First&Last /H.S. Fanfiction/

6.rész. /Scott/

Harry szemszöge

-Hali Haver! – köszönt Scott.

-Szia!

-Hívtál, hogy jöjjek. Itt vagyok! Mesélj mizu?

-Georgiról szeretnék beszélni veled... gyere üljünk le a kanapéra. Kérsz valamit? Süti, kávé? – kínálgattam.

-Kérek szépen, igen.

-Rendben, mindjárt hozom. - kiszaladtam a konyhába, egy tányérra raktam pár finom citromos-banános süteményt, majd csináltam két kávét. -Tessék.

-Köszönöm. De akkor mesélsz már? Kíváncsi vagyok!

-Te is tudod, hogy milyen velem..

-Utálatos! – forgatta meg a szemeit.

-De ezt direkt csinálja! Csak azt nem tudom, hogy miért.. Georgi többet érez irántam. Egyáltalán nem utál! Sőt...

-Haver dehogynem utál! Hát minden egyes szavával megbánt. Mindenbe beleköt. Semmi se jó neki.. hisztizik egyfolytában. Elviselhetetlen! A forgatás is talán 2 óra alatt lement volna, de ő jött a hülye dumáival, beszólásaival és ezért tartott majdnem 6 órán keresztül... ez a csaj kibírhatatlan! – nevetni kezdett, majd a sütibe harapott.

-Ne beszélj így róla! – förmedtem rá.

-Miért véded?

-Mert szeretem! De te ezt úgysem fogod megérteni...

-Harry nem vagyok hülye! Megértem, hogy szereted, de nem tudom mit látsz benne. Szép csaj de ennyi... – húzta félre a száját.

-Scott.. fáj, hogy már te sem értetsz  meg. Komolyan kinek mondjam el a nő „ügyeimet” ? Anyának ha elmondom, akkor túlságosan is túlpörög és valószínű már az esküvőt tervezné. Gemma csak röhögne rajtam és úgy is azt mondaná, hogy nem fogok azzal a lánnyal összejönni. Apám meg... hát róla inkább nem mondok semmit. Robinnak nem szoktam ilyeneket mesélni. Tehát maradnak a barátaim. Niall most a családjával van Írországba, nem akarom zavarni. Louis turnézik. Liam most Amerikában van a feleségével és a fiával. Akik itt vannak most nekem az te, Jeff és James... kérlek Scott. Érts meg. Szeretem ezt a lányt.

-Megértelek nyugodj meg... tudod egy igaz pasi az, aki egyszerű lányokban látja meg a tökéletest és nem kell neki mű dekoltázs meg egy kiló smink, hogy ezt észrevegye. Styles te egy igazi férfi vagy! Ez biztos.. – ölelt magához.

-Köszönöm... és tudod igaz a mondás... ha egy rózsát szeretsz, szereted a tüskéit is. Ha egy embert szeretsz, szereted a hibáit is. Bár kétlem, hogy Georgi ilyen hisztis.. mert ezt valamiért direkt csinálja. Talán... szeret, de nem akar közel kerülni hozzám. A hírnevem miatt? Nem is tudom... de itt az ideje, hogy bevalljam az érzéseim iránta. Szerinted?

-Jó ötlet... de azért várj még vele. Viszont ha elmondod őszintén neki, hogy mit érzel iránta, akkor lehet ő is bevallja. Hogy szeret... Tudod mit nem meséltél még nekem? Hogy milyen volt vele a csók! – csillantak fel a szemei.

-Mennyei volt! Olyan szűziesen csókolt, de mégis volt benne egy kis vadság, érzékiség, romantika... Georgi egyszerűen kikészít engem. Teljesen. Még csak pár napja ismerem, de azt érzem, hogy kell nekem. Kell nekem az ágyamba. És tudom, hogy most egy undorító ember vagyok, hogy egyből szexelni akarok vele, de.... nem tehetek róla. Annyira kívánatos. Komolyan mondom az őrületbe kerget. Azt akarom, hogy alattam legyen, vagy felettem igazából mindegy, csak benne lehessek és eggyé váljak vele. Kényeztessem őt. Vágyom rá.. nem tudom Scott. Azt hiszem szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok Georgiba.

