Átlagon felüli [2SEOK/JINSEOK]Befejezett

2.fejezet

Jin POV.:

-Mert...-mielőtt befejezhette volna jött Namjoon,hogy hol vagyok.

-Erről még beszélünk.-néztem rá fenyegetően.Ekkor mosolyra kúsztak ajkai -gondolom azért, mert nem kellett nekem elmondania miért sietett.

Szóval beültünk a kocsiba és elindultunk a kórház felé. Én ülten az anyós ülésen, Namjoon vezetett Hoseok pedig a hátsó ülésen foglalt helyet. Mikor oda értünk nem várt meglepetés fogadott. A kórház zárva volt. Össze néztünk, hogy hogy lehet. De valamivel kezelni kell Hoseok lábát nehogy elfertőződjön a nem kicsi seb. A másik kórház kb 2 óra innen, nem volt más választásunk elkellett inulnunk.

Vissza ültünk a kocsiba, bár Hoseok erősködött, hogy nem kell miatta ennyit autóznunk.De nem hagyhattunk, hogy komolyabb baja legyen.

-Namjoon? Te sem tudod,miért sietett annyira Jungkook, hogy fellökje szegény Hoseokot?-kérdeztem.

Ekkor szaporábban kezte venni a levegőt és szinte már dobolt a kormányon az idegességtől.

-Namjoon??-néztem rá felvont szemoldökkel.

-Öhm..nem, nem tudom.-válaszolt egy elég hihetetlen választ.

-Okéé-mondtam furcsalva.

Kérdezgettünk Hoseok-tól,hogy milyen volt Gwangju. Kiderült,hogy az ottani csapata J-hope-nak hívta, mert ő akart lenni a reményük. Mindenhez pozitívan áll ,kedves és jószívű. Én is meg Namjoon is mesélt magáról. Kellemes beszélgettéssel telt az út.

Végre megérkeztünk, kb fél 1 lehetett, kinyújtóztattuk a végtagjainkat. Ez a kórház nyitva volt hál' Istennek. Bekísértük Hoseokot, mi Namjoon-nal leültünk a váróban,míg J-hope-ot vizsgálják.

-Szóóóval.. ,miért sietett Jungkook annyira?

Furcsán nézett rám, én pedig kiváncsi mégis mérges tekintettel.

-Hát már, mondtam..nem tudom.-kezte gyorsabban venni a levegőt és ideges lenni.Ez rossz szokása nem tud hazudni.

-Namjoon látom rajtad, hogy tudsz valamit.-mondtam mosolygosan.

Most úgy nézett mintha még nem látott volna fehér embert.

Válaszra nyitotta volna száját, de jött J-hope. Egy kisebb kötés volt rajta.

-Sziasztok-köszönt boldogan, nagy mosollyal az arcán.

-Szia.-köszöntünk szinkronban Namjon-nal.

-Szerintem indulhatunk vissza. Azt mondták, hogy párhét és meggyógyul, de ne erőltessem meg.-mondta mosolyogva.

-Rendben akkor menjünk a kocsihoz.-javasolta Namjoon.

-Akkor menjünk.-mondtam.

Ott még gyorsan elmentünk egy kajáldába, mert még nem ettünk. És onnan indultunk vissza.

Mikor már Hoseok bennt ült a kocsiban, kicsit félre hívtam Namjoont, hogy mondja már el, hogy miért sietett Jungkook.

-Namjoon, kérlek mond már el.
Már fúrja az oldalam a kiváncsiság.

-De Jinie már mondtam, hogy nem tudom.-most érdekes, nyugodt volt.

-Akkor majd kérdőre vonom Jungkookot.-mondtam, szemet forgatva.

Vissza úton Hoseok elaludt a kocsiban, és én is. Mikor oda értünk az úszódához Namjoon ébreszett mineket.

-Jinie ébredj-szólt lágy hangon, és finoman megrázogatta a vállam.

Hátra néztem, de Hoseok már nem volt ott.-biztos már felébredt -gondoltam.

Kb három negyed 4 lehet.
A többiek mint ott voltak az úszodában és beszélgettek.
Gondolom minket vártak.

Jungkook oda jött és bocsánatot kért J-hope-tól.Majd ismerkedésbe kezdtek,később a többiek is beszálltak.

Namjoon-nal elmentünk a meghallgatásra ami már véget ért és a főnökömet találtuk ott papírokkal.

-Sziasztok-mondta Jackson,a főnököm. Köszöntünk mi is és mondta ,hogy a meghallgatás nem volt sikeres, mert nem találtak senkit aki olyan jó lenne.

-Jackson lenne még valaki akit megnézhetnétek, de majd csak 1 hónap múlva, mert történt egy balesete,de jól van,Gwangju-ban ő csapattagja volt az úszócsapatnak.

-Értem, akkor majd szóljatok, hogy mikor lenne jó.Jobbulást neki.-Ezzel elment a papírokkal együtt.

Nam-mal vissza mentünk a többiekhez, akik J-hope-ot faggaták. Hoseok mosolyogva mesélt a többiek pedig figyelmesen hallgatták.

-Sziasztok-köszöntek egyszerre.
-Gyertek ide J-hope mesél magáról. -Elbeszélgettünk és sok mindent megtudtunk a másikról.

*1 HÓNAP MÚLVA*

J-hope-al tartottuk a kapcsolatot és segítettünk neki, hogy rendbe jöjjön a lába. Eközben közel kerültünk egymáshoz, szinte már a családunk tagja lett.

Eljött a meghallgatás napja. J-hope lába teljesen begyógyult.Párszor el is jött velünk edzeni. Nagyon jól úszik,márcsak a zsürit kell meggyőzni.

-Sok sikert-nézten mosolyogva J-hope-ra.
-Köszi-ölelt meg.

-Szurkolok-kiáltottam utána. Remélem bekerül.

Nagyon jól szerepelt, szerintem.
J-hope elment zuhanyozni és átöltözni én pedig oda sétáltam a zsürihez, hogy megmondják hogy teljesített.

-Jackson mi a végeredmény?- kérdeztem főnököm.

-Majd ha J-hope is itt lesz elmondom.-mondta.

Miútán Hoseok kijött az öltözőből oda sétált hozzánk és vártuk mit mond Jackson.

Sziasztook!
Itt lennék a kövi résszel!
Köszi hogy elolvastad!