5. Mágia az ételben.

403 36 0
                                    

-Még bele se kezdtem. Amúgy már nem azért, de nálunk az ilyen hangulat ingadozású pasikat bunkónak hívjuk. Vagy is én igen.-mondtam és nyitottam be egy nagy ajtón. Leesett az álam. Komolyan itt vannak a bosszúállók? Ne, ne, ne!

Még mielőtt meglátott volna valamelyikük megfordultam és el akartam indulni vissza ki mikor Loki mellkasának ütköztem. Kérdően lenézet rám.
-Engedj, gyorsan!-suttogtam. Nem állt arrébb, de már késő is lett volna.
-Gemma!-kiáltott nekem Thor. Remek.
Lassan felnéztem Lokira majd megfordultam egy hamis mosollyal az arcomon. Elindultam feléjük. Nem volt itt mindenki. Wanda, Tony, Nat, Clint és..és a kapitány egy lánnyal az oldalán akit szorosan tartott magához. Ez fáj. Loki szorosan a nyomomban követett még a csapat egy részéhez oda nem értünk.
-Sziasztok.-köszöntem halkan.
-Azt hittem bajod esett szólhattál volna!-jött közelebb Tony és csonttörő ölelésben részesített.
-Bocsánat.-válaszoltam miközben Tony elengedet. Wandával, Natashával és Clinttel is ilyen formán üdvözöltünk egymást. Végül találkozott a tekintetünk a kapitánnyal. Úgy tünt boldog, de viszont egy csepp szomorúság is ott pislogót a szemében. A lány elkezdte kapkodni köztem és Steve közt a fejét majd kinyújtotta felém a kezét.
-Emma. Emma Blake.
-Gemma Stark.-ráztam vele kezet. Kínosnak éreztem az egész helyzetet, így muszáj volt valamit kitalálnom. Pörögtek a gondolataim miközben a fekete hajú istenre néztem.
-Majd később beszélünk még most fontos dolgunk van Lokival.-mondtam a többieknek és megragadtam az említett személy karját és húzni kezdtem magam után. Ki mentünk a teremből én pedig elengedtem Lokit.
-Ez meg mi volt?-kérdezte össze vont szemöldökkel.
-Nem bírtam tovább ott maradni.-vettem sietősre a lépéseimet.
-Most merre mész?
-Őszintén.-álltam meg hirtelen és fordultam felé amire ő is lefékezett. Kicsit később, mint kellett volna, így nekem ütközött az eléggé izmos mellkasával. -Nem tudom. Erre mi van?- mutattam az egyik ajtó felé.
-Ahogy ti mondjátok, konyha.-nézet az ajtóra.
-Mert ti, hogy mondjátok?-kérdeztem össze vont szemöldökkel.
-Konyha.-indult el az irányába. Értetlenül néztem utána majd követtem. Ahogy beléptünk egy baromi nagy helység fogadót minket. Jobban széjjel néztem már Lokit el is veszítettem. Az asztalon ott hevert minden féle hozzá való még olyan is amit még életemben nem láttam.
-Kérsz ilyet Midgardi?-hallottam meg Lokit aki kezében egy tálcával közeledett felém. Kék..valamik voltak a tálcán.
-Öhm..nem.-fintorodtam el.
-Még nem tervezlek meg mérgezni. Vegyél egyet.-tolta bele a képembe a tálcát. Loki és az étel között kapkodtam a fejemet. Egy kis idő múlva felnevetett.
-Ennyire félsz?
Hezitálva, de még is levettem egyet róla majd bele haraptam. Istenien finom volt.
-Hát..ez elképesztően finom!-mondtam miután lenyeltem. -Mi ez?
-Azt nem mondhatom el. -tette le az asztalra és elindult kifelé én pedig szorosan követtem.
-Szóval akkor mégis meg mérgeztél?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Még élsz nem?-húzta fel az egyik szemöldökét mosolyogva.
-Még?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Ezt előtte kellett volna megfontolnod. -mondta gúnyos mosollyal az arcán én pedig egy pillanatra be paráztam. -Gyere. -indult el.
-Hova?-kérdeztem és mégis utána rohantam.
-Beszélgessünk.-tömör válasz. Mire észbe kaptam Loki szobája előtt álltunk. Be ment a szobába majd megállt a helység közepén és sunyi mosolyt villantott felém.
-Nem akarok beszélgetni. -néztem körül a sötét szobában és Loki rémisztő arc kifejezésén.

