First&Last /H.S. Fanfiction/

8.rész. /Lenne kedved...?/

Georgi szemszöge

-Te egy híres ember vagy! Én meg egy egyszerű lány. Senkinek sem kellek...

-De! Nekem! – kezünket összekulcsolta, mire elmosolyodtam.

-Harry nekem még rengeteg dolgot át kell gondolom..

-Adok időt! Semmit sem kell most eldönteni! Gondolkodj! Én örülök, hogy legalább átgondolod ezt az egészet...

-Mennem kell. – felálltam, majd az ajtó felé indultam, de csuklómnál fogva gyengéden magához húzott.

-Hova mész? – suttogta a fülembe. -Még nincs kész a pizza. Ráadásul mindig elmész. Kérlek maradj.. ha szeretnéd nem szólok hozzád és nem zavarlak! Vagy akár felmehetsz és pihenhetsz az egyik szobába! – ajánlotta fel nekem.

-Azt hiszem egy kis pihenés most jól esne.. – mondtam mosolyogva.

-Akkor gyere felkísérlek az emeletre! Hol szeretnél aludni? – tette fel a kérdést.

-Nekem igazából mindegy.. – válaszoltam halkan.

-Akkor alszol a hálóba, vagyis az én szobámba! – mosolygott büszkén.

-Rendben. – nevettem. Bementünk a szobájába, majd mindketten leültünk a hatalmas ágyra.

-Jól van hagylak.. pihenj csak drága. – simított végig arcomon.

-Harry! – kiáltottam utána.

-Igen?

-Ha bealudnék akkor olyan 1 vagy 2 óra múlva kelts fel kérlek! Nem akarok késő estig itt lenni. – igazából dehogynem. De most nem szabad!

-Hát én szeretném... de persze majd felkeltelek ne aggódj! Aludj csak. – kiment a szobából én pedig magamra húztam nagy takaróját. Nagyon nagyon kényelmes ágya van.. itt aztán hamar be fogok aludni. Illetve az egész szobába lehet érzeni Harrynek azt a jellegzetes finom illatát. Istenem olyan jó..

~

-Álomszuszék ébredezzél! – keltegetett Harry.

-Hány óra? – ültem fel álmosan az ágyon.

-Este 7.. – nevetett.

-Mi? Olyan késő? Miért nem keltettél előbb?

-Olyan mélyen és jóízűen aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni téged. De legalább kialudtad magad hisz 4órát pihentél. Amúgy a pizzát megettem.. Bocsánat! Viszont sütöttem ki finom csirke húst, csináltam krokettet, főztem egy egyszerű húslevest és sütöttem palacsintát. – sorolta fel a finomabbnál finomabb ételeket.

-Te jó ég! Ilyen sok mindent csináltál? – húztam fel a szemöldököm. -Nembaj, most úgy is farkas éhes vagyok és feltudnék falni bármit!

-Én meg feltudnék falni valakit! – kacsintott beharapott ajkakkal. Most mire is gondol pontosan? Sejtem... csak hát na.

-Aha oké értem... De akkor lemegyünk enni?

-Hát persze! – lesétáltunk, majd az étkezőasztalnál foglaltunk helyet, ahol az ínycsiklandó ételek sorakoztak. -Merj magadnak levest! Nyugodtan, amennyit csak akarsz!