-Tényleg bele vagy zúgva! De ha ennyire kell neked Georgi, akkor miért nem hívod randira? – kérdezte nevetve.

-Randira? Hülye vagy? Jézus, nem!

-Most miért? Hát csak úgy jöhetsz össze vele! Hidd el, egyszer kétszer randizol vele és teljesen beléd fog szeretni! Ez tuti..

-Már most is szerelmes belém.. – suttogtam, majd a kávémba kortyoltam.

-Jól van, majd te döntesz.. elvileg felnőtt férfi vagy, úgy hogy majd azt csinálod amit jónak látsz.. nekem mennem kell, hisz vár rám a feleségem és a kislányom.  Haver remélem minden sikerülni fog Georgival kapcsolatban. Te már igazán megérdemelsz egy normális lányt! És azt, hogy valaki úgy szeressen ahogy megérdemled! Vigyázz magadra és írj vagy hívj, ha bármi van. Szia Harry! – felállt a kanapéról majd magához ölelt és megveregette a vállam.

-Máris mész? – kérdeztem szomorúan.. -Azért köszönöm, hogy eljöttél és beszéltél velem. Lehet, hogy randira hívom... majd még eldöntöm. Köszi, hogy meghallgattál. Szia Scott! -intettem neki...
Na most vagyok eléggé szar helyzetbe. Döntenem kell. Muszáj! Georgival vagy nélküle? Szerelem vagy magány? Boldogság vagy szomorúság? Ez egyértelmű döntés lenne, de irtó nehéz.. könnyűnek látszik, de valójában nem az. Fel kell tennem magamnak azt a kérdést, hogy... ki akarom tenni ezeknek az őrültségnek Georgit? Minden nap lesifotósok, a sok utáló, interjúk tömkelege... de a szerelem mindent megold. Elvileg...
Szeretem őt. Szóval ezt a lépést meg kell tennem! Randira fogom hívni. Méghozzá ma! Még ma elmegyek hozzá.. túl rövid az élet, hogy mindig csak várjunk. Nem szabad! Éljünk! Élni kell! Hisz ezért születtünk meg, nem igaz? Kihasználom az alkalmat! Jó vagyok így, nem kell semmi hülye csokor, vagy bonbon.. egyszerűen csak beállítok hozzá..
Az autómba ültem és Georgiék házához mentem..

-Csá! Mit keresel itt? – nyitott nekem ajtót. Elég rossz kezdés.. de remélem megenyhül!

-Szia Georgi! Szeretnék tőled kérdezni valamit.

-Ok. Mondjad már ember! – nevetett miközben hangosan rágózott.

-Lenne kedved randizni velem?

-Eszednél vagy haver? Veled randizni? Nem! – röhögve rám csapta az ajtót. Ez most komoly? Volt ennél már jobb napom is...

-Kérlek... – kiabáltam be neki, mire hamar kinyitotta az ajtót.

-Utállak!

-És? Én meg gyűlöllek! – mondtam, majd megcsókoltam.

-Én... szóval..

-Imádom, hogy ha megcsókollak, rád mosolygok vagy csak gyengéden hozzák érek, teljesen megborzongsz.. libabőrös leszel és nem jutsz szóhoz. Imádom ezt a reakciót cicus! Na akkor holnap randi? – kacsintottam rá.

-Nem tudom Harry..

-Én nem erőltetek semmit! Ha meggondolod magad, hívj..

-Nincs meg a számod! – mondta kétségbeesetten.

-Tehát gondolkodni fogsz még a randin! Tudtam én... tessék drága, itt a telefonszámom. Hívj csak bátran. Legyen szép estéd! Szia..

-Szia...

*************
Remélem tetszett nektek!❤