Steve.
-Értem én, hogy ez nagyon gyorsan ment köztünk, de látam hogyan néztek egymásra. Még mindig ő kell neked. -ült le Emma az ágyunkra.
-Ez nem igaz. Gemma nekem csak..csak barát.-ültem le mellé.
-Biztos?-kérdezte nyugtalanul.
-Biztos.-válaszoltam majd megcsókoltam. Heves csók csatába kezdtünk. Lenyomtam az ágyra. Kezeimmel a feje mellett tartottam meg magam. Végig simítottam a combján ő közben pár hajtincsemet húzgálta. Ez ment úgy 5 percig mikor valaki kopogót az ajtó.
-Menj, nézd meg ki az.-mondta Em mosolyogva.
-Neeem.-bújtam a nyakhajlatába.
-Akkor én.-állt volna fel, de vissza löktem.
-Nem. -álltam fel. Kinyitottam az ajtót és kikerekedet szemekkel néztem ki is áll előttem.
-Hello Kapitány.-köszönt Tony. Nyúzott volt és bánatos. Egyszerűen össze van törve. De hát megtaláltuk Gemmát akkor mi a prombléma?
-Tony.-biccentettem felé.
-Azt szeretném kérdezni, hogy nem segítenél-e meg keresni Gemit? Nem hagy nyugodni, hogy Lokival csak úgy el ment.-hangja halk volt. Rá néztem Emmára aki szemforgatva felkelt az ágyról.
-Keressük meg.-viharzot ki a szobából. Haragudni akartam Tonyra, de látam rajta, hogy van elég gondja. Meg okom se volt rá igazából. Becsuktam az ajtót, biztatóan rámosolyogtam és elindultunk meg keresni Gemmát.

