Fény és sötétség: örökösök. [Bleach fanfiction] (BEFEJEZETT)

Chapter 3

- Értem. Szóval ő lenne Abarai Ichika? - fordult anyu a vöröshöz. 

- Igen, én vagyok. - mondta flegmán.

- Pont olyan vagy, mint amilyennek előre láttalak úgy tizenkét éve. - mondta anyu.

- Mi? Akkor én még nem is éltem. Csak hét vagyok. - mondta a vörös.

- Igen, tudom. Láttam a jövőt. - mondta anyu.

- Tényleg? Mégis ki vagy te? - kérdezte.

- A nevem Kurosaki Hikari. Én vagyok a Lélek Királynő. - felelte anyu. 'Mi? Lélek Királynő?'

- A Lélek Királynő? Az, aki minden Shinigami-nak parancsol? - kérdezte.

- Igen, mondhatjuk így is. - kuncogott anyu.

- Anyu, nem megyünk már haza? - kérdeztem közben kicsit meghúztam a pólója alját.

- Haza akarsz menni, Ayumi? - kérdezte.

- Igen. Éhes vagyok, és még nem volt ebéd. - mondtam.

- Igazad van. Rendben. Akkor hazamegyünk... Még egyszer köszönöm, hogy megmentette a gyerekeket, Kuchiki Kapitány. - mondta anyu Rukia-nak. Rukia bólintott.

- Na gyere te is, Ichika. Még nem végeztünk a gyakorlással... Viszlát. - mondta Rukia, és elment. 

- Hello. - mondta vöröske, és utána ment. 

- Sziasztok! - integetett utánuk anyu, és apu felé fordult, aki Shunsuke-vel csendben néztek minket. - Akkor menjünk haza, Sousuke. A gyerekek már éhesek, és még nem ebédeltek. - mondta anyu, és megfogta a kezemet.

- Rendben. Induljunk. - mondta apu, és megfogta Shunsuke kezét. 

- Ichigo! - szólította meg anyu az említett személyt. -  Mi megyünk haza. A gyerekek már éhesek. - mondta anyu.

- Oké. Mi még maradunk egy kicsit. Sziasztok! - köszönt el Ichigo.

- Ayu-chan! Shun-kun! Majd játszunk máskor is! - mondta Kazui.

- Oké! - mondta Shunsuke. 

...

- Anyu, mik azok a Hollow-ok? - kérdeztem amikor már a folyóparton sétáltunk.

- A Hollow-ok olyan fajta lények, amiknek nincsen lelkük se érzéseik. Szellemeket támadnak meg, hogy felfalják őket a lelkükért. Olykor-olykor magas reiatsu-val rendelkező embereket is megtámadnak. - magyarázta anyu.

- Hogyan jönnek létre? - kérdeztem.

- Úgy lehet valakiből Hollow, hogy egy szellemnek felfalják a lelkét, vagy egy megláncolt lélekből előbb-utóbb Hollow lesz. - mondta anyu.

- Mi az a megláncolt lélek? - kérdeztem tovább.

- Egy szellem, aki erősen kötődik az Emberi Világhoz, mert maradt itt egy dolog, amit meg kell tennie, nem tudott békére lelni. Például volt egy cukrász, aki meghalt egy balesetben. A lelke hozzá láncolódott a cukrászdája épületéhez. Nagyon finom tortákat tudott sütni. Az édesanyja a halála után már nem tudott több tortát enni, mert mindig a fia jutott eszébe akkor. A cukrász szomorú volt, és azt akarta, hogy az édesanyja boldog legyen. Azt akarta, hogy az édesanyja újra tudjon tortát enni, az ő tortáját. De mivel már szellem volt, így nem tudott tortát sütni. - mondta anyu.

- És mi történt a cukrásszal? - kérdeztem.

- Egy nap találkozott néhány Shinigami-val, akik segítettek neki. Elmondta, hogy pontosan hogyan csinálják meg a tortát, és hosszas fáradozások árán készítettek egy pontosan olyan tortát, mint amilyet a cukrász csinált. Aztán azt megkóstoltatták az édesanyjával. Ő utána azt mondta, hogy "Ez valóban az én fiam tortája.". Aztán a szellem végre békére lelt, és a Shinigami-k elküldték Soul Society-be. De azok akik nem tudtak békére lelni, előbb-utóbb Hollow lesz belőlük. Az a cukrász is majdnem azzá vált, de a Shinigami-k időben tudtak rajta segíteni. - mondta anyu. 

- Egyszer elvisztek majd Soul Society-be? - kérdezte meg Shunsuke.

- Egyszer biztosan. Most itt a nyári szünet, és rengeteg időtök van. Párszor lemegyünk majd a strandra Ichigo-ékkal, és akkor majd sokat tudtok úszni, játszani, felépíteni egy hatalmas homokvárat. Az hatalmas móka lesz, közben én és Sousuke kipihenhetjük magunkat a kellemes napozó ágyakban egy hatalmas napernyő alatt. Már a gondolata is csodás. És ha majd szeretnétek látni egy helyet, ahol örökké éjszaka van, ahol van egy hatalmas, fehér sivatag, annak a közepén egy hatalmas kastéllyal, akkor oda is elmehetünk egyszer. - mondta anyu.

- Létezik ilyen hely? - kérdezte Shunsuke.

- Igen. Az apunak a királysága. - mondta anyu.

- De a tied is. Elvégre te Hueco Mundo Úrnője is vagy. - mondta apu anyunak.

- Igaz. És te a Lélek Király is vagy. Szóval mindkettőnk királysága. És ti ketten a kis trónörökösök. - mondta anyu mosolyogva. 

- Akkor palotátok is van? - kérdeztem.

- Igen. Egy hatalmas, lebegő palota. - mondta anyu.

- Mint abban a mesében? - kérdeztem.

- Igen. Mint abban a mesében. - mondta anyu mosolyogva.

---

Remélem, tetszett. :)