The truth. || 𝚂𝚝𝚎𝚟𝚎 𝚁𝚘𝚐𝚎𝚛𝚜 || {BEFEJEZETT} •2018•

9. Fadaral.

Nem tudom miben higyjek. Hogy mi a mese és mi a valóság. Mi van ha tényleg igaz ez az egész és nekem kéne megvédenem a két királyságot, Periglint és Edelgund? Képtelen lennék rá. Borzasztóan hasít az agyamban a tehetetlenség és a tudatlanság és csak egy kérdés volt a fejemben. Miért én?

Emma.

Egy nő állt előttem talpig feketében. Körülötte fekete köd gomolygót a földön pedig csomó halott terült el. A nő közelebb sétált hozzám és meg fogta az állam.
-Te hozod el majd az új korszakot. A jobb világot! De ha kudarcot mersz vallani..-szorította meg az állam egyre jobban.-.. akkor ajánlom, hogy a halálod után is szenvedni fogsz.-húzta el hirtelen a kezét.
-Ki..ki vagy te?-kérdeztem dadogva közben az államat dörzsöltem.
-Az édesanyád.-fordított nekem hátat. -Mondok egy nevet. Fadaral. Ha megtaláltad mindent érteni fogsz.
Csend van. Még mindig háttal állt nekem. Közelebb sétáltam hozzá és megfogtam a vállát.
-Ne vallj kudarcot!-ragadta meg a torkom.

Levegő után kapkodva pattantam fel az ágyról. Steve a tükör előtt állt és amint felfogta az eseményt oda szaladt hozzám.
-Mi történ?-fogta meg egyik kezével a fejemet másikkal pedig a derekam, úgy húzót magához.
-Csak rosszat álmodtam.-bújtam bele a mellkasába. Steve bele puszilt hajamba majd tovább öleltük egymást szorosan. Fadaral. Ez járt a fejemben. Ki lehet ez vagy Mi? Utána kell járnom mindenképp és már tudom is hol fogom keresni.

Gemma.

Ébredezni kezdtem, de nem akartam még felkelni sokkal inkább lustálkodni. Csukot szemmel morogtam egyet majd át fordultam a másik oldalamra. Felakartam húzni magam mellé az egyik lábam, de bele ütköztem valamibe. Nem foglalkozva vele ráraktam a lábam és hozzá fúrtam a fejem. Nem telt pár percbe a combomon egy kezet éreztem mely simogat. Elmosolyodtam az édes hideg tapintástól.... Álljunk csak meg! A takarónak és párnáknak nincs keze!
Felkaptam a fejem és Loki önelégült mosolyával talált szembe magam. Gyorsan lekaptam a lábam róla ami a hasától egy kicsivel lejebb helyezkedett el. Csak volt egy apró probléma. Túl nagy lökettel húztam vissza a lábam, így leestem az ágyról. Nyikkanva értem földet. Nem nyitottam ki a szemem csak feküdtem a padlón és hallgattam Loki nevetését.
-Szerencsétlen Midgardi.-motyogta az orra alatt amire én csak felmordultam. Kopogás szakította fel a csendet. Loki halk lépteit tisztán hallottam ahogy siet kinyitni az ajtót.
-Öcsém.-halottam meg Thor hangját és hatalmas talpát ahogy be jön majd leül az ágyra.
-Mit akarsz bátyám?-kérdezte gúnyosan Loki.
-Csak szólni akartam, hogy csatlakozhatnál hozzám és Janehez a reggeli elfogyasztásában.
-Jól van.
-És még valami.-vágta közbe Thor. -Nem láttad Gemmát?
Erre felkaptam a fejem majd gyorsan felmásztam az ágyra. Ma nagyon lusta vagyok úgy érzem.
-Itt vagyok.-dörmögtem a takaróba.
-Mit keresel itt?-szegezte hozzám a kérdést.
-Hosszú sztori. -fordítottam oldalra a fejem. Thor Lokira majd rám kapta a tekintetét. Ezt a reakciót eljátszotta még vagy háromszor utána pedig elmosolyodót. -Nem! Nem! Nem kell semmi olyanra gondolni!-ültem fel az ágyra.
-Hát ebből nem tudjátok kimagyarázni magatokat nálam.-sétált az ajtóhoz. -Gyertek reggelizni.-és távozott. Rá néztem Lokira majd morogva eldőltem az ágyon. Az isten viszonylag nagyon csendben volt ezért szemügyre vettem mi is csinál. Mellettem ült az ágyon és engem kémlelt.
-Mi az?-kérdeztem furcsán.
-Remélem nem fogsz mostantól itt aludni mert egy Asgardi nővel sem tudok majd egy estét eltölteni.-mondta gúnyosan én pedig elhatároztam, hogy bele megyek a játékába.
-Mert én nem vagyok olyan jó, mint egy Asgardi nő?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem.-mosolyodot el ő is.
-Pedig az este else akartál engedni.-szórakoztam tovább.
-Egy Asgardi nővel az éjszakát a gyönyörtől teli érzéssel vészelek át. Hozzád még csak hozzád se lehet érni.-hajolt közelebb.
-Próbáltad már?-hajoltam közelebb én is.
-Tulajdonképpen igen és akkor is egy kés volt szegezve a nyakamhoz.-hajolt még közelebb.
-Talán most az egyszer nincs nálam kés.-hajoltam közelebb. -Na gyerünk reggelizni.-mondtam és gyorsan az ajtóhoz sietem majd át mentem az én szobámba. Át öltöztem és már mentem is enni. Viszonylag csend volt az egész palotában. Már láttam az ebédlő ajtaját amikor is valaki neki vágot a falnak és karját hozzá nyomta a torkomhoz úgy fogott le. Végig néztem a személyen ki is az aki megtámadót. Ki más, mint Emma. Szemei alatt hatalmas lila karikák voltak. Nyugtalan volt, összezavarodott. Csak úgy sugárzott belőle a tudatlanság amit nem tudtam mire vélni. Idegesen szívta be a levegőt majd végig nézett rajtam és le vette a kezét rólam. Kezembe nyomot egy könyvet melynek fekete volt a borítója.
-Lehet, hogy én zavarodtam meg..-nevetett fel furcsán.-...de mit tudsz erről?
Bele lapoztam a könyvbe és még lélegezni is elfelejtettem amint elolvastam a címét. A három királyság.
Muszáj voltam tovább olvasni, hogy biztosan az e amire gondolok. És sajnos igen. Minden benne volt Fadaralról, Periglinről, Edelgundról és Zamfirról. Nagyot sóhajtottam majd rá néztem.
-Honnan szerezted?-csuktam be a könyvet és emeltem fel.
-Asgard könyvtárából. Ezen kivül még volt ott egy ami erről szól.
-Miért hozzám jöttél ezzel?
-Mert van olyan rész is van benne ami lehet, hogy rólad szól és rólam.
-Ez hülyeség. Hogy akadtál erre a könyvre?
-Álmomban megjelent egy nő aki azt mondta, hogy az édesanyám és, hogy én hozom el az újkorszakot majd mondott egy nevet. Fadaral.
-Istenem.-sutogtam. Éppen ettől féltem, ettől rettegtem. Én nem akarom ezt! Vissza akarok menni New Yorkba és tovább élni az életem. Ami félig nyugis is.
-Sajnálom Gemma, de muszáj látnom.-mondta lehajtott fejjel majd közelíteni kezdet.
-Mi?-eszméltem fel a mondandójára, de már mindegy volt, ugyanis egy elég nagy ütést mért a fejemre amitől minden elsötétült.

