Forza Milan

122. fejezet

- Mi vaaaan? - sivítottam fel rémülten. - Kit hívogattam? Ugye te most csak viccelsz? Gigio! Mond, hogy csak kitaláltad az egészet, hogy megszopass! - álltam villámsújtottan a konyha közepén.

- Akkor hazudnék.

- A rohadt életbe - támaszkodtam elkeseredetten a pultnak. - Most már ne kímélj, mond, mit csináltam még?

- Hááát... Nekem elmondtad, hogy imádsz és örülsz, hogy egy ilyen jó seggű fiú a barátod - röhögött fel miközben én legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Soha többet nem iszom - fogadkoztam. - Mattiának pedig megígérted, hogy elmész vele randizni...

- Miiii? Na nem! Ezt nem veszem be - kapkodtam idegesen a levegőt.

- Pedig de - mondta kapus barátom és a hangján hallottam, hogy fülig ér a szája. - Még azt is kikötötted, hogy ..

- Jó, én ezt nem hallgatom tovább! - vágtam a szavába. - Kicsit többet ittam a kelleténél, így nem tudtam mit csinálok - hebegtem össze-vissza. - Szóval ha volt is ilyen, akkor bocsi - hadartam el hirtelen. - Most ha megbocsátasz, mennem kell - nyomtam ki a telefont. Homlokomat a konyhaszekrényhez nyomtam, majd ütemesen fejelgetni kezdtem a hűsítő fát.

- Jól vagy? - állt meg mellettem Réka ásítva, begyógyult szemekkel.

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Azt hiszem most fogok egy ásót és elásom magam a gecibe!

- Uhh - huppant le az egyik székbe. - Mi történt?

- Te se emlékszel semmire? - borultam le mellé a konyhaasztalra. - Állítólag óriási baromságokat csináltam..

- Pl?

- Felhívtam Gigiót és közöltem vele, hogy jó segge van.

- Ez nem is akkora gáz - vigyorodott el a legjobb barátnőm. - Tényleg szép kerek feneke van.

- Ja, de van még más is - legyintettem.

- Ne kímélj!

- Mattia randira hívott én pedig elfogadtam - nyögtem fel fájdalmasan.

- Juhéj! Kutyaharapást szőrével! - boxolt levegőbe Réka.

- Most mi van? - értetlenkedtem. - Te ennek örülsz?

- Hogy a viharba ne!

- De miért?

- Mert éppen most csalt meg a barátod, mire az ő barátja, aki a tied is, randizni hív. Ez tök jó! Megmutathatod Stephannak, hogy leszarod a fejét - magyarázta hevesen gesztikulálva.

- Te nem vagy komplett - pislogtam tágra nyílt szemekkel a lányra.

- Nem újdonság - vonta meg nemtörődöm módon a vállát. - De komolyra fordítva a szót, el mész vele?

- Nem..tudom - morogtam halkan. - Nem lenne helyes.

- Stephan miatt?

- Szerinted?

- Lex, ő csalt meg téged és nem fordítva. Neki kellene elbujdosnia és nem neked kell zárdába vonulnod - magyarázott Réka.

A kávégép jelzése mentett meg a válaszadástól. Percekig pakolásztam a csészéket, a kanalakat majd cukrot kerestem, sőt a tejet is elővettem csakhogy rendet tegyek a fejemben, de hiába. Akkora volt a káosz, hogy egy egész erre szakosodott brigád se tudott volna mit kezdeni velem.

Mire újra az asztalhoz ültem, a többiek is felébredtek. Megnyugtató reggeli zsibongás töltötte be a teret. Halvány mosollyal az arcomon figyeltem a barátaimat, akik szintén nehezen tértek magukhoz a tegnapi buli után. Összefacsarodott a szívem mikor gondolataimmal eljutottam odáig, hogy holnap megint el kell válnom tőlük, de addig is..

