Almost Love [BEFEJEZETT]

🎵 14 🎵

"Jimin!" fordultam felé felvont szemöldökkel, "Ezt mégis mire véljem? Meg lett neki mondva, hogy ma ne jöjjön be akkor minek hívtad ide?"

"Én nem hívtam," jelentette ki, "Csak gyakoroltam és bejött úgy egy órája, aztán elkezdtünk táncolni és most itt vagy te is," magyarázta.

"Nem fogja bírni se a holnapi, se a holnap utáni napot, ha ma nem pihen. Szerinted itt akárki tekintettel lesz arra, hogy nincs hozzászokva?" kérdeztem tőle, kicsit hangosabban.

"Sajnálom,"

"Semmi, igazából nem tudhattad," mondtam neki lehajtott fejjel, "Kicsit ideges vagyok miatta. Tudom, hogy titkol valamit, de nem akarja elmodnani és ez zavar,"

Kisétáltam a teremből és inkább haza mentem. Egy perccel sem akartam ott tovább lenni, mint kéne. A mai gyakorlásomnak is lőttek.

~másnap reggel~

"Mindenki itt van?" kérdezte Namjoon.

"Igen," mondták egyszerre.

"Lányok?" nézett körbe Jimin.

"Igen, kivéve BitNa," jelentettem ki.

"Miért nincs még itt?" kérdezték felvont szemöldökkel, "Mindegy kezdjük el az egészet, nézzük át a terveket és próbáljunk meg eljtátszani mindent. Értve vagyok?" nézett ránk a Leader.

"Igen," mondtuk egybehangzóan.

Hirtelen valami hangos csattanást hallottuk, mikor már fél órája próbáltunk. Mindenki hátra fordult és megláttuk BitNat, amint a földön fekszik kiterülve. Jót nevettünk rajta, majd Taehyung odarohant és segített neki felállni.

"Jól vagy?" kérdezte tőle.

"BitNa kedves, összetöröd a padlót, jobban is vigyázhatnál. Még jó hogy az ajtónak nem esett semmi baja," szóltam hozzá én is, "Ennek ellenére már egy órája itt kellene lenned,"

"Sajnálom, elaludtam," mentegetőzött.

"Hogy mit csináltál?" húztam fel a szemöldököm, mert nem hittem a fülemnek, "Yah, Yoo BitNa, ne akard, hogy itt mindenki előtt káromkodjak. Mi az, hogy elaludtál. Ilyet nem csinálhatsz," szidtam le.

"Hagyjátok abba egymást szidását. Inkább akkor folytassuk a ti részetekkel," ajánlotta Yoongi.

"Gyere, kezdjük a tánccal,"

"Öt, hat, hét, nyolc," számolta Jimin és elkezdtünk táncolni. Mindenki ült a tükör előtt és minket nézett. Bár engem nem zavart, BitNan látszott, hogy elbújt volna valahova, ahol nem látszik az arca.

Két órán keresztül próbáltuk csak a mi részünket. Színészkedés, táncolás, szöveg részek. Számára biztos fárasztó volt, de kíváncsi vagyok, hogy mit fog hozzá szólni. Még csak most jön Jimin része, ahol szintén sok mindent kellett átnéznünk.

Nem akartam csalódást okozni az igazgatónak, ha már olyan kedves volt és megengedte egy ismeretlen lánynak, hogy velünk forgasson.

"Öt, hat, hét, nyolc," most én számoltam kettőjüknek. Jimin tánca kicsit másabb volt, neki több elem volt benne, BitNanak csak azt kellett megtanulni, amit velem csinál.

Még egy óra semmit tevéssel telt a többiek részéről. Volt, aki el is aludt, de mi dolgoztunk.

"Oké, mi most végeztünk, amúgy is fél egy van. Szóval menjünk le ebédelni, aztán folytatjuk. Vagyis ti, mert mi már végeztünk. Ha van kedved elmehetsz, de este gyere vissza," mondtam felé fordulva és egy bólintással jelezte, hogy távozik.

"Sziasztok!" köszönt el és az ajtó felé sprintelt. Fogadni merek, hogy valami baj van megint. Nem szokása így elfutni csak úgy. Nem baj este rákérdezek.

~este~

"BitNa~~ kezd újra. Hozzám képest már megint gyors vagy és tökéletes összhangban kell lennünk," állítottam meg a dalt már tizedik alkalommal, "Valami baj van, hogy megint nem tudsz koncentrálni?" néztem rá kérdőn. Válaszul lesütötte a szemét és a földet kezdte el bámulni.

Péntek este lévén nem nagyon vannak itt emberek. Ilyenkor az egész épület annyira nyugodt. Ritkán látni egy-egy tagot elrohanni, de igazából senki sem törődik azzal, hogy itt bent mi folyik.

"BitNa, ne csináld, el kell mondanod, mert csak segíteni szeretnék," kérleltem, hátha ezúttal sikerrel járok, ezért reménykedve pillantottam rá.

"Nem, nem szeretném elmodnani..." halkult el, "Pedig tudnod kéne róla, de egyáltalán nem vagyok felkészülve, hogy ezt a tudtodra adjam," mondta alig hallhatóan.

"Fontos? Fontos annyira, hogy akadályna bármit is?" kérdeztem hevesen, amire csak a fejét rázta. Most kissé megnyugodtam.

"Táncoljunk inkább," egy mosoly jelent meg az arcán. Ezt mégis hogyan csinálja, hogy egyik pillanatban majdnem sír a másikban hatalmas mosollyal az arcán néz rám és kéri, hogy táncoljunk?

"Lassíts kicsit, nyugodj meg és vedd lassabra a tempót. Attól még nem fogod elrontani, hiszen már a lépéseket tökéletesen tudod. Sajnos már nincs időnk többet gyakorolni. Csak felvétel előtt pár perc, de addigra tökéletesen kell mennie. Nem szeretném, ha egy kicsit is gyorsabb lennél a kelleténél, újra az egészet," magyaráztam. Csak jót akartam neki, tudtam, hogy milyen lesz. Ha nem sikerül elsőre akkor 20-30 alkalommal is el kell táncolnunk és az nem lenne szerencsés ilyen melegben.

"BitNa szedd össze magad," motyogta magának.

"Igen BitNa, szedd magad össze," biztattam én is.

További három óra telt el és az utóbbi egy órában tökéletesen ment neki és nekem is. Teljesen összhangban mozogtunk. Már féltem, hogy ez sosem fog bekövetkezni és el kell halasztani a forgatást.

Mai este is hosszúra sikeredett. Hajnali kettő volt mire befejeztük és bár alig álltunk a lábunkon jól esett, őszintén hiányzott is. Egész nap csak a terveket néztük át. Alig pihentem, de felüdülés volt. Én holnap korán kelek 6 körül már ott kell lennünk, BitNanak elég csak kettő körül jönnie.

Elindultunk a bejárati ajtó felé. Felkalpta a telefonját és régi jó ismerősként köszönt el a recepciós lánytól. Kiértünk, fogtam egy taxit, majd kifizettem neki a haza utat és én is mentem az ellenkező irányba. Pontosabban vissza, mert még szerettem volna egy táncvideót felvenni, ezért még bent kellett, hogy maradjak.