First&Last /H.S. Fanfiction/

2.rész. /A terv/

Georgi szemszöge

-Hahó Georgi! – legyezett kezével az arcom előtt.

-Mi? Nem figyeltem.. – hajtottam le fejemet. Ó dehogynem figyeltem. Mindent értettem amit mond.

-Annyira ronda lennék, hogy nem akarsz velem egy rövidke csókot?

-Nem vagy ronda! Nem mondtam ilyet! Csak... tudod te híres vagy..

-És? – ült le hatalmas krém színű kanapéjára.

-És akkor mindenki megutálna, ha egy klipben veled csókolóznék. – ez valóban így lenne. Nem szeretném ezt..

-Nem fog senki megutálni! Gyere ülj le mellém.

-Én inkább haza mennék most. – vettem fel táskámat az asztalról és vállamra tettem.

-Sajnálom, hogy mész. Még beszélgethettünk volna... nekem már megvan a telefonszámod, hisz James  megadta, illetve a papírt amit kitöltöttél azon is rajta van úgy hogy majd hívni foglak. A klip valószínűleg hamar kész lesz, mert mint olvastad elég egyszerű. Ez egy szerelmes dal, ezért nem akartam hozzá valami extra videót. Elég egy letisztult, nyugodt romantikus klip. Georgi lenne még egy kérdésem.. – állt fel, majd közelebb jött hozzám.

-Igen Harry?

-Engedelmeddel, haza vihetnélek?

-Hát nem is tudom... – jaj basszus miért nem mondok igent. Néha én sem értem magamat.

-Kérlek szépen..

-Jól van legyen. – kiléptem az ajtón és megvártam őt a kapu előtt. A garázsába ment és egy fekete Range Roverrel tolatott ki onnan.

-Szállj csak be! – kacsintott. Beültem mellé, majd elindultunk. -Tudom hova kell menni. Láttam a papíron. Mióta élsz ott? Amúgy az egy szuper környék! Sokat szoktam arra járni.

-Két hete élek ott.. a barátnőmmel. Mivel két hete költöztünk ki Londonba. – meséltem neki.

-Miért, te hova valósi vagy? Az édes akcentusodból nem nagyon tudom meg állapítani. Viszont annyira cukin ejted ki a szavakat.

-Magyarországról jöttem. Magyar lány vagyok. – nevettem halkan. Persze ez nekem és a magyaroknak természetes, hogy ha ott élsz akkor magyar vagy, de az angoloknak, vagy más nemzetiségűek nem egyértelmű.

-De szuper! – csillantak fel csodaszép szemei. -Magyarországon még sosem jártam! Biztos szép ország! – hát szerintem nem az.

-Én nem szeretem... utáltam. Nagyon örülök, hogy 18 év után eljöhettem onnan. – sóhajtottam.

-18éves vagy? – kérdezte, mire én bólintottam. -Milyen fiatal vagy hozzám képest. Bár, ahogy kinézel sokkal érettebbnek hittelek. – már megint beharapta az ajkait. Komolyan mindjárt rávetem magam..

-Igen 18 vagyok. De ebben az évben már a 19.et töltöm be.  Te meg 28?

-Pontosan!

-Rossz vagy jó értelemben érted azt, hogy érettebnek nézek ki? – ráncoltam össze homlokom. Senki se mondott még ilyet, hogy érettebnek néznék ki. Eddig mindig mindenki fiatalabbnak hitt.