- Bassszus! - csaptam a homlokomra. - Majdnem elfelejtettem - ugrottam fel és szaladtam ki a konyhából. Szemeimmel a kézitáskámat kerestem és mikor végre megtaláltam, boldogan nyitottam ki és vettem kezembe a meglepetésemet. Vigyorogva sétáltam vissza a többiekhez, akik kérdőn néztek rám.

- Na ki a protekciós? - lobogtattam meg a jegyeket amik a ma esti meccsre szóltak.

Mindenki örömmel vette a meghívást. Megreggeliztünk, majd az egész napot végig nevettük, mert érezték, hogy erre van szükségem. Pont ezért voltak ők a barátaim, hiszen a legnagyobb szarban sem hagytak magamra és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy eltereljék a gondolataimat az árulásról, amit Stephan követett el ellenem. Ez sajnos nem sikerült száz százalékosan, de nem panaszkodtam, mert ki akartam élvezni minden percet amit még velük tölthettem.

- Ne basszál fel! - toporgott mögöttem Roni a meccs után, döbbenten.

- Most mi bajod? - értetlenkedett Zsolti.

- Semmi, csak olyan hihetetlen, hogy itt állok az öltözők előtt - nézelődött megilletődve a szőke lány.

- Megcsípjelek? - vigyorodtam el gonoszul.

- Távozz tőlem Sátán! - emelte védekezőn maga elé a kezeit a lány. - Még csak az kéne.

Szócsatánknak az ajtó nyílása vetett véget.

- Oh, buona sera! - vigyorodott el Kaka mikor meglátott minket. - Na nézzenek oda, kiket nem fújt ide a szél?

- Ha most a szemétre gondoltál, akkor gyorsan kérjél bocsánatot - álltam elé mosolyogva.

- Ééén? Soha! - ölelt magához egy pillanatra, majd kissé távolabb tolt és fürkészni kezdte az arcomat. - Jobban vagy?

- Fogjuk rá - szorult el a torkom a kérdéstől. - Majd elmúlik.

- Oké - bólintott komolyan. - De ugye tudod, hogy bármi történik is, hozzám jöhetsz?

- Hey, Cicus! - hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot aminek a hatására felnyögtem és a brazil vállába fúrtam az arcomat. - Itt a jó seggű barátod!

- Mond neki, hogy tűnjön el! - könyörögtem Kakának, aki csak értetlenül pislogott ránk.

- Mizu Lexy, kialudtad magadból a telefonbetyárt? - rántott csontropogtató ölelésbe a hústorony.

- Muszáj ekkora tahónak lenned? - forgattam meg a szemeimet látványosan.

- Hé! - játszotta a sértődöttet. - Csak nem azt akarod mondani, hogy hazudtál és nem is tetszik a fenekem? - görbítette le a száját, míg szemeivel kivert kutyaként pislogott rám.

- Idióta! - nevettem el magam mire ő is felröhögött.

- De azért szeretsz? - pillogtatta rám a szempilláit.

- Nem vagy te egy kicsit túl sokat Lorenzóval mostanában? - szúrtam oda neki.

- Lorenzo? Hol? - hallottam meg Réka hangját a hátam mögül.

- Istenem - sóhajtottam fel magadóan.

- Mit szeretnél? - húzta ki magát a kapus hülyéskedve.

- Egy csepp nyugalmat, egy Impalát, egy lenullázhatatlan bankszámlát, egy hatalmas doboz Mercit és egy hűsé.. - haraptam el a felsorolás végét.

Tekintetemet a földre szegeztem, mert nem akartam látni a szánakozást az arcukon.

Ezek után szótlanul vártuk míg mindenki elkészült és elindultunk a csapatbuszhoz. Könnyes búcsút vettem a barátaimtól, akik megígértették velem, hogy azonnal telefonálok amint hazaértem.

A repülőn beültem az egyik ablak mellé és gondolataimba merülve bámultam kifelé. Észre sem vettem mikor elhagytuk a kifutópályát csak a felhők látványa ébresztett fel a merengésből, na meg egy hang ami a mellettem lévő székből szólalt meg és amitől furcsa borzongás futott végig a gerincemen.

- Szóval, mikor és hol ejtjük meg a randit, amit ígértél?