdv Fadaralon.-mosolygot a lány majd Loki szájához hajolt egy csókért. A férfi hevesen kezdte el csókolni Emmát. Furcsa érzése volt majd ezt a furcsa érzést át vette a vágy aminek nem tudott ellen állni. Újra elkezdte a nyakát csókolgatni majd ruháját lehámozni a lányról. Emma is cselekedet volna ha Loki egy zöld fény kíséretében el nem távolítja a felső testét takaró ruhákat. A lány sokkal hevesebben és vadabbul állt a dolgokhoz. Fordítva a helyzetükön, Emma elkezdte a férfi nyakát csókolgatni majd haladt lefelé. Mikor a férfi hasa aljához ért a csókokkal az istenség megfogta a lány kezét aki értetlenül nézett rá. Hiába Gemma bőrébe volt bújva, nagyon is érződött, hogy ez nem az nő aki őt érdekli. Ledobva magáról a lányt aki vissza vette saját alakját, fel állt az ágyról. Emma felháborodva nézett az istenségre.
-Most meg...
-Segítek neked elfoglalni a két királyságot ha utána meg kapom Asgardot. De arra kérlek ezt soha többé ne csináld. Ne vedd fel az ő alakját.-szólt az istenség felé egy hangúan. Emma széles vigyorral az arcán rá mosolygót Lokira majd mellé sétált és megragadta csuklóját. Maga után vonszolta a férfit még ki nem nyitott egy ajtót. Az ajtó az erkélyhez vezetett. Kinézve rajta lent lehetett látni a szinte csont és bőrből álló szenvedő embereket. Mellettük a démon fejű katonákat akik néha-néha ostorral ütötték az így is rossz állapotban lévő szolgákat. Minden szinte fekete és szűrke színben pompázott. Szörnyű látványt nyújtott.
-Üdvözöllek a Zamfir királyságban.-tárta szét karjait a lány Loki előtt aki alaposan körül nézett. Ő is ugyan ezt akarta tenni az emberekkel. Szinte az akkori álmának a képe most mutatkozik meg élőben.
-Úgy tudtam minden jégbe borult.
-Igen ez így van. De ha a hercegnők visszatérnek a népük és a katonáik háromnegyede visszatér a halálból az érkezésükre.-magyarázta Emma a férfinak.-Hatalmasak leszünk! Enyém lesz Fadaral és gondoskodni fogok róla, hogy a tiéd legyen Asgard. -lépet közelebb Lokihoz. -Viszont addig is be kell tartanod a szabályaimat. Ha ellenszegülsz vagy elárulsz megöllek. Ha mondok valamit meg teszed. Szóval csókolj meg.
Férfi hezitálva mégis hideg ajkait a lányéhoz emelte és bejutást kérve nyelvének végig nyalt a felső ajkán. A lány megadta kérését, így már nyelvük táncot jártak az egymáséval. Mikor elváltak egymástól akkor Emma felnevetett majd kezét Loki arcára illesztette. -És szólítsd csak Damarisznak.-felelte a lány majd megpuszilta az istenség sápadt arcát.