First&Last /H.S. Fanfiction/

69.rész. /Akarsz játszani?/ (18+++)

Harry szemszöge

5nappal később..

-Biztos nem jöttök akkor Holmes Chapelbe? - kérdezte Hailey.

-Sajnálom, tényleg nem tudunk. Annyi dolgunk van.. és folyton csak halogattuk, hogy jó, majd máskor elintézzük, de most már muszáj! Tényleg szeretnénk menni veletek, de nem tudunk. Sajnáljuk..

-Hát jólvan. És Anne is tudja, hogy nem jöttök? - érdeklődött Christina.

-Persze, már szóltam anyának. Menjetek csak nyugodtan, legalább kávéztok, beszélgettek, sütiztek egy jót! Aztán majd este jöttök!

-Rendben! Bill visz minket?

-Igen, már itt van a ház előtt! Puszilom anyut!

-Átadjuk neki! - mondták kórusban, mikor nyitották az ajtót. -Szia Harry!

-Sziasztok! - integettem nekik.

-Hé, kicsim! Hova mentek anyuék? - szólalt meg a hátam mögül Georgi.

-Jézus, megijesztettél..

-Bocsánat.. nem akartalak.

-Nembaj baba. Egyébként Holmes Chapelbe mentek! - kacsintottam rá.

-Mi? Elmentek nélkülünk? De nem úgy volt, hogy együtt megyünk? És hogy délután? Harry! - nézett szúrós szemekkel rám. Gondoltam, hogy ki lesz akadva, de csak addig lesz ilyen durcás, amíg meg nem tudja mit is akarok.

-Igen szerelmem úgy volt, de mondtam nekik, hogy rengeteg dolgunk van és most nem tudunk menni!

-Nem értelek.. mielőtt jöttek volna anyuék, te mindent elintéztél, a többi maradék munkát meg én. Semmiféle dolgunk nincs! Óh Styles, megint kitaláltál valamit, ugye? - kérdezte nevetve.

-Már nem is haragszol, nyuszifül? Hamar megbocsájtottál! - törtem ki hangos nevetésben.

-Rajtad csak nevetni lehet!

-Na, ez nem volt szép!

-Jólvan nagyfiú, ne sértődj meg! Amúgy kíváncsi vagyok.. miért mondtad anyuéknak, hogy sok dolgunk van? Mesélj csak Edward.. -suttogta a fülembe.

-Sose hívtál még így..

-Baj, hogy most így hívlak? Ez a középső neved, nem? - kérdezte, mire bólintottam. -Akkor meg? Na, de ne térjünk el a tárgytól. Tehát. Miért mondtad ezt nekik?

-Mert kettesbe akarok lenni veled. Illetve viszonozni szeretném, amit a repülőn adtál.. tudod, megígértem. - vigyorogtam perverzül.

-Miért nem ezzel kezdted? - suttogta buja hangon. Egy csókot nyomtam a homlokára, majd a hűtőhöz siettem. Tegnap vásároltam csokisfagyit, azt hiszem, most hasznát vesszük.

-Kisasszony, fáradjon oda kérem a kanapéhoz! Feküdjön hanyatt, helyezze magát kényelembe!

-Rendben Uram! - okos lány ő, veszi a lapot. Hoztam a fagyit és egy kanalat, majd az üvegasztalra tettem.

-Mi a panasz? - kérdeztem tőle, miközben kibújtattam fehér kis pólójából.

-Óh Doktor Úr, nagyon sok problémám van.. soroljam őket?

-Persze!

-A melleim iszonyatosan fájnak.. megnézhetné őket, hogy mi lehet a baj. - mosolygott rám huncutul. Csipkés melltartóját kicsatoltam és hamar leszedtem Georgiról.

-Tudom miért fájnak! - emeltem fel a mutatóujjam. -Mindjárt segítünk ezen a problémán! - kinyitottam a fagylaltos dobozt, jól belenyúltam a kanállal és egy nagy adag csokifagyit tettem az egyik mellére.