Átlagon felüli [2SEOK/JINSEOK]Befejezett

10. fejezet

Miután bevásároltam,haza indultam. Még mindig nem értek semmit. Haza felé ezen gondolkodtam,hogy még is ki és mit akar. Otthon készítettem egy szendvicset,majd reggeli ként elfogyasztottam. Ez után elő vettem a telefonom és tárcsáztam Hobi-t.

-Szia Jinie-köszönt Hobi.

-Szia, nem szeretnél elmenni egyet sétálni a mólóhoz?-kérdeztem félve, mert kitudja mi lesz ha megtudják, hogy elárultam, hogy mi a helyzet.

-De persze, de miért?- érdeklődött, na ettől féltem...

-Hát, ... csak mutatni akarok valamit- mondtam.

-Oké- éreztem, hogy mosolyog-mikor menjek?

-Úgy fel 2 fele oda megyek eléd oké?- kérdeztem.

-Rendben,már alig várom szia-köszönt el.

-Szia- köszöntem én is el.Ezzel megszakítottan a hívást.

Fuh, nagyon izgulok ki lesz ott és mit akar. Hogy lekössem a figyelmem elmentem ebédet készíteni. Megebédeltem és kocsiba ültem. Elindultam Hobi-hoz. Szinte már doboltam a kormányon. Oda értem, és Hobi már kint várt, rápillantottam az órámra csak 2 percet késtem... nem nagy ügy.

-Sziaa-nyitotta ki az autó ajtaját boldogsággal az arcán. És beült mellém a kocsiba.

-Hali- köszöntem vissza és egy mosolyt erőltettem magamra.

Az út nem volt hosszú 10 perc alatt oda értünk. A kocsiban ide fele nem nagyon beszélgettünk, csak figyeltük az utat. Kiszálltam és Hobi-is majd a közeli parkolóból, ahol le parkoltam az autót, elsétáltunk a mólóig. Még van öt perc. Már tűkön ülök, nem bírom már... ahj felfal az idegesség és egyben az izgalom is.

-Amúgy mit is akartál mutatni?- kérdezte gyermeki ártatlansággal az arcán. De mielőtt szóra nyitottam volna a szám valaki elkiáltotta magát. Mindketten a hangirányába fordultunk ami mögülem jött. És... micsoda?? Hobi főnöke sétált elénk két kigyúrt, fekete kabátos ember előtt. Mint a horror filmekben, komolyan, és most jön az a rész mikor kinyírnak minket vagy mi? Én ezt nem értem. Egyszer Hobi-ra néztem aki mérgesen nézett a főnökére, majd megfogta a karom és a háta mögé húzott.

-Lám lám ki van itt? Csak nem Hoseok?- kérdezte gúnyos hangon Hobi főnöke.

-Hogy kerülsz te ide?- sziszegte Hobi? Mi folyik itt??

-Csak nem elfelejtetted az üzletet?- mondta lenézően a férfi.

-Nem, nem felejtettem el, de azt is megmondtam, hogy én kiszállok- mondta Hoseok.

-Ebből, jól tudod, hogy csak egyszerűen nem lehet kiszállni.-nézett fenyegetően Hobira. Miről beszélnek ezek? És én mit keresek itt??

-Megtettem amit kellett, mit akarsz még?-vonta fel egyik szemöldökét Hobi.

-Tudod te azt nagyon is jól.-húzta mosolyra ajkait a férfi.

-Te meg azt tudod, hogy én azt nem vállalom.- nézett oldalra Hoseok.

-Ha azt meg csinálod, utána békén hagylak a családoddal együtt.-vette komolyra a hangnemet a férfi. Mi ez? És mit kell tennie Hobi-nak? Na jó ez kész... nem értek semmit.

-Adok 2 nap gondolkodási időt, ha nem cselekszel tudod a következményeket.-mosolyodott el gonoszan.

-Rendben.-sóhajtott Hobi.

-Most menjetek, még mielőtt meggondolom magam.-terelt ki minket a mólóról.

Vissza siettünk a kocsihoz én pedig elhajtottam egyenesen Hoseokék-hoz.

Leparkoltam a házuk előtt és bementünk. A szülei ismét nincsenek itthon.

-Hobi...-mentem oda hozzá-mi ez az egész?- kérdeztem félve.

-Figyelj amit most mondani fogok, arra kérlek, hogy ne szólj bele és majd ...ne undorodj tőlem...-sóhajtott, majd nyelt egyet és bele kezdett a mesélésbe.

Sziasztok!
Itt lennék a kövi résszel.
Köszi,hogy elolvastad!