***
-Ahj kelj már fel nélküled nem megy!-szidott le ha jól hallom Emma. Nyöszörögve tápászkodtam fel a hideg, havas talajról. Nem hittem a szememnek. Az egész egy jégtömb amin álltunk.
-Hol vagyunk?-kérdeztem mérgesen Em felé fordulva.
-Ahol születtünk.-nevetett fel gúnyosan.
-Ez nem lehet igaz. -döbbentem le a válaszától.
-De szívem az. Ez a Fadaral bolygó szóval érezzük magunkat itthon. -mondta gúnyosan.
-Hogyan kerültünk ide?-kérdeztem össze zavarodottan. Hisz azt mondták egy mese az egész én pedig itt állok a mesében? Na nem!
-A képességemmel képes vagyok elő hívni a halott anyámat akit nem más mint a te anyád ölt meg. Ide adta ezt a nyakláncot.-mutatta fel a démon alakú medált. -Ennek segítségével könnyedén ide tudtunk jönni. Mondjuk elég nehéz volt ide cipelni téged. Most pedig élesszük fel az otthonunkat.-mondta majd belerúgót a hasamba így hátra estem le a jégtömbről a jeges talajra. Nyöszörögtem egy sort majd ő is mellém ugrott. Feltápászkodtam és csak figyeltem ahogy eltűnik a vastag jégtakaró és az egészet a gyönyörű zöld fű szállak terítik be. A folyamat befejeződött és minden úgy ragyogót, mint tavaszkor. -Pápá édesem.-szólalt meg Emma és egyik kezével megfogta a medálját majd egy fekete köd kíséretében eltünt. Remek most mit csinálok itt egyedül? Az én anyám miért nem segít nekem? Itt fogok meghalni. A bosszúállók nem tudják hol vagyok Lokinak meg ha sikerül is kitalálnija-amiben biztos vagyok- nem fognak neki hinni. Hogy miért? Mert Thor biztos ismeri a mesét és csak kinevetné majd hülyének nézné. Ha mégis hinnének neki Heimdall úgy se fogja tudni őket eljuttatni hozzám hisz ő mondta, hogy nincs ilyen bolygó.
Jól van nyugi Gemma csak megoldódik ez is, nem? Ahj mi tegyek?!
Végül megláttam egy kis tót és leültem a partjára. Úgy se tudok mit csinálni.
-Valaki igazán segíthetne most.-gondolkoztam hangosan amire a víz felszíne meg remegett. Nagyokat pislogtam a tóra majd az egész erős fehér fényé változott amiből kilépet egy...törpe? Vagy is ember kinézete van, de borzasztóan alacsony.
-Üdvözlöm Melina hercegnő már vártam magát.-hajolt meg előttem.
-Ki vagy te?-förmedtem rá. Szerintem kezdek megbolondulni. Vagy valaki drogot adott nekem ami eléggé erős.
-Gorion a segítő.
-Hát én szerintem elfogok ájulni.-nevettem fel kínomba majd hanyatt vágtam magam úgy terültem el a földön. Ez tuti egy álom csak fel kell ébrednem igaz? Hát persze. Óhh istenem csak add, hogy egy álom legyen és még csak most legyen reggel és Loki szobájában most ébredjek fel. Kérlek. A gondolataim mit sem érnek.. Nem változik meg semmi körülöttem, én pedig össze vagyok zavarodva. Nem tudok meg birkózni az igazsággal. Gyenge vagyok hozzá és az is maradok.