Gemma
Még most veszem észre Loki milyen szívdöglesztő pasi. Azok az ajkak a haja a szája minden annyira hűű.. Érezni akartam ajkait az enyémen, érezni akarom az egész lényét. Szinte éheztem a közelségére. Közelebb léptem hozzá ő csak mosolygót. Végig mértem a szemeimmel és mégjobban jött az az érzés, hogy nekem ő kell.
-Mi a baj Midgardi?-kérdezte Loki gúnyosan mosollyal az arcán.
-Hülyének nézel ha azt mondom meg akarlak csókolni?-kérdeztem csillogó szemekkel. Vágytam rá mindennél jobban. Nem tudom, hogy miért ilyen hirtelen, de azt éreztem ha nem lehetek testközelben vele azonnal meghalok.
-Igen annak. Biztos nem fogsz megcsókolni. -mosolyogva mondta nem tudom mire fel ez a folytonos mosolygás.
-Kérlek.-sutogtam közelebb lépve hozzá. Nem bírok magammal. Akarom őt most!
-Könyörögj.-mondta kemény hangnemben. Elgondolkoztam, de a vágyaim iránta mindennél jobban erősebbek.
-Könyörgöm.-néztem rá kiskutya szemekkel. Megint el mosolyodót majd az ajkaimra tapasztotta az övét. Mennyei bizsergés járta át a testem. Loki elkezdet tolni hátrébb mire az ágyon kötöttünk ki. A nyakamat szívta majd lejebb meg és letépte rólam a pólóm. Valahol belül mélyen azt hallottam magamtól: Ne csináld! Fejezd be elég! Ezt elnyomtam magamban és a jelenre koncentráltam.Ajkai alatt a bőröm égett, melleimet markolászta amitől apró nyögések hagyták el a számat. Simogatni kezdte az oldalam majd a combom. Mikor már majdnem az érzékeny pontomhoz ért volna a simogatással Thor törtbe az ajtón.
-Loki!-kiáltott az említett személyre, de amint meglátott minket értetlen arc kifejezésre váltott. -Mit csináltok?
Loki elhúzódót tőlem ami borzasztóan fájdalmasan ért. Miért kellet félbe szakítani?!
-Kedves bátyám, mint látod..szórakozom-mondta gúnyosan és újra megjelent a mosolya.
-Gemma ide jönnél egy kicsit.-intett felém Thor.
-Nem szükséges..
-De!-szakította félbe Lokit és a pörölyét a torkához szegezte. Fel álltam az ágyról, oda sétáltam Thorhoz aki a szemeimet tanulmányozta.
-Te teljesen hülye vagy öcsém?!-förmedt rá testvérére. Értetlenül néztem rájuk.
-Szórakozásra vágytam. Életfontosságú nálam. -mondta vigyorogva.
-Ebből még nagy bajod lesz!-kiabált Thor majd megragadta a karom és húzni kedzet maga után. Nem szólaltam meg inkább, de azért egyszál melltartóban rohangálni Asgard palotájában. Hát rohadt kínos. Be húzót egy ajtón ami nem másnak az ajtaja volt, mint a konyhának.
-Most miért hoztál ide?- kérdeztem ingerülten. Én csak Lokit akarom most!
-Ezt meg kell innod.
Nyomot az arcomba egy kis díszített üveget. Nem értettem miért, de kivettem a kezéből és meghúztam a borzalmasan rossz ízű folyadékot.
-Ezt meg miért kellet meg innom?-néztem fintorodva az üvegre. Loki utáni vágyásom elmúlt. Undort és haragot érzem ahogy vissza gondoltam az előbbi eseményre.-Mi történt?-kérdeztem dühösen.
-Loki mágiával tömött ételt adott neked ami vonzott téged hozzá. -magyarázta pultnak dőlve.
-Honnan jöttél rá?
-A szemed. Nem volt tiszta inkább fura és kéken csillogót.
-Adj valami felsőt.
Thor kapkodta a fejét még egy fehér pólón meg nem állapodott a tekintette. Érte ment majd ide adta nekem.
-Azt hiszem ez Janeé. Vedd fel nyugodtan. -mondt én pedig magamra kaptama fehér ruhaanyagot.
-Kösz. Most pedig kinyírom a testvéred. -indultam el indulatosan vissza Lokihoz. Amire oda értem ott álltak a bosszúállók is. Lokit fagadták, hogy hol vagyok ha jól halottam. Dühösen fújtatva mentem az isten felé. Nagyon mérges voltam rá. Normális ez az alak? Nem, nem az.
-Vigyázat!-kiáltotta el magát Thor. Furán meredtek rám, de Loki pillantása mindentudó volt.
-Óh óh.-monta halkan miközben engem nézet. Oda érve elé behúztam neki a többiekkel nem foglalkozva.
-Te barom!-ordítottam majd mégegyet be mostam neki ahogy kiegyenesedett. -Komolyan, hogy lehetsz ilyen?!-rúgtam bele az oldalába. Megérdemelte. -Udorító féreg!-kiáltottam rá majd lehunytam a szemem és lassú lélegzetekkel próbáltam megnyugodni. Éreztem az erőmet ezért muszáj volt.
-Mi történt?-kérdezte Steve ami meglepet.
-Mondjuk úgy..-sóhajtottam egy nagyot. -Loki "elvarázsolt" és a játéka lettem egy kis időre. -néztem a földön fekvő személyre. Elindultam a szobámba többieket magam után hagyva. Dühös voltam és az ideg majd szétfeszített. Ilyenkor nem vagyok jó társaság ezért is hagytam magukra a ledöbbent kis csapatot.

The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•Where stories live. Discover now